Maurer Dóra: Hajtogatott idő - filmretrospektív

Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
Esterházy-palota (Győr, Király u. 17.)

Maurer Dóra Hajtogatott idő
Filmretrospektív

Megnyitó: 2018. június 22. 18.00 óra

A kiállítást megnyitja: Dr. Fabényi Júlia igazgató, Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum

A kiállítás fővédnöke: Radnóti Ákos, Győr MJV alpolgármestere
A kiállítás kurátora: Prosek Zoltán művészettörténész
Kiállításszervezés: Grászli Bernadett művészettörténész, múzeumigazgató, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum

Megtekinthető: 2018. június 23. - szeptember 30.
hétfő kivételével naponta 10.00-18.00 óráig

Maurer Dóra lassan több mint négy évtizede készít képzőművészeti munkásságával párhuzamosan filmeket, ő az egyik leghatározottabb karakterű kísérleti filmes Magyarországon.

Maurer Dóra összes filmjében következetesen a saját kérdéseire akar választ kapni, nem akar „élményt nyújtani”, nem akarja „magát kifejezni”, sem pedig azt bemutatni, hogy „ő hogyan látja a valóságot”. A környező valósággal egyébként ő is olyan bonyolultan egyéni kapcsolatban áll, mint bárki más - alkotó, vagy nem alkotó -, ő azonban saját bevallása szerint elsősorban arra akarja használni a kívülről jövő impulzusokat, hogy mintegy külső terepről kontrollálja saját útjának helyességét. Világos kapcsolatot, összefüggést mutatnak a képzőművészeti törekvések is, melyekből Maurer a filmjeit továbbfejlesztette. A legfontosabb ebből a szempontból az eltolódás elvének sokoldalúmegjelenítése (rézkarcona nyomólemez fokozatos elváltoztatása, festményen az elemek fizikai értelemben történő helyváltoztatása, vagy fokozatosan módosuló elemekből szériák létrehozása, fotón minimális eltérések kimutatása képpárok között, nézőpont- vagy helyzetváltoztatásból eredő szekvenciák, vagy akár egészen komplikált, különböző médiumokat egymásra utaló eltolódás konstrukciók). A film e tekintetben nem más, mint a kontinuitás megjelenése a képzőművészeti eltolódások statikus fázisai között. Áttételesebben ugyan, de a nyomhagyás, a lenyomat elve is vonatkoztatható a filmekre. Különösen az eltolódással kombinálva. A képzőművész számára végső soron minden lenyomatnak számít, az ecsetvonás éppúgy, mint a grafikai nyomat. Maurer néhány korai munkája azonban olyan nyomalkotási folyamatokat vizsgál, melyekben a folyamatosan ismétlődő mozgáshoz létre először alig észrevehető, majd lassan határozottá váló lenyomatokat, máskor minimális természeti változások sora, amit csak rögzíteni kell. Ez a rögzítés természetesen nemcsak fotó, hanem mozgófilm is lehet. Mint képzőművész, Maurer az az alkotó, akit a „kis dolgok” kis eltérések, alig észrevehető mozzanatok ösztönöznek alkotásra; ezeknek mennyiségi összefüggései, mérhetőségük feltételei vezetik el ahhoz a módszerhez, hogy többé kevésbé szervezetlen jelenségekre szigorú (számtani, geometriai, logikai) struktúrákat illesszen rá. Innen egy lépés a struktúrális filmalkotás, s megfordítva, Maurer filmjeinek éppen az az egyik legmegragadobb vonása, hogy a szigorú szerkezetet többnyire oldja a hordozóul választott téma.

Az elmúlt 15-20 évben egyre több vetítésre kerül sor nemzetközi és hazai kiállításokon, ami mögött egy egész esztétikai ok - okozati rendszer húzódik meg. Ebből a szempontból egy önmagában is különösen fontos esemény - Maurer Dóra filmretrospektív kiállítása.

A kiállításon Maurer Dóra, konceptuális fotók, film állóképanalizisek mellett 12 filmje kerül bemutatásra.

----------

Maurer Dóra Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművész, professor emerita. 1955-től 1961-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1967-től 1996-ig Budapesten és Bécsben él. 1987-1991 között a budapesti Iparművészeti Főiskola vendégtanára, 1990-től 2007-ig pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének tanára, 2013-tól Doktori Tanácsának tagja.

2005-ben többed magával megállapította a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületet (OSAS). 2013-ban elnyerte a Würzburgi Ruppert Alapítvány díját.

Maurer Dóra ma nemzetközileg is az egyik legmagasabbra értékelt magyar művész. Művei megtalálhatóak Európa legfontosabb múzeumaiban, magángyűjteményeiben. Művei olyan emblematikus kiállítóhelyeken is szerepeltek, mint a Museum of Modern Art, New York (1985, 2015), a Centre Pompidou, Párizs (2010), a 12. Isztambuli Nemzetközi Biennále (2012), a Museum Ritter, Németország (2014), a The Museum of Fine Arts, Houston (2014) vagy a Whitechapel Gallery, London (2015). 2016-ban a legendás White Cube Galéria rendezett számára egyéni tárlatot.

www.facebook.com