[B/R]elief – Kútvölgyi-Szabó Áron

Kútvölgyi-Szabó Áron művészetét a plasztikus gondolkodás anyagoktól, médiumtól független gyakorlataként ismerhettük meg. A szabad térkonstruálás és térértelmezés problémája számára elsősorban az absztrakt jelenségek (például a gondolkodás és a megértés) plasztikus tulajdonságainak feltérképezésekor jelentkezik. Amikor Kútvölgyi-Szabó Áron a dolgok megismerésének lehetőségével foglalkozik, akkor szobrászatot művel, ugyanis a jelenségek többnézőpontúságának analízise, azoknak több oldalról való megfigyelése a plasztikus letapogatás térbe bővülő folyamatával függ össze. A képpé rögzített, változtathatatlan, érvényesként felfogott hitek, a szubjektív világképek jelentik a képiséget Kútvölgyi-Szabó Áron felfogásában, míg a háromdimenziós, szobrászati beavatkozás ezeknek a tudásoknak valós térbeli koordinátáit, a szintetizáló erők irányait, adott esetben a koherensnek tűnő felfogások torzításait leplezi le. Kevés számmal akad olyan aktuális térprobléma a kortárs világban, mint a post-truth. Mint helytelen heurisztikából, vagy kognitív torzításból fakadó vélemények és politikai stratégiák kora, Kútvölgyi-Szabó Áron számára az igazság utáni lét nem is annyira a fogalmi tévedés állapotáról, hanem az egyes valóságértelmezések belső kulcsfogalmai között kirajzolódó kapcsolatokból, a képzetek önkényes összekötéséből, ezek közötti szubjektív távolság-meghatározásokból fakadó mentális térmutációkról, és ezek képekké rögzüléséről tanúskodik.

Az elmúlt évek árulkodó című installációiban (Mapping mindets, In between grids, Ignorances, Distortions, Clustering Illusions) a hagyományos szobrászattól valamelyest eltávolodva, olykor a 3D modellező programokkal készített printekkel vagy a legkülönbözőbb anyagok torzító effektusainak, azok szerkezetiségének materiális-érzéki és metaforikus beemelésével Kútvölgyi-Szabó Áron absztrakt nyelven járta körül ezt az episztemológiai kérdést. Legutóbbi, Gettier barlangja című kiállítása a tudásszerzés elméleteinek konkrét referenciái, így Platón és Edmund Gettier révén aktualizálta újra ezt az antropológiai-filozófiai problémát. A Parthenón-fríz Teremben bemutatásra kerülő új munkák ezúttal a fríz hamis, kilapított térbelisége (relief), a frontális, a nézőhöz igazított nézet és ennek valóságként való elfogadása (belief) révén szintén antik inspirációkhoz nyúlnak. A post-truth, az objektivitás, a hamis képzetek és téves hitek egyidejűleg a szobrászati műfaj kritikája felől is tematizálódnak.