BÁLVÁNYOK ÉS HŐSÖK - Szurcsik József kiállítása Veszprémben
Megnyitó: 2017. július 8., szombat 11 óra
Dubniczay-palota / Várgaléria
Köszöntőt mond: Hegyeshalmi László a Művészetek Háza Veszprém igazgatója
A tárlatot megnyitja: Puskár Krisztián zenei kurátor, médiamunkás
A kiállítás válogatást mutat be Szurcsik József több évtizedes munkásságából, amelynek fő témája az ember. A művészt pályája kezdetétől foglalkoztatják társadalmi és pszichológiai kérdések, a lélek gyötrelmei, az egyén viszonya a hatalomhoz, a társadalomhoz, környezetéhez. A magányosság és az együttlét, az összetartozás és elkülönülés, illetve szembenállás is gyakran megjelenik munkáin. Személytelen, szimbolikus emberi motívumai művein sajátos formában öltenek testet, különös módon olvasztja össze azokat a környezet elemeivel. Munkáira oly jellemző agglutinációi, szürreális képzettársításai az egyén belső világának és a külvilágnak sokszor lehetetlen kapcsolódásait, az élethelyzetek abszurditását tárják elénk.
A mértani formákkal, építmény-szerű alakzatokkal egyesülő, összenövő arcok a mozgásterek szűkösségét, a környezetünkben megmerevedő és bennünket is magukhoz idomító struktúrákat jelképezhetik, s a páronként vagy sorfalszerűen egymás mellé rendelt figurák egymásrautaltságunkat, sztandardizált viselkedésformáinkat is leleplezik.
A 80-90-es években készült grafikai sorozatain ifjúkorának élményét, a rendszerváltás előtti puha diktatúra embertelen beidegződéseit, s a hatalom képviselőivel való számvetést foglalja képi szimbólumokba. Későbbi festményein az agglutinációkkal, összenövésekkel továbbra is változatos formákban jeleníti meg lelki és tudati sokféleségeinket. Brutális kegyetlenséggel, bizakodva vagy közömbösen tekintenek maguk elé bálványai, esendő hősei.
Néhány képén a rétegzettség, a rejtőzés, feltárulás, a dolgok mögé pillantás lehetősége vetődik föl. Az azösszetettség, ami ráébreszt minket, hogy mindennek, amivel ma szembesülünk múltja, előélete van, a múlt a dolgok szerves részét képezi, még ha nem is veszünk róla tudomást.
Az utóbbi években Szurcsik József felhagyott a korábbi képeit jellemző színességgel, fekete-fehér képeket festett, tárgyszerű hűséggel megformálva alakjait. Kietlen, zord tájak veszik körül a figuráit, akik kényszereiket, előítéleteiket, a rájuk nehezedő nyomást koponyáikat torzító teherként viselik.
Molnár Erika művészettörténész
A kiállítás megtekinthető: 2017. szeptember 2.
naponta 10-18 óráig, szünnap: hétfő
+36 88 425 205; +36 88 560 507
A kiállítás támogatója: Nemzeti Kulturális Alap
SZURCSIK JÓZSEF képzőművész 1959-ben született Budapesten. 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. Kezdetben főként grafikai sorozatokat, rézkarcokat, litográfiákat, tollrajzokat készített, később többnyire festményeket, háromdimenziós képeket, acélszobrokat, installációkat, komputer alapú műveket. Az ember és környezete, egyén és társadalom, az egyén és belső világa foglalkoztatja munkáiban, akárcsak performanszaiban is. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt műveivel. Egyéni kiállításai voltak Szófiától Helsinkin át New Yorkig.
2006-2009 az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszék vezetője
2014-2016 a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettese
2015-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika tanszékének vezetője
Fontosabb díjai:
1988-90 Derkovits-ösztöndíj
1992 4th International Cairo Biennale, I. díj, Egyiptom
1993 Római ösztöndíj, Bajor Kormány ösztöndíja, München, Németország
1997 Munkácsy-díj
2017. július 04.