MIMIKRI⎪MIMICRY

CSERVENKA EDIT KIÁLLÍTÁSA

2018. 04. 20. - 05. 11

MEGNYITÓ / OPENING:
2018. április 20. / 20 April 2018 (péntek / Friday) 18:00 / 6pm

ÖREGHEGYI KÖZÖSSÉGI HÁZ
(Székesfehérvár, Fiskális u. 93.)

MEGNYITJA / OPENING SPEECH BY:
GAÁL JÓZSEF Munkácsy-díjas képzőművész

A festészet halálát és újjászületését szinte minden évtizedben legalább egyszer megéljük, ezért a teóriákat nem vehetjük komolyan. Viszont a képi világot teremtő legközvetlenebb, legérzékibb aktus továbbra is a festészet. A manualitás felértékelődött a digitális képvilág mellett. Cservenka Edit festészete a modernizmus önelvűségéből eredő vizuális absztrakciók eszközeit használva hozza létre figurális festészetét. Az expresszionista felfogást megújítva az emberi identitás jelenlegi válságát, bizonytalanságát fejezi ki erőteljes színfoltokkal és gesztusokkal. Az elvont és személyes kettősségéből ered a festmények dinamikus frissessége, az állandó változást sugalló nyitottsága. A kohéziós erőt az improvizatív, sokszor szinte befejezetlennek tűnő spontaneitás biztosítja. Jelenleg korunk identitásának bizonytalanságát a társadalmi mimikri átmeneti, rejtőző, utánzó, megtévesztő aspektusait ábrázolja a tudatkontrollt kikapcsoló, majd azt tudatosan felülbíráló, állandóan változó, fejlődő festészetével. // Gaál József

///////////////////

We experience the death and rebirth of painting at least once in every decade, therefore theories on them are not to be taken too seriously. In fact, the act of painting still remains the most direct and the most sensuous act of creating an image. Besides, manual craft is valued more and more in our digital world of the image.

Edit Cservenka creates her figurative paintings by using tools of visual abstractions that originate from modernism’s “pure visuality”. By renewing the expressionist view her paintings reflect on the present crisis and insecurity of human identity with vivid colors and gestures. The dynamic freshness of the paintings and the openness to constant change derives from the co-present duality of the two planes: the abstract and the personal. Cohesive force then rises from the improvised, the seemingly not yet finished spontaneous character of the works. Besides the simultaneously evolving method of painting, the image deactivates the control of consciousness in order to intentionally review and constantly change it again. The insecure identity of our contemporary age is thus depicted by the temporary, clandestine, imitative, deceptive aspects of social mimicry. // József Gaál