Történet
Az intermédia szak, a magyarországi médiaművész képzés létrejötte, feladatai
Az Intermedia feladata a művészképzés kiterjesztése olyan műformák és művészeti technikák felé, melyek a 20. századi képzőművészetben jelentek meg először (fotó-kinetikus és elektronikus művészetek, multimédia, installációs-, environment és akcióművészet, új kommunikációs technikák, interdiszciplinaritás, képzőművészeti határterületek).
Cél a művészet funkcióváltásának tudatosítása mellett felkészítés egy aktív, kreatív jelenlétre az információs társadalom kulturális szféráiban, s ezen túl a kognitív (megismerésre kész) művészi magatartás kutatása és támogatása.
A tanszék és a szak más, hasonló európai vállalkozásokkal szinkronban, de a helyi sajátosságokra alapozva fejlődött ki. Indulása idején, 1990-ben a legfőbb magyarországi (s egyúttal közép-kelet európai) jellegzetesség az a lényegében példa nélküli folyamat volt, mely egy csődbe jutott rendszer és gazdaság átállítását, átprogramozását kísérelte meg működő társadalommá. Ez a folyamatos, előre nem látható problémákkal terhes időszak művészi szempontból azért volt érdekes, mivel szükségessé tette a váratlan aktivitásra való készség kifejlesztését, mint alkotói magatartást. A művészet kiterjesztett illetékességi köréből adódóan az intermediális és interdiszciplináris felkészültség szinte elengedhetetlen a kulturális tradíciók és a mindig váratlanul, észrevétlenül érkező új aktuális viszonyának kialakításához.
Az intermedia szak öt éves művészképző, melynek centrumában az új médiumok művészi használata s elmélet/gyakorlat, tudomány, technika és művészet egységben látására törekvő szemlélet áll. Így nem preferálunk egyes művészi technikákat, műfajokat, szemléletmódot, viszont törekszünk arra, hogy bármely irány bármely másik viszonylatában értelmezhető, tanítható, művelhető legyen.
A tanszék, mely a szak munkáját irányitja perspektivikusan a művészet - techika-tudomány háromszögében építendő média kutató intézet, ahol a jövőben elérhető lehet úgy a (művészi használatbavételre alkalmas) csúcstechnológia, mint az épp általánosan használt, sot a már "lejárt", technikailag elavult, médiaarcheológiai témává vált eszközök is, egymással kapcsolatban álló stúdiókban.
A tanszék 1990-ben történt létrejöttét követően a szakalapítási dokumentumok elfogadására 1993-ban került sor, ebben az évben hirdetett az egyetem először a szakra felvételit, így a teljes 5 éves egyetemi képzés keretében 1998-ban kaptak első alkalommal médiaművész diplomát az itt végzettek.
A technikai médiumok megjelenése az élet minden területén alapvető változást jelent a kulturális-művészi munka szempontjából is. A művészeknek új és más típusú tudásra van szükségük, hogy megfelelhessenek a társadalom által elvárt művészeti funkcióváltásnak. Az interaktív és multimediális információ-közlés és megjelenítés egyszerre követeli meg az információ tartalmi és formai alakítását, mivel itt arról van szó, hogy bármely diszciplináris forrásból származó alapanyagot megfelelően strukturált és érthető audió-vizuális egységgé kell szervezni egy nem-lineáris rend szerint. Ez autonóm művészi tevékenység, mivel a formaadás nem egy dekoratív, művészies modort, hanem a tartalmak mély, funkcionális megértését követeli meg.
A tanszék és a szak programja folyamatosan, az új kihívásoknak megfelelően és a technikai-tudományos fejlődés művészi vonatkozásainak, alkotói lehetőségeinek figyelembe vételével alakul, változik.