Folyamatos múlt

Kortárs reflexiók a szocializmus kulturális hagyatékára

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszéke tisztelettel meghívja Önt a Folyamatos múlt - Kortárs reflexiók a szocializmus kulturális hagyatékára című kiállítás megnyitójára (2014. május 28. 19.00).

A kiállítást egy, a tanszéken zajló kutatószeminárium előzte meg, amelynek kurátora Nagy Edina, a Képzőművészet-elmélet Tanszék oktatója, társkurátorai a tanszék végzett hallgatói.

Időpont: 2014. május 28 - június 20.
Helyszín: Fészek Művészklub | 1073 Budapest, Kertész utca 36.

Kiállító művészek:

Antal Balázs & Hatházi László | Baglyas Erika | Phil Collins | Esterházy Marcell | Gerhes Gábor | Gruppo Tökmag | Ipsics Barbara | Kovács Olívia | Molnár Dóra Eszter | Ciprian Muresan | Tilo Schulz | Várnai Gyula | Gitte Villesen | ARTUR ZMIJEWSKI

Kurátor: Nagy Edina
Társkurátorok: Bene Zsófia, Feigl Nóra, Juhász Anna, Márton Zsófia, Mucsi Emese, Salamon Júlia

Kiállításunk a szocializmus hivatalos kultúrája és az erre reflektáló kortárs alkotások viszonyából indul ki és a kért vagy kéretlen hagyaték kezelhetőségének kérdését fogalmazza meg: mit kezdhetünk ma egy markáns, ideológiával átitatott korszak kulturális örökségével - akár az ötvenes évek szocreál*, akár a Kádár-korszak hasonló szemléletű, de formanyelvében eltérő művészeti produktumai esetében?

A szocializmus évtizedeivel szemben ellentmondásos a viszonyunk, amely a közelmúlttal járó érintettségből adódik és amelyet máig lezáratlan ügyek sokasága jellemez (közterületek névváltoztatása, ügynökkérdés, lex Biszku). A korszakkal szembeni magatartásformák a visszavágyódás, a megszépítő nosztalgiázás és a radikális elutasítás között ingadoznak. Ez az elfojtás, bizonyos dolgok kényszeres tagadása vagy átértelmezése paradox módon egy olyan térben és kontextusban működik, amit máig meghatároz e korszak öröksége. Hasonló mechanizmusok irányítják a kor hivatalos művészetére adott reakcióinkat is, legyen szó akár a műemléki státusz hiányáról egyes korabeli épületek esetében, vagy a múzeumi raktárakban porosodó, láthatatlanná vált művekről.

A kiállítás vezérfonalát az olyan lehetséges viszonyulások adják, mint a korszak szimbólumainak tudatos félrehasználata és vizuális tapasztalatainak átörökítése; a másolatkultusz megidézése; az elfojtás ellenében működő láthatóvá tétel; a feldolgozás tudatos stratégiája. A kiállított művek között találunk kritikai megközelítéseket, a vizualitást csak hivatkozásként használó konceptuális felvetéseket és életrajzi érintettséget feldolgozó műveket. A felkért hazai és külföldi művészek különböző generációk képviselői, így a témához való kapcsolódásuk is eltérő.

A propaganda és művészet relációját vizsgálva óhatatlanul találkozunk a szocializmus szimbólumgyártásából, a túlhasználatból fakadó anomáliákkal. A szimbólumok, a gesztusok, a szocialista realizmus jól ismert pátoszformuláinak állandó használata azonban ezek önkioltását, elértéktelenedését eredményezte. A kiállításon szereplő néhány mű ezt a paradox helyzetet tematizálja, kiútként felmutatva az újraértelmezés lehetőségét.

A kiállítás szempontjából fontosnak éreztük a tudatos helyszínválasztást. Azonban nem csupán egy, a korszakot megidéző EMBLEMATIKUS épületet kerestünk, hanem olyan, jelentésében is gazdag helyszínt, amely történetiségében is kapcsolódik a művészeti szcénához.
Az 1901-ben alapított Fészek Művészklub belső terét a Kádár-korban korszerűsítették, a nagypolgári miliő és az arra rátelepült szocmodern sajátos szimbiózisát hozva létre. A Fészek speciális szerepet töltött be a korszakban, folyamatosan „köztes zónaként” működve a különböző kultúrpolitikai kategóriák határán.

A különböző kiállítási egységeket a Fészek Klub enteriőrjének adottságaihoz igazodó térinstalláció kapcsolja össze egymással.
Az alapjául szolgáló műanyagfonal a szocializmusban a könnyűipar húzóágazatának számító, mára nagyrészt megszűnt textilüzemek egyikéből származik. A fonal amellett, hogy anyagiságában megidézi a letűnt korszak tárgykultúráját, látványelemként átformálja a teret, és kiállítási útjelzőként is szolgál.

A társtudományok és más művészeti ágak bevonásával egy kísérőrendezvényekkel kiegészített platform létrehozására törekszünk.
Olyan kérdések megfogalmazására kínálunk ezzel lehetőséget, amelyek más közegben nem feltétlenül kerülnének kimondásra.
A kiállítás szándékaink szerint így láthatóvá teszi a közelmúlt feldolgozásának lezáratlan folyamatát, és hozzásegít az ambivalensen kezelt „örökség” újraértelmezéséhez.

*Bár a kiállítás előkészítésekor nem vettünk figyelembe évszámokat vagy jelentős évfordulókat, érdemes megemlíteni, hogy a tárlat a „szocialista realizmus” kifejezés első megjelenésének nyolcvanadik évfordulóján kerül megrendezésre. A szocialista realizmus szintagmát hivatalosan először az 1934-es Szovjet Írókongresszuson használták.

Kapcsolódó programok:

MÁJUS 29.
20.15 | Phil Collins: Marxism Today című videómunkájának vetítése | CIRKo-GEJZÍR MOZI |
21.00 | BESZÉLGETÉS A FILMRŐL

JÚNIUS 7.
15.00 | Diavetítés: válogatás az ‘50-es, ‘60-as évek propaganda diafilmjeiből | Örökmozgó mozi |
17.00 | Tárlatvezetés

JÚNIUS 14.
15.00 | Phil Collins: Marxism Today című videómunkájának vetítése | CIRKo-GEJZÍR MOZI |
17.00 | Tárlatvezetés

JÚNIUS 18.
20.15 | Phil Collins: Marxism Today című videómunkájának vetítése | CIRKo-GEJZÍR MOZI |

JÚNIUS 19. Záróesemény
15.30 |Tárlatvezetés
17.00 - 18.30 |Kerekasztal - beszélgetés | Fészek, Gobelinterem |

Bővebb információ: facebook/folyamatos múlt // Past, Continuous
Főtámogató: Erste Stiftung Támogatók: Galeria Plan B, Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Wus Austria

Letölthető sajtó (.pdf)