Van McElwee integrál

Van McElwee

2013. február 27-én, szerdán, 10.00. órakor
az MKE Intermédia Tanszéken (Bp. VI. Kmety Gy. u. 27, földszint)

Van McElwee 
videók, média-tér, beszéd és párbeszéd
//Van McElwee integrál//

2013. február 27-én, szerdán, 18. órakor
Artpool P60 
(1061 Budapest VI., Paulay Ede u. 60.)

Házigazda: Fuchs Péter médiakutató

A mozi másodpercenkénti huszonnégyszeres igazság. 
Vagy éppen hazugság. Vagy esetleg hazugság az igazság szolgálatában.

Van McElwee amerikai médiakutató és képzőművész vizsgálódásának középpontjában a kép és valóság/igazság viszonyának kutatása áll, illetve az a folyamat, hogy a vásznon látható fényeket az agyunk koherens valóságnak hiszi. 
Az egyestés, válogatott videókból álló összeállítás olyan műalkotásokat mutat be, amelyek ezt a viszonyt elemzik.

Van McElwee a St. Louis-i Webster Egyetem tanára, Guggenheim ösztöndíjas, 
a Független Amerikai Filmintézet és számtalan független filmfesztivál szereplője, díjazottja. (vanmcelwee.com)

"Ma a mozik már nem templomok, hanem labirintusok, építészeti fraktálok, amelyek a valósból a virtuálisba való átlépést segítik. A multiplexek szerteágazó folyosói képzeletbeli világok felé terelik a látogatókat. (…)"  – Van McElwee

Az Artpool P60-ban McElwee bemutatja legújabb két munkáját is:

Travel Dream, 2013   9:58         
Dream Travel, 2013  11:45
http://websterjournal.com/2013/01/23/webster-professor-van-mcelwee-showcases-abstract-dream-films/

Van McElwee videóművész, több mint ötven egycsatornás videómunka, installáció és webprojekt szerzője. Munkái narratíva nélküli videófilmek, amelyek a valóságból kiemelt képeket kombinálják a zene szövetével, és amelyek a néző fejében állnak össze teljes értékű tapasztalattá.

Így vall saját szavaival műveiről:

"A zajban, a természetben, hamisítványokban, romokban, építési területeken, egymásba hajló hangokban és olyan elméletekben, amelyeket talán nem is értek találom meg azokat a dolgokat, amelyek a műveimet inspirálják. Engem mindig is a forma érdekelt, de nem mint a tartalom ellentéte, hanem a formátlansághoz való viszonya - ezt a személetmódot a távol-keleti utaimnak köszönhetem."

"A szobában található képernyő egy külön világ a világban. Installációimban ezek a világok közvetlen párbeszédet folytatnak egymással. Mivel mindegyik képernyőhöz négy egyedi dimenzió tartozik, így az egymáshoz való viszonyuknak is nagy jelentősége van. A néző valós fizikai tere így valamiféle hypertérré válik. Létrejön valami, aminek leginkább időbeli síkja van, és amely aztán szétterjed a térben és a látogatók gyakorlatilag benne sétálnak. […] Ha látod az időt, akkor az időn kívül vagy.

[…] Fantasztikus érzés volt éveken át együtt haladni a technológiai fejlődéssel, de folyamatosan új eszközöket és eljárásokat megtanulni nehéz kihívásnak bizonyult. Nem vagyok egy kütyüimádó; én nem azt élvezem, hogy egyre jobb eszközeim vannak.

[…] A sötétté fakuló képernyő nekem a pihenés és annak egy módja, hogy a különálló darabok egységes információs csomagokká álljanak össze, amelyeket aztán könnyebb befogadni.

A hadsereg arra jutott a fegyvertesztek során, hogy a pulzáló lézersugár sokkal hatékonyabb pusztításra képes a folyamatos nyalábnál. Ugyanezzel az analógiával, ha valamit fel-le kapcsolsz vagy pulzáló ciklust adsz neki, nagyobb lesz az ereje. Ezért fontos visszatérni a feketéhez. A celluloid filmben a fekete ott van minden képkocka között, de a videóban ezt neked kell létrehozni."

Forrás: Létrehozni az örökkévalóságot : Interjú Van McElwee-vel
Afterimage, Visual Studies Workshop, Volume Vol. 28, Issue No. 1, Rochester, NY (2000)
http://www.experimentaltvcenter.org/constructing-eternity-interview-van-mcelwee