Beszámoló a 12. Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferenciáról

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum által 2011. október 3-8. között rendezett restaurátor konferencián az Iparművészeti szakirány oktatói közül Czifrák László, Kissné Bendefy Márta, Mravikné Kovács Petronella, Orosz Katalin és Séd Gábor (MNM), a Képzőművészeti szakirányról Görbe Katalin (MKE) vett részt.

A 3 napos előadóülés sorozat fő témája idén a restaurátorképzés volt. A témában elhangzott 11 előadásban a romániai, szerbiai, magyarországi, osztrák és németországi helyzetről kaptunk áttekintést. A program magyar, román és német nyelven folyt, tolmácsolással. A német-magyar, magyar-német fordítást Kovács Petronella, a román-magyar, magyar román fordítást Guttmann Márta (Kolozsvár) és M-Kiss András (Temesvár) végezte.

Romániában összesen 10 helyen működik felsőfokú főiskolai, illetve egyetemi szintű restaurátorképzés. Ezek közül hármat az ortodox egyház tart fenn és működtet. A szakirányok nincsenek olyan mértékben elválasztva, illetve kidolgozva, mint Magyarországon. Mindenütt tanítanak festett fa- és falkép restaurálást, említettek még két helyen könyv- és papírrestaurálást, egy helyen textil-, valamint tárgyrestaurálást is. Nagy gondja a legtöbb egyetemnek a gyakorlati oktatás megszervezése, mert nincs erre saját szakemberük és műhelyeik. Igyekeznek múzeumokkal, plébániákkal együttműködni. Létezik Bukarestben egy, a Kulturális Minisztérium által létrehozott Oktatási Központ, ahol alapszintű műtárgyvédelmi- és restaurátorképzés folyik modulrendszerben. Amint az intézet igazgatója beszámolt róla, nincsenek alkalmazott tanárai és műhelyei, ezért egyre nagyobb problémát jelent a gyakorlati oktatás megszervezése. A múzeumok rossz anyagi helyzete miatt gyakran a múzeumigazgatók csak az első modulra engedik el a beosztottjaikat, az ezzel megszerezhető bizonyítvány azonban még nem elegendő szakmai besorolásra. Bizonyos egyetemek (pl. a nagyszebeni) igyekeznek nemzetközi együttműködéseket kötni és a hallgatóik számára lehetőséget biztosítani külföldi tanulmányúton, vagy cserediák programon való részételre. Főként olasz, német egyetemekkel és a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel van kapcsolatuk.

A szerbiai helyzet ennél is nehezebb, hiszen akkreditált egyetemi szintű restaurátorképzés nem folyik Szerbiában. Létezik egy DIJANA nevű konzerváló központ, ahol műtárgyvédelmi- és kockázatbecslési tanfolyamokat tartanak, főként nemzetközi projektek keretében. Ugyanitt kerámia- és fémrestaurálást is oktatnak.

Az osztrák és a németországi helyzetről is beszámolt egy-egy kolléga. Ezek a képzések jobban hasonlítanak a mi rendszerünkre, azonban mindenütt a bolognai rendszer szerint oktatnak. A hallgatók különböző szakirányokra specializálódhatnak. Németországban több helyen is oktatnak restaurálást, a hildesheimi Universität für Angewandte Wissenschaft und Kunst Restaurátor Tanszékén nem korlátozzák a mesterképzésre felvehető hallgatók számát, sőt minden BA végzettségű hallgatót arra biztatnak, hogy folytassa tanulmányait, hiszen a BA képzés során restaurálást még nem tanulnak, csak elsősorban megelőző konzerválást, konzerválást és tisztítást.

Ausztriában az Universität für Angewandte Kunst és az Akademie der bildenden Künste keretében is folyik restaurátorképzés. A grafika- és papírrestaurálást a Képzőművészeti, a festmény-, textil-, fa- és tárgyrestaurálást pedig az Iparművészeti egyetemen oktatják. Igyekeznek a hallgatókat nemzetközi projektekbe is bevonni és terepmunkára elvinni akár külföldre is. Az oktatást erősen befolyásolja, hogy milyen együttműködéseket tudnak kötni egyházi- és közgyűjteményekkel.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen folyó restaurátorképzésről (Képzőművészeti és Iparművészeti szakirány, ez utóbbi a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen) Görbe Katalin és Kovács Petronella számolt be. Görbe Katalin egy, a IV. éves festményrestaurátor hallgatókkal végzett, nagyméretű vászonkép restaurálásának folyamatát és annak tanulságait is bemutatta, majd Czifrák László ismertette a hallgatók nemzetközi régészeti ásatási gyakorlatának célját, módját és eredményeit. Kissné Bendefy Márta és Orosz Katalin arról beszélt, hogy milyen szerepe van az iparművészeti restaurátorképzésben a modellkísérleteknek. Az idén diplomázott fa-bútorrestaurátor művész, Jakab Dániel pedig bemutatta diplomamunkáját, egy erdélyi származású festett tálas restaurálását.

A konferenciához kapcsolódó kiállításon alkalmunk volt tablók segítségével is szemléltetni a képzés eredményét, 10 db diplomamunka restaurálásának folyamatát. Ugyanitt láthattuk a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében megszervezett, az Iparművészeti szakirány oktatói által tartott egy-egy hetes készítéstechnikai (politúrozás, intarziakészítés, aranyozás) tanfolyamok eredményeit is.

A konferencián restaurálási munkákról (pergamen oklevél, üvegre festett ikon, ikonosztáz) és kutatásokról is beszámoltak kollégák. A program egy különös érdeklődésre számot tartó része volt a kolozsvári Mátyás király szobor restaurálásának ismertetése művészettörténész, anyagvizsgálatokat végző fizikus, valamint fém- és kőrestaurátorok által. Séd Gábor a szobor fémrészeinek állapotfelmérését és a restaurálásának tervezését mutatta be.

A konferenciát kétnapos tanulmányi kirándulás követte Nagyszebenbe és Kolozsvárra. Nagyszebenben az ASTRA múzeum épületeit, kiállítását, a skanzent és az ott létesített új raktárépületet tekintettük meg. A raktárépület a Norvég alap anyagi támogatásával készült, tervezésekor dán szakemberekkel is együttműködtek. A cél egy olcsón és könnyen üzemeltethető, az állományvédelmi előírásoknak mindenben megfelelő, „szinte passzív ház” kialakítása volt. Sajnos a romániai tűzbiztonsági és egyéb szabályzás miatt az eredeti tervet kissé módosítani kellett, de még így is van esély a kitűzött cél elérésére. Az épületben a raktárhelyiségek mellett fertőtlenítő kamra, átmeneti raktár, tisztító- és restauráló műhelyek, valamint egy konferencia terem is helyet kapott, így a restaurátorok kiköltözhettek az eddigi szűkös, nem eléggé világos helyiségekből. A tárgyakat és a műhelyeket ez év nyarán költöztették be az új épületbe, így még folyamatban van a berendezés és az épület működésének finomítása.

Nagyszebenben alkalmunk volt meglátogatni a Brukenthal Múzeumot, ahol megtekintettük a festménykiállítást, valamint a bútorokkal berendezett termeket. Lehetőség nyílt a festményrestaurátor műteremben zajló munkába is bepillantást nyerni, és az ott dolgozó kollegákkal rövid beszélgetést folytatni. A Néprajzi Múzeum szász festett bútorok című kiállítása is a program részét képezte.

Kolozsvárott meglátogattuk az Egyetemi Könyvtárat és a maga nemében egyedülálló Gyógyszerészeti Múzeumot, mely egy XVIII. századi patika eredeti berendezését, eszközeit és a gyógyszerészet történetét mutatja be. Végül alkalmunk nyílt megtekinteni a restaurált Mátyás király szobrot is.