GÁLHIDY PÉTER és SZALONTAI ÁBEL: Páratővis

Szeretettel várjuk GÁLHIDY PÉTER és SZALONTAI ÁBEL Páratővis című kiállításanak megnyitóján
2016.május19-én 6 órakor a Szent Istvan Bazilikaba.

A kiállítast megnyitja: lancu Laura, költő - Kurator: Uhl Gabriella

A KIÁLLÍTÁS 2016. MÁJUS 20 - JÚLIUS 8. KÖZÖTT TEKINTHETŐ MEG A SZENT ISTVAN BAZILIKÁBAN (BUDAPEST, SZENT ISTVÁN TÉR1.)

Cordially invite you to the exhibition opening Mist—thron by PÉTER GÁLHIDY and ÁBEL SZALONTAI
at 6 pm on 79th May 2076, St Stephen Basillca.

Opening speech by Laura lancu, poet- Curated by Gabriel/a Uhl

THE EXHIBIT/ON l5 OPENED 20 MA Y-8 JULY 2016. ST STEPHEN BASILIC (BUDAPEST, 7 SZENT ISTVÁN SQUARE}.

A kiállítás címét Weöres Sándor egysoros verséből kölcsönözte, a versjáték, amely megihlette a képzőművészeket egyben aforisztikus bölcsesség is, a játék azonban nem gyermeki privilégium itt, hanem a felnőtt ember életének is szerves része: felszabadít, azaz a megosztott és széttagolt világhoz és személyiséghez képest felidéz egy harmonikusabb állapotot.
A kiállításon bemutatott és párbeszédbe hozott művek a fotográfia és a szobrászat kapcsolatára is rámutatnak. Annak a tapasztalatnak a jegyében, hogy a fotografikus kép megjelenése után más térszemlélet alakult, a hagyományos mintázási folyamat megváltozott. Ám kölcsönviszonyról van szó, a szobrász tapasztalata ugyanúgy visszahat a fotográfusra. A tárlat ezt a kereszteződést állítja eddig fel nem tárt kapcsolatba. A kiállítás nyomkövetés is, amely a két művész szellemi párbeszédét mint folyamatot, azaz önmaga születését is dokumentálja.
A finom és érzékeny szemlélete az, amely a két művész munkáit összeköti, az a szemlélődésből és megfigyelésből táplálkozó művészet, amely képes a leheletnyi elmozdulások regisztrálására. A szisztematikus és türelmes, csendes megfigyelés heroikus vállalkozás akkor, amikor a zaj, a gyorsaság uralkodik. A művészet egyik esélye az lehet, ha visszatalál a tapasztalatokhoz, annak figyelembe vételével, megtanulásával, amit az utóbbi évtizedek (természet)tudománya feltárt, ha másként nem legalább a megfigyelési módszer átvételével. Ez egy olyan korszakban történik, amikor a történelem képek, szövegek és tettek rettenetes törmelékhalmaiban mutatkozik meg. Az elgondolkozás, a szemlélődés olyan kifejezési formák e világban, amelyek a durvasággal szembeni tartást mutatják fel.

Kurátor: Uhl Gabriella

The exhibition borrows its title from Sándor Weöres’s one-line poem. This poem of a play, which inspired the artists, is also an aphoristic piece of wisdom, while play is not a childhood privilege here, but an integral part of the adult’s life: it sets one free, conjures up a state more harmonic than that of the fragmented and disunited world and personality.
The works that are presented at the exhibition and are hoped to enter into a dialogue also highlight the relationship of photography and sculpture. The knowledge that the sense of space became different with the appearance of the photographic image induced a change in the traditional process of modelling. Yet this is a mutual relationship: the experience of the sculptor has repercussions on the photographer. This exhibition exposes the hitherto unrevealed links of this junction. The display also traces the process of its own emergence, the intellectual and spiritual dialogue of the two creators.
The two artists are related by a nuanced and sensitive approach: each creates an art that relies on contemplation and observation, and is capable of registering minute shifts. Their systematic, patient and quiet scrutiny is a heroic endeavour when noise and speed hold sway. One opportunity for art is to find its way back to experience, taking into consideration what the (natural) sciences revealed in the past decades—taking over at least the method of observation. This takes place in a period when history manifests itself as the terrible rubble pile of images, texts and actions. In this world, reflection and contemplation are forms of expression that uphold firmness in the face of vulgarity.

Curated by Gabriella Uhl