Ki (nem) viszi át az emlékezetet? Filippo Scolari és Ozorai Pipo

Következő #ruhatárvan! eseményünkön a középkori Magyar Királyság országbárójának, Ozorai Pipónak két arcképét mutatjuk be. A portrék reneszánsz festmények másolatai, amelyeket James Charles Armytage készített 1864-ben Firenzében, és az emigrációban élő Pulszky Ferenc fia, Ágost küldte őket az Akadémiára. A két, egymástól gyökeresen különböző ikonográfiai típust képviselő képmás segítségével Filippo Scolari (Pippo Spano) történeti emlékezetének két fajtája eleveníthető fel.

Ezek közül az egyik a firenzei származású férfi kora újkori tisztelete, amelynek helyszíne a Firenzei Köztársaság, majd a Toszkán Nagyhercegség, tágabban véve pedig Itália volt. A lokális emlékezetből kinövő, a hatalmi reprezentáció szolgálatában álló, hivatalos élettörténet(ek) mellé a Filippo Scolarit profilban mutató mellkép rendelődött.

A másik pedig Ozorai Pipo magyarországi közösségi emlékezete, amelynek megteremtője a nemzetépítés szolgálatában álló, historista történetírás, illetve annak képviselője, az akadémikus Wenzel Gusztáv volt. Ozorai Pipo honi kultusza egy másik hitelesnek vélt képmásával, az Andrea del Castagno által 1450 körül a legnaiai Villa Carducciba festett (1847-ben újrafelfedezett) egészalakos, a nézővel szembeforduló portréval kapcsolódott össze.

Program:

17.00 Reprezentáció és identitás: a képes és az elnöki terem

18.00 Ki (nem viszi) át az emlékezetet? Ozorai Pipo (arcképei) és az Akadémia

19.00 Homlokzat és díszterem (gyülekezés az aulában)

20.00 A díszteremtől a bizottsági termeken át a felolvasó teremig