Sebastian Baden előadása

Sebastian Baden (Staatliche Hochschule für Gestaltung, Karlsruhe) előadása a Magyar Képzőművészeti Egyetemen

Musée Igor Balut, Párizs. Art „Aftersquat“. Egy párizsi művészközösség, az alternatív intézményalapítás lehetőségei.

Időpont: szeptember 27., péntek, 13.00

Helyszín: MKE, Képzőművészet-elmélet Tanszék, Andrássy út 69-71, II. 215

Az előadás angol nyelvű.

Sebastian Baden (1980), a karlsruhei Staatliche Hochschule für Gestaltung oktatója, Prof. Dr. Beat Wyss asszisztense. A karlsruhei egyetem Phd hallgatója, kutatási témája: A terrorizmus képei a művészetben. Fontosabb publikációi: Ed.: Terminator - die Möglichkeit des Endes. Bewältigung und Zerstörung als kreative Prozesse (2008), »Erlöserschablonen. Künstlerische Nachbilder des Terrors« In: Martin Schulz, Beat Wyss (Hg.): Techniken des Bildes (2010), »KUNST! kommt cool. Zum Einsatz der Kunst als modischem Impuls im Marketing des Fashion-Design bei Breuninger, MANOR und American Apparel« In: Munitionsfabrik 21, hg. v. Staatliche Hochschule für Gestaltung Karlsruhe (2011).

Az előadás angol nyelvű összefoglalója:

The MIB is a musée vivant with its Headquarter at the famous Squat Rue Rivoli 59, Paris. Its Brand is appropriated from the Name of a Hungarian Parisian, the institution is fictitious. Though, all so called co-directors of MIB produce artworks for permanent exchange and travelling exhibitions. Most items fit into suitcase, which therefore has become central hallmark. MIB has professionalized in the co-production and collection of other suitable items, which the artists put on show at various occasions, when they rebuild a „Département Coucou“ in their host’s institution.

From different kinds of media, MIB creates, copies and recycles artworks and curates exhibitions with numerous guest artists. In addition, true political campaigns underline and undermine general museum’s traditions and politics. Outlining the different conceptual artistic strategies of the Musée Igor Balut, which is the Name (or Trade Mark) of an artist collective as well as an institutionalized studio-museum with continuing production, my presentation introduces the reading of MIB as a still neglected and non-profit type of multi-layered „auto-reflexive“ artistic practice. The MIB principally functions as an anti-museum but meanwhile has been incorporated in several private and public collections.