NEO-ROSE II.
Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből
Szeretettel meghívom a következő kiállításunkra!
NEO-ROSE II. - Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből
Kiállító művész: Károlyi Zsigmond
Kiállítás címe: Kívül-belül (művek a 70-es évekből)
Megnyitó: 2013. november 5. kedd 19:00
A kiállítást bemutatja: Fórián Szabó Noémi művészettörténész
Helyszín: 1065 Budapest, Nagymező utca 47. 2. emelet
Megtekinthető: 2013. november 6. - 2013. december 10.
We cordially invite you to our next exhibition!
NEO-ROSE II. - Subchapters from the first chapter of Hungarian conceptual art Exhibiting artist: Zsigmond Károlyi Title of the exhibition: Outside-Inside (works from the 70's) The exhibition is intuduced by: Noémi Fórián Szabó art historian
Opening: 5 November 2013 7:00 pm
On view: 6 November 2013 - 10 December 2013
Először az észrevétel volt, az azonosság felismerése a fából ácsolt állványzat és az üvegre festett jel formájában, függetlenül a funkciójuktól. "Metsződő átlók" találkoznak két síkban, mégis olyan természetes összetartozással, mintha egyik a másiknak árnyéka volna. A köztük lévő kauzális köz diktálta mozdulattal, a motívumok kalligráfiáját követve vágtam átlói mentén szét a négyzetes fényképet, mintegy magát a képsíkot, mint transzparens síkot jelölve.
Ez a kép ezeket a párhozamosságokat akarta szándéka szerint találkoztatni.
Tükör-probléma, mert többé-kevésbé érzékelhető „fal” mögötti illúziós világgal szembesít, minthogy síkján két fél-tér konfliktusa ábrázolódik, s a „metsződésben” mi állunk, ha ennek ritkán is vagyunk tudatában. (Az üveg és a világtalan ember enged rálátást dolgainkra, mert kívül vagyunk rajtuk...)
Valami a megnevezésben különbözik önmagától. Ahol a transzparencia jele van, ott nincs kilátás, a megmutatás csak takarás által lehetséges – megszüntetjük, hogy tudjuk: az áthúzás jelzi az észrevétlent, s ez az apró különbözés önmagától hasonlít a művészetre.
Nem tudom, miért adtam a KÍVÜL-BELÜL címet, bár az üvegen levő rajzra gondolva érthető - kétnézetű. És mindegy melyik oldalon állunk, - mondjuk a képből kifelé nézünk – magunkat hiányolhatjuk csak a látványból. Az általunk látott KÉP ezért az a terület, ahol nem vagyunk:
nosztalgia-táj.
(Károlyi Zsigmond - Jegyzet, 1981)
2013. október 30.