Gyermek a magyar képzőművészetben

GYERMEK A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN

A biedermeiertől a jelenkorig

Egyebek közt Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Szőnyi István, Csók István, Fényes Adolf és Vaszary János művei

Boldogság, ártatlanság, szépség, szabadon szárnyaló képzelet, a valóságot átható játékvilág, ösztönös alkotóerő. A gyermekhez manapság ilyen és ehhez hasonló pozitív fogalmak sorát társítjuk. Kiállításunk annak ered nyomába, hogy a gyermekről alkotott, koronként változó képzetek hogyan jelennek meg a képzőművészetben. A gyermeket kultúránként és koronként másként ítélték meg: hol felmagasztalták, az ember eszményi állapotaként tekintettek rá, hol pedig tökéletlen felnőttként bántak vele, akit szakadatlanul nevelni kell ahhoz, hogy a társadalom hasznos polgárává váljon. A képzőművészet érzékeny szenzorként követte ezeket a változásokat: láthatóvá tette a szülői kötődés erősödését, az érzelmek felvállalását, a modern család megszületését (vagy szétesését).

A művészi ábrázolások szükségképpen a felnőtt szempontjából beszélnek a gyerekről. Mai napig felnőttek írják történetüket, elemzik társadalmi helyzetüket és felnőttek tartják kézben az ecsetet. A felnőttvilág az idealizálás mellett előszeretettel moralizál is gyermek témájú zsánerképein. Formát ad a jó gyereknek, intő példaként megmutatja a rossz gyerek büntetését, és a mintaszerű jó iskolás, erkölcsös gyermek alakját.

Kiállításunk négy évszázad távlatában több mint félszáz bemutatott művet tár a közönség elé a magyar képzőművészet legszebb alkotásaiból. A festmények, grafikák, szobrok, fotók és videómunkák a 17. századtól napjainkig készült műveken keresztül mutatják be a témát. Minden terem egy-egy témakört jár körül, egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok képalkotását az anyaságról, családról, nemi szerepekről, vidéki életről, iskoláról, nevelésről, játékról. Szándékunk szerint mindez változatosan tükrözi azt a gazdagságot és magas színvonalat, ami magyar képzőművészet gyermekképét jellemzi.