Traumák

JAHODA RÉKA és MEYER HELLA kiállítása

Megnyitó: 2011. október 20. 18-20 óra

Helyszín: Spiritusz Galeria, Budapest 1012 Várfok u. 14.

Megtekinthető: 2011. október 21 - november 19.
nyitva tartás: K-Szo: 11-18, V-H: zárva

Traumák. (Please scroll down for English!) A bizarr, rémisztően ható - de a többes számmal talán oldottabbá tett címadás - két fiatal festő, Jahoda Réka és Mayer Hella számos közös és ugyanakkor kontrasztos ponton találkozó képi és hangulatvilágára utal. Egyszerre színesen derűsek, oldottak, miközben valamiféle lappangó „fenyegetés" vagy „fenyegetettség" rejtezik bennük. A „felület mögött", mélyről felsejlik egy álomszerű, foszlányosan érzékelhető, nehezen racionalizálható feszültség, mely egyes képeiken időközben feltűnővé fejlődött, pár éves munkásságuk folyamán, e mostani kiállításig. Sőt, olykor kimondottan „rémálommal" telített szürreális világuk, melyből megkönnyebbülve ébredünk, és mint egy horrorfilmben, szórakoztat a „rettegés", vagy valódi, de csak felületesen érzékelt, gyorsan elhessentett félelmek kerítenek be általuk. Mint az életben... Tudomásul vesszük, de inkább a kép napos oldalát élvezzük.

Jahoda Réka és Mayer Hella festészete ilyen kettősséget sejtet. A vásznon, falapon finoman megmunkált felületek, tónusos, lágy színátmenetek vagy erőteljes, tiszta, néhol fanyarul nyers színek (melyek már magukban is kifejeznek egyfajta feszültséget), a lendületes, érzékletes ecsetvezetés felszabadult festőiséget jelent, első benyomásra és technikai értelemben.

Jahoda Réka képeit vidám színek, játékos témák jellemzik, melyek elsőre is meghökkentenek mesebeli vagy földönkívüli jeleneteikkel. Valójában ennél többről van nála szó; az idillikus valóság határát kutatja, néhol a giccs és naivitás eszközeivel, melyek így groteszk vagy abszurd hatásúak. A félelmetes és fennkölt témák (szörnyek, családi emlékképek, kedves állatkák, fura, abszurd kontextusban) mostanában egyszerre megjelennek műveiben, mint a mélyről, gyermekkortól hurcolt, kivetített szorongások mezőiben, ebben most leggyakoribb témája, a család megerősít bennünket. Képei festőiségük ellenére (élénk színhatások, erőteljes ecsetvonások, hol lazább, hol fotószerű, realisztikusabb megjelenítés) mindig egyfajta elidegenítő megközelítést is hordoznak magukban, ettől is talányosak.

Mayer Hella (Stockholm/S) képeinek mottója lehetne: „álom- és ébrenlét terei". A hangulatok, úgy, mint az alakok (gyakran gyerekek vagy kisebb állatok, mostanában nála is az otthon terei) egymást kergetik vagy statikusan, emlékképpé, emlékművé - filigrán szoborrá - meredve léteznek a művész által létrehozott, olykor jelzésszerű, kiürülő vagy hirtelen véget érő, voltaképp végtelen (álomvásznakra vetített) jelenetekben, terekben. És amikor benépesül a tér: e színes kavalkád sokszor ellentétben áll a festő „háttereivel", az ódon vagy egzotikus építmények, szobrok vagy kutak mozdulatlanságával , és a tiszta, egy színnel festett felületek tűnődő hangulatával. Mayer Hella itthon és külföldön zajló „párhuzamos élete" révén sokféle hangulattal, hatással találkozik: ezek megélése érződik képein, pontosabban az a kettősség, amit a vándorlás és a megtérés jelent számára. Az út véget nem érő: egyszerre halk álomvilág és hirtelen megébredés, majd újbóli ellankadás végtelenségét viszi.

Traumák - nem vesszük komolyan őket, „csak" a felszínt. A kiállítás esetében a képek tökéletes festői és kompozicionális megoldásait és hatásait, melyek a festmények „szöveteiben" rejteznek, a festékfoltok „zsigereiben", rejtett sebekként, hegekként feszülnek. „Szépségflastromok", melyeket műélvezet közben erényként élünk meg, olyan esztétikai, technikai feszültségként, mely még élőbbé, izgalmasabbá varázsolja műveiket. E festőkben zajló, régi vagy újbóli feszültségek, mint bármelyikünkben, erősebben-oldottabban jelentkeznek, ám ők kivetítik ezeket, inspirálják ezek az élményanyagok a festői fantáziát. Nem akarunk többet belemagyarázni így, mint amennyi bennük - és bennünk - rejtezik, és amennyit ők megengednek, „kiengednek magukból", kieresztenek, mint szellemet (a spiritualitást) a palackból, festékes tubusból. „Ősjelenetek" gyermekekkel, felnőttekkel, hol felismerhetően magukkal a művészekkel, ismétlődnek, visszatérnek - játékos, felszabadult formában leginkább, festéken feloldva és talán feloldozva is.