Történet

Képzőművészeti tanárképzés 1871-től 2010-ig

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen folyó tanárképzés történetének rövid áttekintése:

A Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődje, az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871-ben kezdte meg működését. Célja rajztanárok képzése és a képzőművészeti pályát választó fiatalok alapképzésben való részesítése volt. A tanárjelöltek állami ösztöndíjat kaphattak, aminek fejében képesítésük megszerzése után három évet a kijelölt iskolában kellett tanítaniuk. 1878-tól a rajztanár és rajztanító jelölteknek egy független bizottság, az Országos Magyar Királyi Rajztanárvizsgáló Bizottság előtt kellett vizsgát tenniük. A bizottság által adott oklevél szabadkézi rajz és rajzoló geometria tanítására jogosított. 1893-ban már négyféle képesítést adtak ki (középiskolai, tanítóképző és polgári iskolai, iparos tanonciskolai, rajztanítói). 1908-ban az addig különálló képzőművészeti felsőoktatási intézményeket összevonták, az intézmény ekkortól a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola nevet viselte. 1912-től a középiskolai rajzoktatás szakfelügyelete is a főiskola hatáskörébe került. (1914-ben kiadták az egységes rajzoktatást megerősítő, Normál Tanmenetet.) 1920-ban a Lyka féle reform közös alapra helyezte a tanár és művészképzést. A kötelező felvételi után két évig a gyakorlati és elméleti tárgyakat azonos módon sajátították el a tanár és művészjelöltek. A tanárjelöltek legalább jó eredménnyel teljesített második év végi vizsga után folytathatták tovább tanulmányaikat. Két alapvizsga és szakvizsga után kaphattak tanári oklevelet. 1930-ban a középiskolai tanárjelöltek tanulmányi idejét, más egyetemek középiskolai tanárképzésével megegyezően, négy évről öt évre emelték fel. Az 1949-es fordulat éve után a tanügyi reform a főiskolát az oktatási minisztérium hatáskörébe utalta. A kétéves alapképzés után került sor a hároméves főtanszaki stúdiumokra. 1964-ben újabb reform lépett életbe. Az alapképzést nyújtó négy év alatt rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet középiskolai tanári oklevelet szerezhettek a hallgatók. A rajztanárok továbbképzése keretében levelező tagozatos, középiskolai oktatásra jogosító kiegészítő képzés is folyt. 1971-ben a főiskola (éppen a középiskolai tanárok képzésére hivatkozva) egyetemi rangot kapott. A tanárképzés tradícióinak és a huszadik századi művészeti akadémia feladatainak vállalásával 1988 után újabb tanulmányi reform kezdődött. Ennek eredményeként 1990-től a mai napig, az osztatlan képzőművészképzésben részvevő hallgatók jelentkezése nyomán a tanári alkalmassági vizsga feltételének teljesítésével, a képzőművészképzéssel párhuzamos, annak diszciplínáira ráépülő középiskolai tanárképzés folyik. A bolognai folyamat következményeként 2006-ban, az egységes tanárképzési modell bevezetése jegyében országos érvényességgel, a 15/2006 (IV.3.) OM rendelet szabályozta az MA szintű tanárképzést. Ennek nyomán intézményünkben a tanárképzés két féléves, hatvankredites, a művészképzésre ráépülő párhuzamos tanárképzési formát kapott. Az új akkreditáció alapján működő képzőművész-tanárképzés 2010-ben kezdődött meg.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen a képzőművész tanárok pedagógiai-pszichológiai, módszertani képzését a Tanárképző Tanszék folytatja. A teljes képzésben részt vállalnak a képzőművész szakok, az általános képzést nyújtó tanszékek, és a tanári gyakorlóhelyek.