Arcképek és tetemek
Dallos Ádám és Molnár Zsolt kiállítása
2012. április 19-én 19.00 órától
Labor, Budapest V. kerület, Képíró u. 6.
A kiállítást megnyitja: Tranker Kata
„A hegytetőn ülő vagy a kietlen síkságon vándorló, a néző tekintetét tűrő állatokat, vagy a földön, ágak között fekvő őzfejeket arcképekként szánom, önarcképekként. Kiválasztottam magamnak a saját állataimat, és velük ábrázolom az arcomat. Az állat személyiségét magamra, a saját személyiségjegyeimet az állatra ruházom. Az én állataim a páva, a macska, a farkas, vagy a róka. Különösképpen tudtam azonosulni a parókás őzbakkal. A parókás őzbak ritka, és kevesek által ismert. Heresérülés következtében az állat tesztoszteron termelése felborul, agancsa nem csontosodik ki, helyébe puha, gumós szövetszaporulat képződik. A bak társai szemében nem számít hímnek, nem tud párosodni, más példányok agancsával szemben nem tudja megvédeni magát, ezért az esetek többségében fiatalon elpusztul.”
Dallos Ádám
 |
„Az ember-állat kapcsolatának csak egy részét képezik természetes indíttatások, a kapcsolat túloldalán az erőszak által létrejött hierarchia van. A természetes folyamatokra ható mesterséges jelenlét kelti fel az érdeklődésemet. Sorozataimban a feldolgozóipar által elszenvedett tetemeket ábrázolok. A felületek részletessége, egyfajta kristályosodott, merev állapot hordozója. A stabilitás és az összeomlás közötti kapcsolatot vizsgálva hozom létre saját hűtőházamat, melyben sokasodnak a halott állatok. A hűtőházak kietlen és betekintést nem tűrő falai között megy végbe a tömegtermelés, ennek a mechanizmusnak a folyamatát és változásait ábrázolom.”
Molnár Zsolt
 |
Az esemény az FKSE- Egyéjszakás kaland programsorozatának keretében valósul meg.
Támogató: NKA
2012. április 13.