Juraj Meli

A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Szlovák Intézet tisztelettel meghívja Önt és barátait

Juraj Meli

kiállításának megnyitójára

Megnyitó: 2005. január 10-én 16 óra
Megnyitja: Jovánovics György
Helyszín: MKE, Barcsay-terem, Budapest, VI., Andrássy út 69-71.
Megtekinthető: 2005. február 4-ig

H-P: 10.00-18.00 óráig, SZ 10.00-13.00

Juraj Meli (1942) a kortárs szlovák képzőművészet meghatározó alakja, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem tanára.
Az 1970-es évektől a szobrászat anti-tradicionális és anti-esztétikus koncepciójának képviselőjeként ökológiai témájú társadalomkritikus tárgyakat kreál, installációkat épít.
Az egyik első olyan művész, akit az eco-art (ökológiai művészet) képviselőjeként tartunk számon. A 70-es években nem állíthatott ki szobrokat, ezért vizuális költészettel kezdett el foglalkozni, ?szobrászati jegyzetekkel? ellátott grafikai albumokat készített, és megvalósulatlan szobrok tervein dolgozott.
A szobrászat alapformái a tojás, a kenyér, a gömb, a kavics, a krumpli, a kaktusz stb. Juraj Meli szobrászata mindezen elvek következetes és nyíltan vállalt tagadására épül. Igyekszik minél több negatív (üres, rácsos, lyukas stb.) formát létrehozni, mégpedig nem kézzel, hanem szerszámokkal, gépekkel és kiváltképpen boltban történő vásárlás útján. Tapintani nem nagyon tanácsos vagy nem érdemes őket, annál is inkább, mivel felületük olykor rücskös, érdes vagy szúrós. Meli? alapformái a seprűnyél, a villanykörte, a kristályváza, a poroló, a kalapács, a fakanál, a gereblye, a szög, a balta, a rugó, a villanykörte, a saját feje és  a filozófiai ellentmondások.
Egyik korai munkájában megjelenít fából kialakítva egy falut, amit ma installációnak neveznénk, de annak idején, az 1960-as és az 1970-es évek fordulóján még az environment nevet is alig ismertük (mindenesetre szoborról beszélhettünk volna a legkevésbé), és ebben a faluban megtalálhattuk a híres Duchamp-féle Palackszárítót, annak falusi köcsögtartó ágasfa változatában. Ezek a famunkák egyébként mintadarabjai annak a kelet-európai szobrászi kultúrának, mely az archaikus fafaragást egyfajta népi szürrealizmus és a nagyvárosi folklór konfrontálásának szolgálatába állítja, s melynek jellegzetes képviselői a lengyel Jerzy Bereś, a román George Apostu vagy a magyar Samu Géza.
A legújabb munkák szinte kivétel nélkül a Ladies & Gentlemen című ciklushoz tartoznak. A cím kifinomult, kozmopolita utalás azokra a feliratokra vagy piktogramokra, melyeket leginkább az illemhelyek bejáratán szoktunk találni. Átvitt értelemben természetesen a nemek társadalmi szerepének (idegen szóval: gender) tanulmányozásáról van szó. Meli a férfi és a nő kapcsolatát olykor a szitakötőkhöz hasonlítja, máskor két, lábszárcsontokkal összefüggésbe hozott koponyához.
Meli munkáival kapcsolatban nehéz konkrét előképeket és inspirációkat említeni. A művész filozófiájának egyedülálló, tárgyiasult leképezéseit az alkotói szabadság, és az erőszak mindennemű megnyilvánulási formájához kapcsolódó ellenszenv köti össze.

Idézet a kiállításhoz készülő katalógusból.
Bevezető szöveget írta: Beke László
A kiállítás kurátora: Körösényi Tamás