„Corvinus 2014” - Képzőművészeti Tervpályázat

A Megbízó (Budapesti Corvinus Egyetem) 2004-ben vette fel a Corvinus nevet. A Budapesti Corvinus Egyetem – a névváltoztatás 10. évfordulóján –, közösségi tereiben elhelyezendő képzőművészeti alkotásokon keresztül is szeretné kifejezésre juttatni szemléleti és szerkezeti megújulását. Célja, hogy – teret adva a művészi fantáziának – a kortárs magyar képzőművészet segítségével találja meg, alakítsa ki és vegye birtokba a Corvinus szellemiség vizuális megjelenésének ideális formáját.Ezért megbízza a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, hogy hallgatóinak, „CORVINUS 2014” címmel tervpályázatot írjon ki és bonyolítson le 3 db monumentális szobor, valamint 1 db üvegablak megalkotására.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem vállalja a pályázat lebonyolítását, mely tevékenység magába foglalja a pályázat kiírását, a készülő pályaművekkel kapcsolatos rendszeres tanári konzultációt és korrektúrát, a pályázat szakértői részről történő kiértékelését, valamint a pályadíjak odaítélésében való részvételt.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem egyúttal javaslatot tesz a Corvinus Egyetem aulájának esztétikai szempontú rendezésére, nevezetesen az aula reprezentatív téri hangsúlyainak szobrokkal történő kialakítására, továbbá az ott lévő emléktáblák megfelelő át- és elhelyezésére, mivel jelenlegi helyzetük – művészi minőségüktől függetlenül – előnytelen. (Pl. az állami címer és az alatta lévő Nagy Imre-dombormű meglehetősen hangsúlytalannak hat a hatalmas falfelületen.)

A pályázat általános követelménye, hogy a Corvinus szellemiséget  reprezentáló alkotások – a   téri léptékek, a fényviszonyok és a térhasználat figyelembevétele mellett – Ybl Miklós neoreneszánsz építészeti terével összhangban, annak szerves részeként tegyenek eleget küldetésüknek.     

A pályázattal kapcsolatos legfontosabb elvárások:

A Megbízó kizárólag olyan pályázatok befogadását támogatja, amelyek minden, az előzetesen megfogalmazott koncepcióban meghatározott új képzőművészeti elem egységes megvalósítására vonatkoznak. Részmegoldásokat tartalmazó pályázatokra csak abban az esetben fogad el, amennyiben a művészeti koncepció megfogalmazásában ez művészeti szempontból is megalapozottan alátámasztásra került.

A Megbízó a pályázat díjazására bruttó 1. 500. 000 Ft keretet biztosít, melyen belül a pályázat első helyezettjének díjazása bruttó 700. 000 Ft, a második díjazása bruttó 500. 000 Ft, a harmadik helyezett díjazása bruttó 300. 000 Ft.

A díjakat a Megbízó közvetlenül fizeti ki a nyertesek részére. A Megbízó határozott igénye, hogy a pályázati kiírásban egyértelműen jelenjen meg az a kikötés, mely szerint a díjazottak kötelesek minden további anyagi igény megvalósuljon. Kötelező pályázati feltétel, hogy a megbízott a pályadíj ellenében minden olyan szükséges jogot megszerez a nyertesektől, amely lehetővé teszi a kiválasztott alkotás megvalósítását anélkül, hogy a kivitelezés és a megvalósítás költségein felül a szerzői jogokra hivatkozással Megbízónak a megvalósuló alkotás szerzője felé bármyletöbbletköltségge vagy fizetési kötelezettsége merülne fel.

A pályázatok értékelése során az esztétikai szempontok mellett a kivitelezés terhei és a fenntarthatóság is lényeges szerepet játszanak.

A Megbízó az első három helyezett kihirdetésével nem vállal automatikusan kötelezettséget egyetlen alkotás megvalósítására sem, ill. fenntartja a jogot arra vonatkozóan, hogy a kivitelezési költségek ismeretében a pályázat eredményétől füóggetlenül döntsön a fizikai megvalósításról.

Pályázati helyszínek:

• az aula északi vagy déli végfala, mint háttér – 1 db körplasztika vagy dombormű számára;
• a nyugati főbejárattól induló díszlépcső pihenőjének jobboldali szoborfülkéje – 1 db körplasztika számára;
• a nyugati főbejárattól induló díszlépcső pihenőjének baloldali szoborfülkéje – 1 db körplasztika számára;
• a díszlépcsővel szemben lévő, az aulára nyíló ablak – 1 db dekoratív üvegablak számára.

Pályázni lehet: egyénileg vagy csoportosan. Szerencsés lenne, ha alkotócsoportok alakulnának és a négy feladat megoldására összehangolt javaslatok születnének.

A pályázatra beadandó:

• műleírás
• M = 1:10 léptékű makett és annak fő nézetét ábrázoló A/3-as tabló
• látványterv, digitálisan (CD) és A/3-as tablón
• részletes költségvetés
• részletes megvalósítási ütemterv

A pályázat kiírásának időpontja: 2014. augusztus 18.

A pályázat beadásának határideje: 2014. szeptember 17. szerda, 14 óra
A pályázat beadásának helye: MKE Szobrász Tanszék, Epreskert
A pályázat elbírálásának időpontja: 2014. szeptember 18.
Eredményhirdetés: 2014. szeptember 19.
A Zsűri tagjai: a BudapestiCorvinus Egyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem képviselői

A pályázat elbírálásának szempontjai:

• a Corvinus szellemiségnek megfelelő tartalmi és esztétikai minőség
• az adott építészeti és belsőépítészeti környezettel való összhang
• kivitelezhetőség
• fenntarthatóság

A pályázat lebonyolítója: Magyar Képzőművészeti Egyetem (székhely: 1062 Budapest, Andrássy út 69-71.)

Melléklet:

A „CORVINUS 2014” KÉPZŐMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT ÁLTALÁNOS KONCEPCIÓJA

A Megbízó (Budapesti Corvinus Egyetem) 2004-ben vette fel a Corvinus nevet. A hat  karral bíró, rendkívül komplex oktatási és kutatási feladatokat ellátó, dinamikusan fejlődő és megnövekedett társadalmi presztízsű intézmény a névváltoztatás 10. évfordulóján közösségi tereiben elhelyezendő képzőművészeti alkotásokon keresztül is szeretné kifejezésre juttatni szemléleti és szerkezeti megújulását. Innovációra törekvését és a kreatív munka más területeivel való együttműködési szándékát jelzi, hogy a művek létrehozásával a Magyar Képzőművészeti Egyetemet bízta meg, amely „CORVINUS 2014” címmel pályázatot hirdet hallgatói számára. A két egyetem képviselőiből alakult zsűri által kiválasztott nyertes pályázatot az alkotók  az egyetemen oktató mesterek segítségével és szakmai felügyelete alatt valósítják meg.

A „Corvinus szellemiséget” reprezentáló esztétikai alkotások az alábbi helyszíneken és összetételben valósulnának meg az egyetem Fővám tér 8. sz. alatti központi épületében:

• az aula északi vagy déli végfala, mint háttér elé – 1 db körplasztika vagy dombormű
• a nyugati főbejárattól induló díszlépcső pihenőjének jobboldali szoborfülkéje – 1 db körplasztika
• a nyugati főbejárattól induló díszlépcső pihenőjének baloldali szoborfülkéje – 1 db körplasztika
• a díszlépcsővel szemben lévő, az aulára nyíló ablak – 1 db dekoratív üvegablak

A pályázatoknak szemléletmódjuk és esztétikai karakterük tekintetében három alapvető kritériumot kell egyidejűleg, egymással összhangban teljesíteniük.

1.         A pályaműveknek legelsősorban is tükrözniük kell - akár tematikusan is megjelenítve, de kortárs szemléletmódjuk, innovatív vizualitásuk, kreatív anyag- és eszközhasználatuk révén mindenképpen érzékeltetve - az Egyetemen folyó oktatói és kutatói munka sokrétűségét, dinamizmusát, újszerűségét. A pályázat nem kíván stiláris, mediális, műfaji vagy anyaghasználatbeli  megkötéseket tenni, egyaránt elképzelhetőek figurális, absztrakt, dekoratív, ornamentális és konceptuális jellegű alkotások, körplasztika, dombormű, festmény, óriásgrafika, vetítés, kinetikus mű, fény vagy videó installáció, használhat követ, bronzot, kerámiát, acélt, üveget, betont, műanyagot, ledet vagy egyéb korszerű anyagot és technikát. (Természetesen a pénzügyi keretek és az időtállóság figyelembevételével.) De mindenképpen kritérium a kortárs képzőművészeti jelleg, a dinamizmus és a genius loci, szűkebben az egyetem szellemiségének, tágabban a társadalomba, gazdaságba, kultúrába mélyen beágyazott intézmény szellemi kisugárzásának figyelembevétele.

2.         Ugyanakkor az egyetem nevével is fémjelzett történelmi és tudományos kontinuitásnak megfelelően az elkészült képzőművészeti alkotásoknak, kortárs jellegük mellett is alkalmazkodniuk kell Ybl Miklós egyik legnagyszerűbb – középületei sorában az Opera után talán legfontosabb – alkotásához, a Vámház palota (1870-74) neoreneszánsz architektúrájához. A képzőművészeti dekorációnak az épület szerves részeként összhangban kell állnia az Aula, az előcsarnok és a díszlépcsőház belső terének stílusával, arányaival, formáival, anyagaival, színeivel és fényviszonyaival. Annál is inkább, mivel a legutóbbi felújítás (1989-90) során az épület nagy részét eredeti formájában rekonstruálták, a második világháborúban erősen sérült, majd 1948-ban az egyetem igényeihez igazítva erősen átépített belső teret, így a jelenleg Aulául szolgáló díszudvar monumentális térhatását visszaállították, még ha egyszínű, és valószínűleg világosabb festést is kapott, mint amilyen eredetileg lehetett. (A helyreállítás minimalisztikus jellege, világos színei mégis jól illenek az egyszerre elegáns és puritán architektúra visszafogott ünnepélyességet és harmóniát sugárzó karakteréhez, amit a leendő képzőművészeti dekorációnál is figyelembe kell venni, így éles színkontrasztok, de még inkább erős színek alkalmazására csak nagyon indokolt esetben kerülhet sor. Az erősebb sötét-világos tónuskontrasztok, fény-árnyék hatások feltehetőleg az eredeti enteriőrben is szerepet kaphattak, mégis jellemzőbbek lehettek a kromatikus színharmóniák.) Ugyanakkor a szerencsésen fennmaradt, vagy az éppen újonnan kibontott, feltárt építészeti részletek – így például a keleti folyosó, a mai „Zsibongó” különleges, a Schlick gyár által öntött vasoszlopai, a Jungfer Gyula által tervezett lépcsőházi vasdíszítmények, vaskorlátok vagy az architektúra általános hellenizáló jellege – motivikusan és szemléletileg is ösztönzőek lehetnek a képzőművészeti alkotások létrehozásában. Mint ahogy inspirációs forrásul szolgálhatnak az épület fennmaradt szobrászi díszei is, így a német Sommer Ágoston különleges stílusú, biedermeier jegyeket klasszicizálással ötvöző allegorikus kőszobrai, melyek közül tíz a nyugati főhomlokzat erkélyének balusztrádján áll. A tógába, peploszba öltözött antik istenek (Herkules, Merkúr, Héphaisztosz, Poszeidón, Céresz) a történelmi folytonosság jegyében attribútumul modern eszközöket, fogaskereket, lombikot, mozdonyt, gőzhajót tartanak, s a tudomány, az ipar a kereskedelem ágazatait személyesítik meg, nem mindig beazonosítható módon. Hasonló megjelenésű az északi homlokzat hat, erényeket jelképező nőalakja, míg a déli front hat figurája az ősi magyar mesterségeket (madarászat, pásztorkodás, révészet, halászat, pákászat, vadászat) szimbolizálja. (Nem kevésbé érdekesek a nyugati homlokzat ablakainak ívmezőiben fekvő bájos puttófigurák, akik hasonló attribútumokat tartanak.)

A képzőművészeti dekoráció szempontjából tematikusan és szimbolikusan is kiaknázható lehetőségeket rejt a víz, a Duna, a hajók és a vasút hangsúlyos jelenléte, az épület funkciójából fakadó különlegességek, így az épület hatalmas pincéibe bevezető, zsilippel zárható vízi alagutak, melyeket az elvámolandó árukkal megrakott hajók használtak és a mai aulán is átvezető egykori keskeny nyomtávú vasútvonal a vonatok számára.

További speciális adottságokat is figyelembe kell venni. Például a művek és a talapzatok magasságának megválasztásakor számolni kell a relatíve magas oszlopszékekkel és azzal a ténnyel, hogy míg az Aula északi végfala folyamatosan fényt kap, a déli árnyékban marad. A legutolsó rekonstrukció során a tetőtereket beépítették, de a díszudvar, a mai Aula fölé üvegtető került, ami gyönyörű fény-árnyék rácsot vetít a falakra, ami motívumként vagy dekorációs elemként integrálható a képzőművészeti alkotásokba, különösen a síkjellegűekbe.

Budapest Főváros Levéltárában nagy mennyiségű, eredeti tervrajz, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében pedig egy sor korabeli akvarell, fotó ábrázolás maradt fenn az épület külsejéről és belső tereiről is. (A tervekből például az eredeti színekre is következtethetünk, s az is világosan kiderül, hogy a főlépcsőház pihenőjének ma már üres szoborfülkéiben eredetileg milyen arányú és karakterű szobor állhatott, illetve, hogy a mai aula két végfalának középső ívében hatalmas kapuk nyíltak, feltehetőleg a vonattal összefüggő funkcióval.) A fentiekből következik, hogy a pályázóknak ismerniük kell az épület architektúráját, eredeti díszítését, történeti kontextusát, ezért ajánlott a bőséges szakirodalmon túl az eredeti tervrajzok és korabeli dokumentumok tanulmányozása is.

3.         Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a két különböző térben elhelyezésre kerülő, de azonos esztétikai kontextusba illeszkedő alkotásoknak egymással is harmóniában kell állniuk, ha nem is feltétlenül azonos, de mindenképpen összeillő szemléletet, képi világot, esztétikai-művészi stílust kell képviselniük. A négy mű létrehozására tartalmilag és esztétikailag összehangolt javaslatokra van szükség, amihez célszerűnek tűnik alkotócsoportok létrehozása.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem javaslatai a Corvinus Egyetem aulájának esztétikai szempontú átrendezésére:

Szakmailag támogatjuk a BCE azon törekvését, hogy az Aula jelenlegi, meglehetősen ad hoc, esztétikailag átgondolatlan, gyenge színvonalú, össze nem illő darabokat tartalmazó, az egyetemen folytatott oktató-kutató munkával sem szorosan összefüggő díszítést - a múltat nem megtagadva, de megőrizve - egy külön erre a célra kialakított emlékmúzeumban helyezzék el. Erre a feladatra az egyetem az északi bejárattal szembeni 28-as termet ajánlotta, amely vizuális szempontból megfelelő, azonban nem kevésbé frekventált helyszín, mint az Aula, így az a cél, hogy a Marx szobor elveszítse jelenlegi központi vizuális szerepét - s az ebből fakadó esetleges ideológiai színezetű asszociációkat – nem zárható ki. Mivel a téli időszakban az északi kapu az épület főbejárata, a belépő először ezzel a művel kerülne szembe. A „szentélyszerűség” természetesen installációs eszközökkel, a terem zártabbá tételével, ajtajának átalakításával csökkenthető, ami által a tér a „múlt zárványaként” értelmezhetővé válik. A jelenleg az aula falain elhelyezett, teljesen különböző esztétikai szemlélettel készült, a monumentális térben elvesző - Nagy Imrére, Teleki Pálra és Hertelendy Jánosra emlékező - domborművek is ide kerülhetnének.

Ugyanakkor ehhez kapcsolódóan javasolnánk, hogy a 28-as terem előtti előcsarnokban jöjjön létre egy szűkebben a „Corvinus szemléletet” képviselő memória-tér, melynek falaira az egyetem tevékenységével szorosabban összefüggő személyekre, volt diákokra, professzorokra, egyetemtörténeti eseményekre emlékeztető reliefek kerülhetnének.

Az Északi előcsarnok kisebb tere, tompított fényviszonyai, meghittebb atmoszférája sokkal intimebb lehetőséget kínál a múlttal, az egyetem történetével és nagyjaival való találkozása, mint az aula, melynek hatalmas, világos terében a jelenleg is ott látható emléktáblák bélyegméretűnek tűnnek, elvesznek. Ráadásul a hétköznapokon az aula holttérnek számít és az ünnepélyeken sem az emléktáblákra figyel a közönség. Ezzel szemben az Északi főbejárat előcsarnokában folyamatos figyelemre lehet számít, mi több az egyetemre belépő hallgató az első pillanatban szembesül az intézmény dicső múltjával, pl. szolgáló személyiségeivel. Az itt, testközelben, szemmagasságban elhelyezett spotlámpákkal kiemelt portrédomborművek az egyetem jeles eseményeire emlékező szöveges táblák sokkal személyesebb, ember közelibb, hatékonyabb képi kommunikációt teremtenek, mint a jelenlegi helyzet.

Az egyetemen oktatott tudományokat és kiemelkedő képviselőinek közösségét a memória térben reprezentáló műtárgy együttes a történeti folytonosság inspiráló érzését és a közösség tudatát erősítheti az egyetem minden polgárában.

További javaslatunk, hogy az Aula dekorációját egységes egészként kezeljük, amelynek csak első lépcsője legyen az egyik végfalra kerülő szobor vagy dombormű, illetve az Aulában is látható üvegablak. Tökéletesebb megoldásnak tűnik, hogy mindkét végfalra kerüljön műalkotás, az északi fal elé egy körüljárható plasztika, a déli falra pedig egy vele stílusban és szemléletben harmonizáló relief vagy falfestmény. Ez izgalmas kontraszt lehetőséget teremthetne a térben. Ugyancsak be kellene vonni az esztétikai tervezésbe az Aula egész ablaksorát, hiszen a központi, dekorálásra kerülő üvegablaktól balra és jobbra még két-két üvegablak helyezkedik el, amelyek egyelőre üresek, s amelyeken esetleg egy egyszerűbb formában folytatódhatnának a középső üvegablak motívumai.

Véleményünk szerint a 2-3. emeleti ablakok feltehetőleg akusztikai célú borítása esztétikailag kívánnivalókat hagy maga után, ezért – esetleg egy későbbi időpontban - érdemes lenne bevonni az új dekorációba.

Pályázat letölthető (.docx)