Kőnig Frigyes

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága

TRAGOR IGNÁC MÚZEUMA tisztelettel meghívja

KŐNIG FRIGYES
festőművész, a Magyar Képzőművészeti egyetem rektora
kiállításának megnyitójára a Görög Templom Kiállítóterembe.
2008. március 5-én 17 órára
Bevezetőt mond a művész
A kiállítást Bárdosi József művészettörténész rendezte.

Megtekinthető: 2008. április 6-ig, hétfő kivételével 14 és 18 óra között.
Cím: 2600 Vác, Március 15. tér

Europica Varietas. 2008, 180x140 cm, olaj vászon

Rom.2006, 40x35 cm, olaj, vászon

Marosi Ernő: Kőnig Frigyes képeiről

Ezen a kiállításon emberi alkotások képei szerepelnek. Nyomok, hűlt helyek csupán; az építményeket alkotóik régen elhagyták. Ember, élet nincs a képeken, ha csak a magányos szemlélő nem érzékeli a saját szívének dobbanását, vérének áramlását - ami ijesztő magunkra maradásunkban megeshetik. Vannak köztük olyanok, amelyek mintha régi épületek, nagyrészt középkori várak, hol húsukat vesztett csontvázai, hol omladozó belső testüregeik maradványai lennének. Mások - s ezek, a modern háború elhagyott bunkerei és erődítményei, nem falazatokból állnak, hanem formába öntött, lekerekített betontömbökként jelennek meg - mintha csigák és tengeri lények üres páncéljai lennének. Mind fenyegető ma is. Elfojthatatlan a bizonytalanság kellemetlen érzése: vajon biztos-e, hogy tényleg kihaltak, s nem rejtenek mégis veszélyt akár a bennük pislákoló élet okán, akár mert ártó lények, szellemek tanyái is lehetnek? Egy képen, a zárai San Donato templom falrészletén, mely látszólag "csak" archeológiai felvétel, éppen az antik épületmaradványok elevensége a téma - még másodlagos felhasználásban, a későbbi épület falszövetében is.

Kőnig Frigyest gyermekkora óta lenyűgözik a várak, róluk kódex-szerű könyvet is készített és adott ki. Mindent tud róluk: ismeri a romokat, gyűjti még épebb alakjuk dokumentumait, s igyekszik megismerni, milyenek lehettek. Aki tudja, miből mi lett vagy maradt, beavatottja az elmúlásnak, van fogalma arról, hogyan olvadnak bele lassan az emberi alkotások a természetbe: mindenesetre lassabban, mint alkotóik. De van fogalma arról is, hogy eltűnésük soha sem tökéletes, amint a miénk sem az. Az elmúlás metafizikai horrorját így győzi le a monumentalitás érzete.

www.muzeum.vac.hu