GERHARD RICHTER 85 ‒ A Képzőművészet-elmélet Tanszék szimpóziuma

// Please scroll down for english version //

GERHARD RICHTER 85
A Képzőművészet-elmélet Tanszék szimpóziuma

Résztvevők:

BÓDI KINGA |DOHY ANNA | FEHÉR DÁVID | MÉLYI JÓZSEF | MUCSI EMESE | NAGY EDINA | ZEMLÉNYI-KOVÁCS BARNABÁS | ZSÁMBOKI MIKLÓS

Szervező: Zemlényi-Kovács Barnabás

Talán nincs még egy kortárs képzőművész, akit egyszerre övez olyan fokú, szinte osztatlan elismerés a nemzetközi szakma, esztéták, filozófusok és kritikusok körében, szerepel akkora sikerrel a művészeti piacon, ugyanakkor annyira népszerű mind a szakmaközeli, mind a laikus nagyközönség számára, mint a német festő, Gerhard Richter.

Az idén nyolcvanöt éves Richter 1961-ben költözött át Drezdából Nyugat-Németországba, ahol szimbolikusan újrakezdte életművét, melynek íve az elmúlt öt évtized során töretlennek bizonyult. A kaméleonnak is nevezett Richter mintegy 3000 darabot számláló oeuvre-jének egyedülálló diverzitása az ún. fotófestményektől a szürke monokrómokig, átfestett fényképektől az üveginstallációkig, tükörfestményektől a digitális absztraktokig látványosan ássa alá az egységes stílus máig élő kényszerének képzetét. Ez a folytonosan megújulni képes stiláris heterogenitás ugyanakkor egy olyan konzekvensen építkező programban ölt testet, melynek alapkérdései és célkitűzései a hatvanas évek elején deklarált manifesztumokig vezethetők vissza. Ilyen a fotográfia és tárgya, illetve a fotó és a festmény közti relációk ontológiai problémái, az absztrakció és a figuralitás közötti határvonalak újabb és újabb eszközökkel megkísérelt felszámolása, vagy a többek közt Warhol és Baselitz munkáival dialektikus viszonyban álló „történelem utáni” történeti festészet, amely a közelmúlt eseményeinek festészeti reprezentálhatóságára ad különböző válaszokat a fotográfia és film, majd az internet korában.

Az MKE Képzőművészet-elmélet Tanszékének tanárai, óraadói, illetve jelenlegi és volt diákjai előadásaikban arra vállalkoznak, hogy különböző mélyfúrásokon keresztül hozzájáruljanak e megkerülhetetlennek tűnő életmű hazai recepciójához.

Helyszín: FUGA Budapesti Építészeti Központ, 1052 Bp., Petőfi Sándor utca 5.
Időpont: 2017. december 8., 10:00–17:00
Grafika: Varga Dániel

13:00
© FEHÉR DÁVID

“ICH MAG ALLES, WAS KEINEN STÍL HAT” STÍLUS ÉS IN/DIFFERENCIA GERHARD RICHTER MŰVÉSZETÉBEN

Gerhard Richter művészetének talán legfon­tosabb sajátossága, hogy nem sorolható be egyetlen stíluskategóriába sem: életművében egymással olykor ellentétes stílusok és művészet­felfogások is megférnek egymás mellett. Előadásomban a richteri stíluspluralizmus lehet­séges motivációit, elméleti és történeti összefüg­géseit vizsgálom, illetve arra keresem a választ, hogy művészi kézjegy és az originalitás megkér­dőjelezésének milyen hatásai voltak és lehetnek a richteri életmű recepciójára. Szintén kitérek arra, hogy a kortárs német művészeti színtéren mely művészi stratégiákkal szembesíthető Richter „stílustalan” vagy „stílusok felett álló” életműve.

13:30/ EBÉDSZÜNET

14:30
© ZSÁMBOKI MIKLÓS

A TÖRTÉNELMI FESTÉSZET MINT PERFORMATÍV HELYZET

Gondolatkísérlet. A kortárs történelmi festészet értelmezése a 21. században, Gerhard Richter Október 18., 1977 és September című munkáin keresztül. Az oktatási fordulattól innen nézve a festő dolga a helyzetben érhető tetten, amelyet műalkotásával hoz létre. Richter Október 18., 1977 című képciklusa 1988-as elkészültekor sokkoló hatású volt a korabeli kritika szerint, reflexiót kiprovokálva hozta helyzetbe a német nézőt. A képeket 2002-ben a poszt-9/11 New York kontextusában a MoMA közönségének újra be lehetett mutatni, a közvetlenül az iker­tornyok elleni támadást tematizáló 2005-ös Septemberre azonban mintha inkább a tehe­tetlenség lenne jellemző.

15:00
© ZEMLÉNYI-KOVÁCS BARNABÁS

GYÁSZFRAGMENTUMOK. ELLEN-NARRATÍVÁK GERHARD RICHTER „TÖRTÉNELEM UTÁNI” TÖRTÉNETI FESTÉSZETÉBEN*

Gerhard Richter történeti festészetének legösszetettebb szála az életművön búvópatak­ként húzódik végig és annak margóin követhető leginkább. A mintegy hatvan éve tartó gyászmun­ka, amit a drezdai Akadémián a koncentrációs táborok fényképeivel való első konfrontáció váltott ki és legutóbb a Birkenau (2014) vásznain öltött testet, egy fragmentumok mentén épülő és dekonstruálódó ellen-narratívaként írható le. Tézisem szerint az Október 18., 1977 döntései és dilemmái hátterében meghatározóan volt jelen a holokauszt ábrázolhatóságának problémája, míg a Birkenau reprezentációs stratégiája nagy mértékben az Oktober-ben kidolgozott metódu­sokra épül, így a két sorozat összevetése kölcsö­nösen árnyalhatja azok eddigi recepcióját.

*
Az előadó az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság programjának támogatásában részesült.

15:30 / LEZÁRÁS
 

GERHARD RICHTER 85

Department of Art Theory Symposium

08 December 2017, FUGA Budapest Center of Architecture

Participants:

BÓDI KINGA | DOHY ANNA | FEHÉR DÁVID | MÉLYI JÓZSEF | MUCSI EMESE | NAGY EDINA | ZEMLÉNYI-KOVÁCS BARNABÁS | ZSÁMBOKI MIKLÓS

Perhaps there is no other contemporary artist who is so beloved by the public as well as by the international professional art scene, aesthetes, philosophers and critics alike as the German painter, Gerhard Richter.

The 85-year-old painter moved from Dresden to West Germany in 1961, where he symbolically resumed his oeuvre, whose arc has been unbroken for the past five decades. Richter, also known as the 'chameleon', has a uniquely diverse oeuvre consisting of about 3000 works, from photo paintings to gray monochromes, from overpainted photographs to glass installations, from mirror paintings to digital abstracts. He spectacularly refuses to succumb to the pressure of having a homogeneous style. This continually renewing stylistic heterogeneity nevertheless forms a consistent arc, whose basic questions and objectives can be traced back to the early sixties. He examines the ontological relationships between photography and its subject, and between photography and painting, and how the boundaries between abstraction and figuration can be eliminated through new means. His “post-historical” paintings are in a dialectical relationship with Warhol and Baselitz's works, and they give a variety of answers as to how recent events can be reproduced through painting in the era of photography, film, and the Internet.

Teachers, lecturers, present and former students of the University of Fine Arts Art Theory Department set out to foster the Hungarian reception of his inescapable oeuvre.