Németh Ilona

M E G H Í V Ó

A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM
Tisztelettel meghívja
Önt

NÉMETH ILONA

A public art Szlovákiában a kilencvenes évektől napjainkig
című habilitációs előadására.

AZ ELŐADÁS IDŐPONTJA
2007. április 5., csütörtök 10 óra

>HELYE
Magyar Képzőművészeti Egyetem
1062 Budapest, Andrássy út 69-71.
Vetítőterem

Megjelenésére számítunk.

Németh Ilona:
A public art Szlovákiában a kilencvenes évektől napjainkig

Az elmúlt években kiállítási tapasztalatokat gyűjthettem köztéri public art kiállításokon mint résztvevő, szervező és néző egyaránt. Ez szükségessé tette, hogy átgondoljam, mit is jelent számomra a köztéri és public art művészet.
Részt vettem ?klasszikus" köztéri, helyspecifikus szabadtéri és public art kiállításon is. Többek közt 1993-ban a szlovákiai Pöstyénben, 2001-ben a Luxemburgi Casino által szervezett A hidak alatt, a folyók mentén... című kiállításon. 2003-ban meghívást kaptam a II. Valenciai Biennáléra Spanyolországba. Értelmezésem szerint a felkérés arról szólt, hogy nézzük meg a várost és próbáljuk végiggondolni mi az, ami megszólított bennünket, vessünk fel olyan kérdéseket, amelyek diskurzust válthatnak ki. Ugyanebben az évben pályázaton lehetőséget kaptam, hogy megvalósítsak egy public art projektet a budapesti Moszkva tér (Gravitáció) című kiállításon. Ezen a kiállításon éreztem úgy, hogy a résztvevők (szervezők és kiállítók egyaránt) a kiválasztott helyszínen a helyről, a helyen megforduló emberek széles és nagyon rétegzett csoportjainak és csoportjairól szeretnének valamit megfogalmazni, problémákat, kérdéseket felvetni és esetleg párbeszédet kezdeményezni. Nézőpontom szerint a Moszkva tér (Gravitáció) kiállítás felelt meg leginkább azoknak a kritériumoknak, amelyek a public artot jellemzik.
2004-ben Public art 2004 DS címmel public art kiállítást rendeztem diákjaimmal a szlovákiai Dunaszerdahelyen. (A Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem diákjairól van szó.) A diákok a kisvárosi közeggel konfrontálódva a város eklektikus multikulturális közegére reagáltak. Dunaszerdahelyen a tradicionális magyar?roma?szlovák együttéléshez az utóbbi években egy népes vietnami csoport is csatlakozott.
2006 nyarán DS Public Art 2006 címmel Dunaszerdahely belvárosában készítettem el 32 darab utcai táblából álló köztéri munkám Németh Szilvia szociológus kutatóval együttműködve.
Számos kérdést vetettek fel ezek a kiállítási tapasztalatok. Mi a public art? Hogyan lehet ma értelmezni a köztéri művészetet? Mi a köztéri művészet és a public art között a különbség, miközben az elnevezés ugyanazt jelöli. Ha public artról beszélünk, mit értünk alatta?
Előadásom témája a public art gyakorlata személyes tapasztalatok alapján. Részletesebben foglalkoznék Szlovákiával, nem az események teljes kronológiájára törekedve, hanem a legjelentősebb eseményekre és művekre fókuszálva.

A szlovákiai köztéri művészetben a hatvanas évek második felének szabadabb társadalmi közegét a normalizáció tradicionális köztéri szobrainak és emlékműveinek időszaka követte. A nem hivatalos művészet magánlakásokba, alternatív helyszínekre kényszerült. A köztereken a hivatalos művészeten kívül csak időszakosan tudtak megjelenni az alacsony költségvetésű egyéni vagy csoportos utcai akciók, performanszok, land art művek.
A rendszerváltás utáni időszakban néhány olyan próbálkozás volt, amelyek a hatvanas évek sikeres köztéri művészeti eseményeihez nyúltak vissza és megpróbálták folytatni azokat. Ezek közé tartoztak az 1993-as Tér ' 93 című szabadtéri szobrászati kiállítás, amely a legendás, 1970-ben Pöstyénben megrendezett, Összművészeti tér (Polymúzický priestor) folytatása volt, vagy az Eperjesen (Pre?ov) 1992-ben Vladimír Beskid által megrendezett Laboratórium című nemzetközi szimpózium, amely az 1964-ben Vy?né Ru?bachyban megalapított nemzetközi szobrászati szimpózium folytatásaként értelmezhető.
A kilencvenes évek szlovákiai művészetére jellemző, amellett hogy az említett eseményeken kívül néhány egyéni akciótól eltekintve a művészet az állami galériákban és múzeumokban volt jelen, alternatív helyszíneken is rendeztek kiállításokat. Ennek oka a megfelelő galériaterek hiánya mellett (mai napig sincsenek a kortárs művészet bemutatására alkalmas kiállítóhelyek) azon igény, hogy a kortárs művészet a klasszikus galériakontextusból kikerülve új tartalmakat és értelmezési lehetőségeket nyerjen. Míg a kilencvenes években a prágai SCCA volt a kezdeményzője és részese annak a társadalmi párbeszédnek, amely a cseh köztéri művészet megújításáról szólt, addig a pozsonyi központ éves kiállításait ezekben a nem galériai terekben rendezte és nem artikulálódott igény a köztéri művészet, illetve public art kérdéseinek felvetésére. Az SCCA-Pozsony 1996-ban a pozsonyi Cosmos vállalat elhagyott épületeiben (volt kefegyárban) rendezte meg éves kiállítását, 1997-ben egy pozsonyi belvárosi lakás volt a helyszín, és az 1960-as és 1990-es évek című kiállítása 1997-ben is bérelt alternatív helyszíneken zajlott városszerte.
1995-ben rendezte meg Juraj Čarný Pozsonyban a billboArt kiállítást, amely a reklám nyelvezetének művészetbe való átültetését tűzte célul egyedülállóan az akkori Szlovákiában.
E kiállítás mára már a Billboart Gallery- billboard galériává nőtte ki magát és rendszeresen működik.
1996-tól évente megrendezik a Szobor és objekt szabadtéri szoborkiállítást, amelynek fő rendezője Viktor Hulík, ám ez a rendezvénysorozat immár tízéves fennállása alatt csak a konzervatív tradicionális köztéri művészet sztereotípiáit erősíti, sőt néhány kifejezetten giccses köztéri szobor állandósított elhelyezésével a kiállítás negatív mérlegét erősíti.
A szlovákiai public art aktivitások folyamatos jelenlétéről azonban csak 2000-től beszélhetünk. Meg kell említeni többek közt a Public Subject, az Urbánus helyzet és a Training című kiállításokat. Van néhány olyan képzőművész, aki egyéni programjából kiindulva köztéri aktivitásokat készít és készített a kilencvenes években is, ilyen például Michal Murin, Peter Kalmus, Anton Čierny, a fiatalabb generáció tagjai közül Erik Binder, Richard Fajnor, Marek Kvetan.