Tájreneszánsz, száz év klasszikus és kortárs tájértelmezése

című kiállítás megnyitója, a Magyarországi Volksbank budai Galériájában.

A kiállításban részt vevő kortárs képzőművészek: Benczúr Emese, Bukta Imre, Czene Márta, Cseke Szilárd, Csoszó Gabriella, Ferencz S. Apor, Gerhes Gábor, Gyémánt László, Kicsiny Balázs, Kósa János, Kőnig Frigyes, Szabó Dezső, Szotyory László, Szurcsik József, Szüts Miklós, Tenk László, Ujházi Péter
A kiállításban részt vevő klasszikus képzőművészek: Czigány Dezső, Koszta József, Ligeti Antal, ifj. Markó Károly, Mednyánszky László, Nagy Oszkár, Patkó Károly, Rudnay Gyula, Telepy Károly, Ziffer Sándor

A rendezvényt Dr. Balázs László, a Magyarországi Volksbank Zrt. elnök-vezérigazgatója, Skonda Mária, a Magyarországi Volksbank Zrt. vezérigazgató-helyettese, a kiállítást Csányi Vilmos egyetemi tanár, etológus nyitja meg. Köszöntőt mond dr. Balogh Ibolya a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke.

2008. november 18-án 18 órakor a Magyarországi Volksbank Zrt. Istenhegyi úti galériájában 1126 Budapest, Istenhegyi út 40/A.

Tájreneszánsz,
száz év klasszikus és kortárs tájértelmezése című kiállítás

A tájtematikus kiállításba felkért 17 kortárs alkotónak - Benczúr Emesének, Bukta Imrének, Czene Mártának, Cseke Szilárdnak, Csoszó Gabriellának, Ferencz S. Apornak, Gerhes Gábornak, Gyémánt Lászlónak, Kicsiny Balázsnak, Kósa Jánosnak, Kőnig Frigyesnek, Szabó Dezsőnek, Szotyory Lászlónak, Szurcsik Józsefnek, Szüts Miklósnak, Tenk Lászlónak, Ujházi Péternek - végig kellett gondolnia, hogy mit is jelent a táj a kortárs művészetben. Ki milyen viszonyban áll ezzel az alapvető művészeti kategóriával. Mivel ismét különböző műfajokban és technikákkal dolgozó és más-más alkotói utakat járó művész szerepel a programban, egy impulzív tárlatot láthat a közönség. A kortárs alkotások mintegy előzményeként tíz klasszikus alkotó festménye is szerepel a kiállításba. Czigány Dezső, Koszta József, Ligeti Antal, ifj. Markó Károly, Mednyánszky László, Nagy Oszkár, Patkó Károly, Rudnay Gyula, Telepy Károly, Ziffer Sándor alkotásai a múlt megidézése mellett arról beszélnek, hogy az előző századok művészei milyen viszonyban álltak a tájjal.
A tájértelmező kiállítás nyitóképe Mednyánszky László festménye. A Fejér Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő, az idén restaurált, és ez idáig nagyközönség által nem láthatott festmény emblematikus és szimbolikus is egyben. A magyar festészet történetében mindezidáig a tájértelmezésben a legmesszebbre Mednyánszky László jutott. Nála a festészet és a téma sem a cél maga, inkább valamiféle folyamatos útonlevés, egyfajta intenzív létezés. Tájképei rejtett önportrék, általános érvényre emelt, metafizikai igényű "szimbolista hangulatképek". A szimbolista művészeti felfogással ellentétben, az alföldi mester, Koszta József is megindítóan fogalmaz a tájfestészetéről. A két lábbal a realizmus talaján létező alkotó így vall: "A magyar táj színei, hangulatai annyira lenyűgöző hatással vannak rám, és annyira idekötnek, hogy úgy érzem másutt nem is igen tudnék dolgozni. Annyira magáévá tett és áthasonított e föld varázsa, hogy talán élni sem tudnék nélküle."
Nagy az ív a nyughatatlan Mednyánszky és a röghöz kötött Koszta között. Az ív azonban még nagyobb, ha a kortárs művészet jelenvalóját is hozzárajzoljuk. Mert a táj az évszázadok alatt átalakult. Az eszményi, az idealizált táj helyébe egy reális és brutális táj lépett. Málló házfalak, sötét jövőkép a szeméttelepen, vagy egy fa szobrocska, aki fejszét szorongatva önmagára tör, illetve a láncfűrészes, aki meg az erdő fácskáira tör. Nehéz atmoszférájú üres terek, makett tájak felsejlő katasztrófával, csónakban szorongó, talán az özönvíz elől menekülő maroknyi túlélő. Időpecsétek, a múlékonyság tanúságtételei. Meg persze kevés, de annál megejtőbb líraiság, kötődés a táj és a logosz ideájához, a negyven éves fák templomszerű színkavalkádjához, a béke és a megbékélés szimbólumaihoz.
"...A művészet funkcionál tükörként, és mindig a közösség szűkebb-tágabb köreinek hiedelmeit, elképzeléseit vetíti a külső valóságos környezetre" - fogalmaz Csányi Vilmos etológus. Száz éve a közösség és a művészet is az ideálisat, a romantikusat, az eszményit kutatta a tájértelmezéseiben. A ma művésze, ilyen értelemben mintha leszámolt volna a tájjal. Mintha a "fajunk" érezné - és a művészet mély szenzibilitással mutatná -, hogy az irány, ami felé sodródunk nem jó, hogy mindenképpen változtatni kell...

A programon részvétel kizárólag meghívóval. A kiállítás 2009. február 20-ig tekinthető meg.
A Tájreneszánsz, száz év klasszikus és kortárs tájértelmezése című kiállítás a Magyarországi Volksbank Zrt. Istenhegyi úti galériájában (1126 Budapest, Istenhegyi út 40/A) hétfőn, kedden és szerdán 8 és 16 óra között, csütörtökön 8 és 18 óra között, pénteken 8 és 15 óra között látogatható.

A kiállításokról szakmai információt a 06-20-415-6776-os telefonszámon (Bretus Imre) kaphat.

Kérjük részvételi szándékát feltétlenül jelezze Barotai Gabriellánál a 06-30-326-6005-ös telefonszámon, vagy a emailcímen, illetve Göbl Eriknél a 06-70-298-7075-ös telefonszámon vagy az emailcímen.