"Kulturális önazonosság - Környezeti önazonosság"

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészetelméleti Tanszéke

2003. május 13.-án, kedden, 10 00 és 14 00 óra között

"Kulturális önazonosság - Környezeti önazonosság" címmel szimpóziumot tart, az egyetem vetítőtermében,
melyre minden érdeklődőt szeretettel és tisztelettel várunk.

A szimpózium keretei között meghívott előadók segítségével járnánk körül a tervezett, az alakított környezet kulturális minőségének szimbolikus hatásait és az ezredfordulós civilizációs önazonosság-értelmezés lehetőségeinek problémáját - elsősorban a vizualitás, ezen belül az építészet közegében.

Az előadások után igény és érdeklődés esetén kötetlen beszélgetés, vita, kb. 1800 óráig, amelyre minden érdeklődőt szeretettel vár a Művészetelméleti Tanszék

A szimpózium mottója, és egyben munkacíme:

"A posztmodern elolvadt, a kettős kód itt maradt?..., "

ELŐADÁSOK

10 00- 10 30-ig Sólymos Sándor, MKE; "Kettős kód és/vagy szakadás a kommunikációban" (Az elit "ad", a tömeg "befogad"?)

10 30- 11 00-ig Ferkai András, MIE; "Önazonosság, de kivel?"
(Az elit(ek) magatartása itthon és külföldön)

11 00- 11 30-ig Sebők Zoltán, MKE; "A vég vége"
(A posztmodern doktrína volt, vagy modor?)

Hozzászólások, (tartalék idő, 30 perc)

12 00- 12 30-ig Kisbali László, MIE, MKE; "Árnyékboksz - avagy hogyan néz ki a modern posztmodern szemmel?"
(Gyermeteg megjegyzések Lyotard szövegeihez).

12 30- 13 00-ig Bojár Iván András, OCTOGON; "Kulturális identitás - építészeti felelősségvállalás"

13 00- 13 30-ig Tillmann József, C3, MIE; "A madarak és az emberek terei, avagy a mondiális és a magyar mindenség"

Büfé, szünet 1330- 1400-ig

Délutáni program:

14 00- 18 00-ig Beszélgetés, vita az előadásokon felvetett gondolatokról
(moderátor: Sólymos Sándor építész)

18 00-kor "Konklúziók, perspektívák"; Farkas Ádám rektor zárszava

Az előadások helye: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Vetítőterem

Néhány gondolatébresztő mondat:

Már a posztmodern általános elterjedése előtt ismertté vált a 20. századi modernitás legkomolyabb problémája, miszerint; az elit (mely a modernizáció szükségességét, céljait, esélyeit átlátja, s érdekei érvényesítésére eszközökkel is rendelkezik) és a tömeg (melynek számára áttekinthetetlen a modernizációs csatározások terepe, s eszközök híján gondoskodásra számít) között egyre mélyülő kulturális, kommunikációs szakadék húzódik.

A posztmodern művészet, kettős kódjával - mint egy sajátosan új kommunikációs technikával - megpróbálta áthidalni a civilizációs szakadékot a modernizációban érdekelt felek között, miközben a modernizációban haladottabb és tehetősebb elit (térségek és rétegek) dominanciáját is biztosította. Áldozott a tömegkultúra oltárán, populáris kódok révén széles körben érthetővé téve a művészeti jelenségekben felbukkanó új tendenciákat. De áldozott az elit kultúra oltárán is, mert a magas-művészettel kapcsolatos minőségi elvárásokat is folyamatosan kielégítette. Rafinált, rejtjelezett üzenetei révén folyamatosan kommunikálta a posztmodern civilizációs folyamatok állapotát, irányát és esélyeit az elit felé. A posztmodern olyan volt, mint egy sokszereplős nagyon bonyolult játszma, ahol nem csak a játék állása, de a résztvevők kondíciói és a játékszabályok is folyamatosan változtak és különböző szinteken egyeztetés alatt álltak. Ami az elit számára kettős kód volt, a tömeg számára kettős mérceként, kétszínűségként vált megfejthetővé, s a posztmodern iránti bizalom megingott.

A tömeg és az elit viszonyában mindig is volt kommunikációs zavar, ez nem újdonság. Újdonság azonban az, hogy az avantgárd megjelenésétől fogva az elit és a tömeg között szakadék keletkezett és ez egyre mélyült. Dolgunk, ha van... az, hogy a környezetünk vizuális kódjait átnézve (közelebbről az építészet és a design diszciplínáit) megvizsgáljuk, hogyan állnak ezek a szakadékkal és a kettős kóddal. Melyik oldalán állnak ennek a szakadéknak, és üzennek-e, tudnak-e üzenni - akár a kettős kóddal is - a másik oldalon táborozóknak. Hogyan állnak a second-modern, az új-modern, a reflexív-modern tendenciák a para-, a sur-, és egyéb-modern jelenségek ugyanezzel a kérdéssel.

Maradt-e a kettős kód, és amit áthidal az szakadék-e vagy természetes identitású más minőségek közti távolság?