bezárás

Modernizáció és/vagy az ábrázolás tilalma

MEGHÍVÓ

A Magyar Képzõművészeti Egyetem
Művészetelméleti Tanszéke

2006. április 28.-án, pénteken, 16.00 és 20.00 óra között

"Modernizáció és/vagy az ábrázolás tilalma" címmel,
V. művészetelméleti szimpóziumát tartja az Egyetem Epreskertjében
(Budapest, VI. ker. Bajza u. - Kmetty u. sarok),
melyre minden érdeklõdõt szeretettel és tisztelettel várunk.

Modernizáció és/vagy az ábrázolás tilalma

A szimpózium keretei között a tanszék elõadói segítségével járnánk körül a modernizáció és az ábrázolás-tilalom kérdéseinek összefüggéseit, a képek tilalmát, a jelhasználattal kapcsolatos vélekedéseinket, a jelkultúra problémáját...

Az elõadások után igény és érdeklõdés esetén kötetlen beszélgetés, vita lesz, kb. 22.00 óráig, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár a Művészetelméleti Tanszék.

EL?ADÁSOK


16.00
16.30Sólymos Sándor: "A dimenziók kivonulása az építészetbõl"
Az ábrázolás tilalom és a modernizáció összefüggései az építészet példáján

16.30

17.00Sebõk Zoltán: "A szürke szamár teológiája"
A képtelen kép

17.00

17.30Tarján Gábor: "A folklór és az ábrázolás változásai"
Mi a szép a népművészetben a felületi dísz, vagy ami mögötte van

17.30

18.00Domonkos László: "Az elvont ornamentika jelentése"
Évezredes bölcsesség az írott felületen

18.00

18.30Karátson Gábor: Van-e a nyugati értelemben vett képtilalom keleten?
A kínai ikonográfia

18.30

19.00Beke László: "Az ábrázolástilalom és az igényesség"
Az érzékek kikapcsolása, az érzékfeletti bekapcsolása - az "örök a mű"

19.00

19.30Gáspár Csaba: "Milyen képet mutat a filozófia a világról?"
Kép-e a világ képe?

19.30

20.00Windháger Károly: "Ábrázolhat-e egyáltalán valamit a zene?
A programzene problémája, '56 a zenében

20.00

20.30Szünet, Büfé

20.30

-Beszélgetés, vita az elõadásokon felvetett gondolatokról
(moderátor: Sólymos Sándor, tanszékvezetõ)

Néhány gondolatébresztõ mondat:

Az "ábrázolás tilalma" problémaköréhez mindnyájunk fejében legelõször a vallási képtilalmak társulnak. Ez nyilván nem véletlen. Miközben az európai típusú kultúra és civilizáció idõtlen idõk óta ábrázolja, érzéki hasonlatosságában jeleníti meg azt, amirõl beszél, aközben a legrégibb vallási parancsolatok tiltották az ábrázolást, a faragott képek "csinálását". A rendre megújuló, és újra szigorodó reformteológiák Isten haragjával fenyegették a képek megalkotóit, s tévelygõknek bélyegezték õket, bűnösöknek, akik eladták lelküket a Sátánnak. Egyik vallás haragvóan sújtott le a képek alkotóira, a másik a legbõkezűbb megrendelõje lett a szent és profán ábrázolatoknak.

A képhez való viszony rendre változott, hovatovább az európai modernizáció egy pillanatában kimondatott, hogy az ornamentika bűn (Adolf Loos; Das Ornamentik als Verbrechen, 1908, Bécs), máshol, máskor pedig a művészek és a művészetértõk maguk mondanak le az ábrázolásról, a színrõl, a gesztusról, a távlatról és így tovább? (Ad Reinhardt; 12 törvény egy új akadémiához, 1962, New York). Mi hát ez a rendre felbukkanó szigor magyarázata és mi az, amiért az engedékenység éppúgy követi a purista elszántságot amint a télre tavasz érkezik.

A Mohamed karikatúrák ügye - miközben együtt érzünk a sérelmek és az erõszak minden elszenvedõjével - számunkra itt és most nem a megoldandó kérdés, hanem a kiváltó ok. Alkalom arra, hogy elgondolkozzunk az ábrázolás tilalmáról, mint kulturális antropológiai faktumról, mint a mindenkori gondolatközvetítés médiumainak funkcionális vagy vallási, dogmatikai korlátozásáról, mint a mindenkori modernizációs kényszer (a külvilág diktálta változások kényszere és az önazonosság megtartásának parancsolatai, mint sajátos életparadoxon feloldhatatlan és rendre) megoldandó feladatáról.

A türelmes és körültekintõ beszéd igénye a különféle megközelítések egymásmellé állítása mellett a gondolkodás serkentése és a párbeszéd helyzetének megteremtése vezetett bennünket, amikor a Művészetelméleti Tanszék immáron ötödik elméleti szimpóziumának "A modernizáció és/vagy az ábrázolás tilalma" munkacímet adtuk. Úgy gondoljuk, hogy e felõl gondolkodni, - a paradoxiális maximáknak való egyidejű megfelelés lehetõségeirõl polemizálni - jó alkalom arra, hogy a tanszék tanárai, és a hallgatók újabb aspektusokban nyerhessenek inspirációt egymás gondolataiból mindnyájunk és talán a világ jobbításának céljából.

Elõadásokat fogunk most hallani, melyek között lesznek a keleti bölcselet nézõpontjából, a néprajz és az antropológia, a médiaelmélet, a kortársépítészet és a kortársművészet szemszögébõl az ábrázolás tilalmával foglalkozók, de lesznek melyek a formatervezés, az ornamentikatörténet, a filozófiatörténet és a zenei párhuzamok felõl közelítik meg a témát. Remélem sikerült a kíváncsiságukat ennyivel is fölkelteni s kívánunk, minden kedves érdeklõdõnek tartalmas idõtöltést.