FRIGYES KŐNIG / Columna

10.01. - 25.01.2012.

otvorenje izložbe u utorak, 10.01.2012. u 19 sati.

HDLU / Galerija Bačva
Trg žrtava fašizma bb
10000 Zagreb

 

Sajtóanyag

Kőnig Frigyes columna című kiállítása a zágrábi Bačva galériában

A művészt a Horvát Művészek Szövetsége, a Zágrábi Egyetem és Zágráb városa hívta meg a főváros Bačva Galériába. A tárlaton Kőnig Frigyes horvátországi, illetve adriai-tengeri vonatkozású festményei, plasztikái és grafikái kerülnek bemutatásra. A kiállítás érdekessége, hogy a kiállított számos alkotás magára az Ivan Meštrivoć által tervezett centrális kiállító térre is reflektál. Látható lesz a Hvar szigeti Jelsa városában megrendezett művésztelepek során készült alkotások, valamint a Jelsán felállítandó kőszobor készítésének dokumentációja is. A kiállítást Aleksa Bjeliš a Zágrábi Egyetem rektora nyitja meg 2012. január 10-én. 

KŐNIG Frigyes: Az Oszlopsor című sorozat • Néhány évvel ezelőtt a zadari Szent Donát-templom látogatása során lettem figyelmes arra, hogy az épület alapozásához ókori épület elemeit, illetve töredékeit használták fel. Jól megfigyelhetőek voltak faragott részletek, kannelúrás oszloptöredékek. A IX. században épült keresztény templom a római kori Fórum területén, az egykori bazilika maradványai felhasználásával készült. Az egykori szakrális épület elemei egy új templom fundamentumául szolgálnak. Ezek az oszlopok nem tartanak semmit, nem hordoznak nehéz terheket, a növekedés stádiumában vannak. Az értelem és rendezettség oszlopai: ugyanazok, amelyek a világrend és jogrend megjelenítőiként egykor törvényeket hordoztak önmagukon, ugyanazok, amelyek Platónnál a törvény és a rend tartópillérei. Megegyeznek a Jób Könyvében is említett ég oszlopaival, avagy a Föld oszlopaival, amelyek még, ha inog is a Föld, erősen tartják azt.

Ráció, szépség, tudás, arányosság, szilárdság, fragmentum. Hívószavak, amelyek éppúgy felkavarják a kollektív emlékezet mélytengerét, ahogy egy zadari utazás efemer élménytöredékeit. Ikonográfiailag telített – fontoskodik a bölcsész. És valóban: a dór oszlopokban ott zeng az antikvitás nagy tradíciója, a rendezettség és befejezettség megvalósult teljessége. Oszlopokból szőtt erdő – így az író. És szemünk előtt az architektúra őserejű organizmusként burjánzik, növekszik, majd beomlik, szétmállik, elporlad. És belátva a múlt hibátlan rekonstrukciójának képtelenségét, vállalva az emlékezés szabálytalanságát, maga is romokat konstruál, szinkópa ritmusba rendezett, nosztalgia-kékbe mártott, lélek-kékbe merített, tradíció és modernitás vizéből egyaránt táplálkozó saját képi rendet. Rajzol, akvarellezik, fest, mintáz, olykor leíró aprólékossággal, máskor expresszív lendülettel, egyszer a porózus anyag bűvöletében, másszor elvont térélmények alkotójaként. A felgyűrődött időrétegek /korstílusok, iskolák, trendek/ itt kisimulnak. A dolgok azok – amik: faragott kövek, porózus matériák. Csakhogy ezek a romok nem egy visszavonhatatlanul letűnt világ maradványai, hanem olyan töredékek, amelyek mélyen jelenünkbe ágyazottak, múlhatatlan szépségük pedig a szüntelen növekedés, újjászületés ígéretét hordozza magában.

Révész Emese

Képek a kiállításról