TAVATE KÉPEI / TAVATE'S PICTURES

EPERJESI Ágnes és VÁRNAGY Tibor
1991–92-ben készült közös műveinek kiállítására

Megnyitja:
BENCSIK Barnabás,
a kiállítás kurátora

2016. szeptember 10-én (szombaton) 18 órakor

A kiállítás a „Folyamatos átmenetek – Tényfeltáró beszélgetések és pop-up kiállítások a '90-es évek kortárs művészetének meghatározó szereplőivel” című sorozat része az ACAX szervezésében.

A tárlathoz kapcsolódó beszélgetésre
2016. szeptember 28-án (szerdán) 18 órakor kerül sor.

Megtekinthető:
2016. október 29-ig
keddtől péntekig 14–18 óráig, vagy előzetes bejelentkezéssel.
(A Gallery Weekend ideje alatt, szeptember 11-én 9–21 óráig.)

INDA Galéria / INDA Gallery
1061 Budapest
Király utca 34. II/4.

TAVATE képei

Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor közös művei a 90-es évek első feléből
2016 szeptember 10 – október 29.
Inda Galéria

Volt egy időszak 1991 és 1995 között, amikor Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor a politikai-kulturális-társadalmi átalakulások kellős közepén megteremtettek maguknak egy olyan privát érzelmi-, intellektuális- és alkotói teret, amelyben szétszálazhatatlanul fonódtak egymásba a kreativitást tápláló energiák legkülönfélébb forrásai. A másik alkotó individuum gondolkodásmódjának, észjárásának megismerése iránti vágy a szexuális vággyal, a kísérletező, felfedező kíváncsiság a szellemi és érzelmi korláttalanság kísértése a tárgyalkotás felszabadító és örömteli késztetésével.

Ennek a néhány évig tartó intenzív művészi, alkotói szimbiózisnak, a közösen megformált művészi látásmódnak és a közösen létrehozott műveken keresztül tárgyiasult közös identitásnak a megnevezése TAVATE, ami a két művész egymástól kölcsönösen névcseréjéből képzett betűszó, mely ugyanakkor – hogy az individuum személyes és nyilvános dimenziói teljesen elmosódjanak –, lányuk második neve is.

A kiállításon bemutatásra kerülő fotó sorozatok, tárgyak és egyedi fotókönyvek hűen követik ennek a felfokozott érzelmi és szellemi állapotban végigélt időszaknak a dinamikáját, a kreatív energiák áramlásának irányait, a fekete-fehér fotóval, mint kimeríthetetlen experimentális potenciált jelentő médiummal kísérletező művészi stratégia izgalmát. A képalkotói eljárásokban akkoriban Nyugaton már javában zajló digitális-technikai forradalom árnyékában, valójában az új médiumokhoz való hozzáférés évtizedes hazai lemaradásának köszönhetően hozták létre ezeket a műveket, egy olyan technológia környezetben, amely néhány évvel később gyakorlatilag megszűnt létezni a művészi alkotás számára. Különös feszültséget ad ezért ezeknek a fekete-fehér fotónagyításoknak az emocionális intenzitás és a médiumból sugárzó melankólia zavarba ejtő ellentmondása.

Egy ilyen intenzitású művészi-alkotói együtt létezés valószínűleg hosszabb távon fenntarthatatlan. A közös alkotás korszaka az 1995-ben megjelent „Előjelek” című könyvvel, egy klasszikus keretes szerkezetet formálva, lezárult. A könyv ugyanis annak az első közös művészeti projektnek a teljes megjelenítése, amely az experimentális fotó hagyományait, eszközeit és nyelvét, a véletlen, a váratlan és a kiszámíthatatlan absztrakt faktorait konfrontálta a „másik” gondolati mintázatairól feltételezett szubjektív képpel, a koincidenciák felismerésén keresztül a telepátia kísértéséig, csak azért, hogy a másik megismerése totális legyen.

Több mint húsz év telt el azóta, hogy a két művész alkotói útjai elváltak egymástól, és ez a közös fejezete történetüknek szinte nyomtalanul elpárolgott a kortárs képzőművészeti színtér kollektív emlékezetéből. Ez a kiállítás talán esélyt teremthet arra, hogy a műveken keresztül beszélhessünk a közös alkotással együtt járó konfliktusok számtalan elméleti, gyakorlati, művészeti és művészettörténeti, jogi, morális és érzelmi dimenziójáról, amelynek tanulságai a jelenre is érvényesek.

kurátor: Bencsik Barnabás

„Folyamatos átmenetek – Tényfeltáró beszélgetések és pop-up kiállítások
a’90-es évek kortárs művészetének meghatározó szereplőivel”

Nyilvános beszélgetés-sorozat egy korszakról, amiről mostanában kevés szó esik.
Generációk nőttek fel a rendszerváltás óta, akik a társadalom folyamatos átmeneti állapotának közegében hozzászoktak a reflektálatlan múltnélküliséghez és az állandósult jelenidőhöz. Ez a beszélgetéssorozat arra tesz kísérletet, hogy megszólaltassa azokat a művészeket, akik aktív résztvevői és alakítói voltak ennek az időszaknak, és lehetőséget akar teremteni arra, hogy némi távolságból újra felidézve műveket, eseményeket, a művészek megfogalmazhassák viszonyukat életük egy meghatározó időszakához. A kapcsolódó pop-up kiállításon olyan művek kerülnek a közönség elé, amelyek vagy akkor sem, vagy azóta nem voltak láthatók. A beszélgetéssorozat által megidézett közelmúlt személyes elbeszélései, impulzusokat szeretnének adni ahhoz a kollektív erőfeszítéshez, ami nélkül a jelenlegi helyzetünk sem lesz megérthető.