Elhunyt Szinte Gábor

Szinte Gábor festőművészt, díszlettervezőt, egyetemi professzort, a kortárs festészet kiemelkedő személyiségét, a hazai díszlet- és jelmeztervező képzés újjászervezőjét szeptember 30-án váratlanul érte a halál.

Szinte Gábor az 1960-as és az 1970-es évek jelentős díszlettervezője volt. Kiemelkedő művészettörténeti műveltsége és a színház iránti elkötelezettsége alapozta meg áldozatos és kitartó munkáját, hogy létrehozza a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a Szcenográfia (ma Látványtervező) tanszéket.
A tanszék 1978-as alapítása után mintegy 10 éven át irányította az oktatást, majd továbbra is tanított. Tanári munkájában a műveltség iránti igény felkeltése pótolhatatlan volt, régi hallgatói ma a díszlettervezői szcéna vezető művészei, s művészettörténeti előadásaira hosszú évtizedek után is emlékeznek.
Egy korszak meghatározó művészét és pedagógusát vesztettük el.

Szinte Gábor 1928-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán, amelyet 1951-ben végzett el, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa volt. Tanulmányait a firenzei Szépművészeti Akadémián fejezte be. Műveit több mint hetven egyéni kiállításon mutatták már be Magyarországon és külföldön; alkotásai láthatók például a Magyar Nemzeti Galériában és magángyűjteményekben is.

Számos középületet díszített faintarziákkal, kiemelkedő munkája a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban és a salgótarjáni Karancs Szállóban látható színes üvegfal. Portréfestőként a magyar kultúrtörténet jeles személyiségeit, mások mellett Bolyait, Bartókot, Kodályt, Márton Áront, Mándy Ivánt örökítette meg. A magyar festői hagyományok egyéni hangú követője volt. ként.

2005 nyarán szentelték föl a franciaországi Saint Simon templomában található, II. Szilveszter pápa életéről és Szent István király megkoronázásáról szóló tizenhárom részes, összesen 110 négyzetméternyi freskósorozatát.

Egyike volt az új Alaptörvény illusztrációit készítő mestereknek (A dualizmus kora), haláláig pedig a pusztaszabolcsi katolikus templom üvegablakain dolgozott.

Díszlettervezőként is jelentőset alkotott: Ádám Ottó, Várkonyi Zoltán és Kazimir Károly rendezésében 115 színházi előadáshoz tervezett díszletet a Madách és a Vígszínházban. Egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tizenhárom évig vezette a Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervező tanszékét, amelyet ő szervezett újjá 1978-ban.

Művészettörténeti és történelmi tárgyú tanulmányokat írt, két Olaszországgal foglalkozó művészettörténeti "útikönyve" jelent meg.

Tavaly az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki - az indoklás szerint - a magyar és benne a keresztény festészeti hagyomány ápolásáért és karakteres megújításáért, több évtizedes, kiemelkedő, a nehéz időkben is elkötelezett színházi, művészetpedagógiai és írói munkásságáért, valamint hazánk európai hírnevének áldozatos öregbítéséért.