bezárás

JEL - KÉP - TAN IV. művészetelméleti szimpózium

A Magyar Képzõművészeti Egyetem
Művészetelméleti Tanszéke

2005. április 26.-án, kedden, 16.00 és 20.00 óra között

"JEL - KÉP - TAN" címmel,
IV. művészetelméleti szimpóziumát tartja
az Egyetem Epreskertjében
(Bp. VI. ker. Bajza u. - Kmetty u. sarok),

melyre minden érdeklõdõt szeretettel és tisztelettel várunk.

A szimpózium keretei között meghívott elõadók segítségével járnánk körül az elgondolt, és az alakított környezet vizuális jeleit, jelképeit, a jelhasználattal kapcsolatos vélekedéseinket, a jelkultúra problémáját?

Az elõadások után igény és érdeklõdés esetén kötetlen beszélgetés, vita lesz, kb. 2200 óráig, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár a Művészetelméleti Tanszék.

A szimpózium mottója, és egyben munkacíme: "Az írás elszáll, a kódolt jel itt marad ?, "

EL?ADÁSOK

16.00- 16.30Sólymos Sándor, tanszékvezetõ; A" jelképtan" hasznáról, avagy; Miért veszítjük el örökké a fonalat?
16.30- 17.00Horányi Özséb, egyetemi tanár; "Jel és vizuális kommunikáció"
17.00- 17.30Borsányi László, antropológus; "Forma és funkció antropológiai megközelítésben"
17.30- 18.00Fabinyi Tibor, irodalomtörténész; "Prefiguráció és beteljesedés a Bibliában, a képzõművészetben és az irodalomban"
18.00- 18.30Jankovics Marcel, filmrendezõ; "A honfoglaláskori magyar ötvösművészet jelképrendszerérõl"
18.30- 19.00Bak Imre, festõművész; "A négyzet Amerikában és Európában" (Peter Halley és Kazimir Malevics)
19.00- 19.30Szemadám György, festõművész, író;" Jelképek egykor és ma"
19.30- 20.00Büfé, szünet
20.00- 22.00Beszélgetés, vita az elõadásokon felvetett gondolatokról (moderátor: Sólymos Sándor, tanszékvezetõ)

 

Az elõadások helye: Magyar Képzõművészeti Egyetem, Epreskert

Néhány gondolatébresztõ mondat:
A mindenütt áradó érzéki képözön hullámverései között vigasztalhat-e bárkit is a tudat, hogy az írott szó tekintélye, a kultúra írás általi közvetítése, az úgynevezett "Gutenberg galaxis" ideje csak rövid közjátéknak tűnhet az írástudatlanság idõ-óceánjában.

Amidõn az "Írás"-t éppen írták, az emberek többsége nem tudott olvasni. Elmondás, rámutatás, jelek, képek - jelképek - segítségével cserélt gondolatot a világról. Minden vallási képtilalom, az érzékletesség kikapcsolását célozza, s a transzcendencia érzékek feletti világába kívánja emelni a gondolatot. Az írás kódjának feltörése, a tömegek által nem érthetõ rejtjelezett üzenetei minden korban beavatott tudást feltételeztek. A mássalhangzóírások az interpretáció kánonjának, a recitálás szokásának ismeretét is feltételezik.

Nagy Károly, a frank császár írástudatlan volt, ám udvarában nyüzsögtek a szerzetesek, akik értették a "csíziót". Cirill és Metód új ábécéje nem az olvasni tudás fennkölt céljait szolgálta, hanem az olvasni nem tudásét, hiszen pár generáció alatt kihaltak, a latin és görög forrásokból idézni tudók a cári udvarban, ahol amúgy sem a római jog hagyományai voltak érvényben. A 20. századi világ elsõ proletár-államában egy idõben folyt az írástudatlanság felszámolása a népiskolákban, és az írástudók felszámolása a Gulágokon. Kemál Atatürk a nagy múltú Isztambul helyett új fõvárost alapított 1920-ban, Ankarát s nevét, már latin betűkkel íratta. Nem hallgatott tanácsadóira, amikor azok arra figyelmeztették, hogy a nyugati írás bevezetésére 30 év sem lesz elegendõ, mert tudta, hogy az írástudatlan tömeg mindörökre írástudatlan marad, vakon és érzéketlenül lépi át saját kulturális örökségét, amikor erõnek erejével latin betűkre tanítják. Ma a török felnõtt lakosság többsége nem tudja olvasni a tradicionális kalligrafikus török írást.

Láthatjuk hát, veszélyes dolog az írástudás, amiként veszélyes dolog az írástudatlanság is.

De még is meggyõzõdésünk, hogy a modernizációs paradigmaváltások szolgálatában a leghatékonyabb eszköz az írástudatlanság felszámolása. Így van-e ez valóban? Az írás-e az egyetlen közvetítõ generációk között, vagy éppen ez választja el azokat? Van-e más kód? Van-e más nyelv, amelyet esetleg éppúgy tanulni, tanítani kell(ene), mint az írásrendszereket.

A "jel-kép-tan" itt és most vizsgálódásaink tárgya. Néhány elkötelezett "beavatottat" hívtunk ma ide, hogy errõl - ennek rejtett és nyilvánvaló rétegeirõl - nekünk beszéljenek.