Gestalt

Jagicza Patrícia, Karsai Dániel, Takács Szilvia

Jagicza Patrícia

Karsai Dániel

Takács Szilvia

Dovin Galéria
2011.november 11 - december 7.

A nyár eleji diplomavédések a Képzőművészeti Egyetem különböző médiumokra specializálódott tanszékein szinte kötelező terepszemle-programok a kereskedelmi galériák számára. Hiszen az “új művészek”, “fiatal generáció” és “friss nézőpontok” olyan hívószavak, amiket spontán vérátömlesztésként, jobb esetben viszont hosszú távú együttműködés szándékával is megéri kipróbálni.

A Dovin Galéria évente egyszer, ősszel ad alkalmat a karakteres kézjeggyel rendelkező, ígéretes pályakezdő művészeknek csoportos kiállítás keretében történő bemutatkozásra. Az aktuális tárlat kurátori koncepciója továbbra is szem előtt tartja az alaktant (Gestalt), a figurativitás megjelenítési formái terén viszont profilszélesítést jelent a Dovin festészethez való visszakapcsolódása, plusz a videó és plasztika műfaji hibridjének szerepeltetése.

A két 2011-ben diplomázott festő (Jagicza Patrícia, Karsai Dániel) a vizuális megjelenítési nyelv szempontjából ellentétes pólusokat képviselnek, a választott technika mögött pedig az alkotói credo is felsejlik: az egyik oldalon egy esetlegesnek tűnő, a festés folyamata során spontán alakuló, módosításokat megengedő, absztakt foltokból gesztusszerűen felkent figuratív újexpresszionizmus; a másik oldalon egy rendszabályozott, átgondoltan komponált, a valóságot tökéletesre javító, steril látványvisszaadásra törekvő, dekoratív, fotószerű realizmus.

Karsai Dániel forgatási helyszíneket idéző, metálzenei kultúrából is táplálkozó többszereplős epizódstilljein szinte kitapintható a pulzáló léleknyomás, hiszen nem tudjuk pontosan mi történik, de a kevés utalásból és balsejtelmet keltő tárgyakból kikövetkeztethetően semmi jó. Túszdráma, bondage, bevágódó penge, sikoly, eresztő olajtartály elmaszkolt, arctalan figurákkal, iszonytató feszültséggel.

A diplomavédés 7 elemből álló luchador-maszkos önarckép sorozata után Jagicza Patrícia szögre akasztotta a pankrátor kellékeket, így mint egy gondosan elrendezett skalpgyűjtemény idézi meg falra vetülő árnyékokkal démonjait. Három paneles szerkezettel modern oltárkép, az erőszakkultusz szakrális emelvénye, melynek csillogó flitterei, festett aranykeresztjei hivalkodnak korunk kiüresedett, identitásvesztett szuperhőseiről.

A kiállítás egyetlen multimédiás alkotása - Takács Szilvia Zártkert című munkája - az alak és környezete viszonyát több dimenzióban és egymásra vetülő rétegben vizsgálja. A bázis reliefalapja a zárt kerti környezet plasztikus megfogalmazása, melyen minden plusz elem: szín, alak, részlet, háttér utólagos projekcióval kerül rá. Az ellentétpárok érzékletes kiemelésére apellál a kint-bent, zártnyitott struktúrák szimbólumelőhívó képességével, amire ráerősít az “elektronikus jel testveszejtő” valamint a plasztika tömegének mediális kontrasztja.