néma jelek / mute signs

Az (in)tolerancia kortárs megközelítései / Contemporary Approaches to (In)tolerance

Songül Boyraz (TR/A) Maria Papadimitriou / T.A.M.A (GR), Tamara Moyzes (CZ), Anna Molska & Wojtek Bąkowski (PL), Joanna Rajkowska (PL), Szolnoki József (D/H), Katarina Šević (SRB/H), Zádor Tamás (H)

Kurátor / Curated by Lázár Eszter
Kurátor asszisztens / Curator assistant György Eszter

Megnyitó: március 19. 18 óra / Opening: 19 March 2010. 6 PM
Megnyitja / Opening speech: Junghaus Tímea, művészettörténész / art historian

Helyszín / Venue Magyar Képzőművészeti Egyetem, 1062 Budapest Andrássy 69-71.

Megtekinthető: 2010. március 20-tól április 16-ig / On view: 20 March - 16 April 2010
hétfő-péntek: 10.00 - 18.00, szombat: 10.00 - 13.00 / Monday-Friday: 10 AM - 6 PM, Saturday: 10 AM - 1 PM

Hangos hétfő – a kiállítás ideje alatt filmprogram hetente 18 órától / Noisy Monday – during the exhibition every Monday film screening at 6 PM

támogatók / supported by NKA, Tavaszi Fesztivál, Lengyel Intézet, Goethe Intézet, PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék

Néma jelek

Az (in)tolerancia kortárs megközelítései

2010. március 19-én a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében nyíló Néma jelek nemzetközi kiállítás az (in)tolerancia, a másság és a társadalmi elfogadás/elutasítás kortárs jelenségeinek képzőművészeti reflexióit mutatja be.

A művek többsége absztrakt módon reflektál az Európában élő kisebbségi csoportok és a többségi társadalom közti viszonyra, az időről-időre tapasztalható, a kisebbséget érintő elutasító, negatív előítéletekre és sztereotípiákra, illetve a társadalmi kötődéseinket, nemzeti identitásunkat meghatározó szimbólumokra. A Néma jelek úgy közelít a felvetett témához, hogy nem csak a mai társadalom konfliktusaira, kortárs problémáira figyel. A kiállított művek, és a kapcsolódó filmprogram segítségével azt mutatjuk be, hogy a különböző időkben és terekben fennálló viszonyok kisebbség és többség között komplex, sokrétű kapcsolatok, amelyeknek ugyanúgy része lehet a büszkeség, mint az esetleges kirekesztés. A kiállítás címe nemcsak a kisebbségben élők, a „jeleket adók” kirekesztettségére, hanem a „jelvevőkre”, a többség sokszor nehézkes, vagy eredménytelen problémamegoldására is utal. A képzőművészeti élet szereplőinek téma iránti érzékenysége olyan - országtól, régiótól, nemzetektől is független – felelősségvállalást is jelent, mely nemcsak a kiállítóterem, hanem a mindennapok kontextusában is érvényesülhet.

Hangos hétfő filmprogram hétfőnként 18 órától a Barcsay teremben:

MÁRCIUS 22.
Fekete vonat, 1970, 40 perc (rendezte: Schiffer Pál)

meghívott vendég: Fleck Gábor, az MTA szociológusa

„És felszálltunk a FEKETE VONATRA. Schiffer Pali elintézte az
engedélyeket, aztán azt mondta, hogy hunyjuk be a szemünket és
ugorjunk bele. De közben nagyon is nyitva kellett tarta nunk azokat a
bizonyos szemeket, amelyeket könnyen kiverhettek volna.”

(Andor Tamás, a film operatőrje)

MÁRCIUS 29.
Dübörög a nemzeti rock, 2007, 70 perc (rendezte: Kriza Borbála)

meghívott vendég: a rendező, Kriza Borbála, szociológus

Koncertturné a "nemzeti rock" kult-zenekarával, a Romantikus
Erőszakkal és rajongóival 2005 decemberétől 2006 őszéig. Népzenészek
és skinheadek, foci-drukkerek és egyetemisták vallanak a radikális
nemzeti eszmékről.
(www.port.hu)

ÁPRILIS 12.
Gipsy Side, 2006, 50 perc (rendezte Gát Balázs)

meghívott vendég: Antos Balázs, a film vágója, antropológus

Márió, Luigi, Mr. Joker egymás szájából veszik ki a szót egy
ecetfáktól árnyékos, romos belső udvarban. Rappelnek, gesztikulálnak
és táncolnak, a csajok és a kistesók bámulják őket. Beatbox és free
style: egyre megy, menők minden stílusban.
(www.port.hu)

Az 1998-ban Maria Papadimitriou által létrehozott T.A.M.A. projekt (Temporary Autonomous Museum for All, „Átmeneti Autonóm Múzeum Mindenkinek”) kiindulása az Athéntől 10 kilométerre található Avliza település. A T.A.M.A. projekt során egy cigánytelepet alakítottak át „Ideiglenes Mindenki Autonóm Múzeumává”, ahol a helyi nomád cigányok a művészeti világ (építészek, képzőművészek, filmesek) „nomádjaival” dolgozhatnak együtt. A heterogén fluktuálódó közösség munkája a 25. Sao Pauloi Biennálén mutatkozott be először.

Tamara Moyzes TV t_error című installációja a cseh társadalom romákkal való együttélését dolgozza fel szarkasztikus, provokatív módon. Moyzes videójának szereplői az arab öngyilkos merénylőket imitáló - így az arabokkal kapcsolatos sztereotípiákra reflektáló – romák. Az installáció másik részében az „utca emberének” véleménye jelenik meg. A mű szándékoltan nyers és amatőr stílusával a tömegmédiának, legfőképpen a televíziónak a többségi társadalomra ható befolyását reprezentálja. A cseh kontextust Moyzes a magyarországi romákkal kapcsolatos médiában közvetített eseményekkel egészíti ki.

A lengyel Anna Molska és Wojtek Bakowski 2009-es videómunkájában (Completed) a lengyel bemowoi reptér kifutópályája a helyszín. A Molska által tervezett kerekes székekben közlekedő férfiakat láthatunk, amint azok „egyénre szabott” utasításokat követnek. A mű az elszigetelődést, a közösséghez tartozás és az egyedüllét kontrasztját drámai, érzékeny és elvont módon közelíti meg.

Joanna Rajkowska Uhyst Refugee Asylum című, fotósorozatból és videóból álló projektjét mutatja be. A munka egyszerre alapoz a történeti tényekre (népszavazás egy menekülttábor felépítéséről) és egy elképzelt, hipotetikus jövőképre: a szászországi Uhystban található, ma már elhagyatott 18. századi arisztokrata bentlakásos iskolában Rajkowska egy menekülttábort „rendezett be”. A sorozat a menekültek és bevándorlók beilleszkedési problémáin keresztül a jóléti államok és a harmadik világ közötti konfliktuózus kapcsolatot szimbolizálja.

Hasonló témát dolgoz fel a török származású, Bécsben élő Songül Boyraz rövid videója (We Become Austrian) is: a frissen osztrák állampolgárságot „jutalmazott” bevándorlóknak a bécsi Városházán évente megrendezett ünnepségébe nyerünk bepillantást. A különböző etnikumú, kultúrájú, vallású emberek új állampolgárságuk „birtokában” optimistán néznek a jövőbe.

A Kölnben élő Szolnoki József oknyomozó „heraldikusként” kutatja a Pécs környéki épülethomlokzatokon látható „hibás” magyar címereket.

A történelmi sorozatban az 1949 és 1991 között levert, levakart, átfestett, átragasztott, majd egyszerűen úgy hagyott címertáblákat állítja egymás mellé. Az állam egyik legfontosabb jelképének így végrehajtott „fusi-tunigja” egy jellegzetes kortörténeti momentum, amelyben nemcsak a két egymást követő korszak / rendszer reprezentálódik, hanem az őket elválasztó átmeneti állapot, köztes helyzet is.

Zádor Tamás munkájában a mai Magyarország hétköznapi társadalmi, szellemi, kulturális jelenségeire reflektáló „néma jeleit” mutatja be. Szolnoki József művéhez hasonlóan Zádornál is nemzeti jelképeket találunk, amiket átértelmez és összekever a kommersz világ képeivel. A kiállított fényképek feljegyzések, korlenyomatok, pillanatfelvételek a valóságról, melyek nem önmagukban, hanem tömegükben érdekesek.

Katarina Šević Hírek Sehonnan című alkotása William Morris 1890-ban megjelent News From Nowhere utópisztikus science fiction regényéből indul ki. A két éve megkezdett projektet a művész már több helyen kiállította, mindig más formai, technikai megoldásokat alkalmazva. A Néma jelek kiállításon Šević installációjában a szociális ikonográfia módszerével elkészített tárgyakat Morris szövegrészletei kísérik. A fiktív és valós elemek keveredésével a mű egyszerre utal a kollektív emlékezet, a hovatartozás, a társadalmi elismertség fogalmaira, miközben elvont szimbolikája egy képzeletbeli teret is benépesít.

Képek a megnyitóról

2010. március 16.