Felvonulás / March
Felvonulás. Tiltott és tűrt művészet Szentendrén a Kádár-korszakban
Válogatás a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből
(English version below)
A Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása a Római Magyar Akadémián, Olaszországban
A megnyitó időpontja: 2019. szeptember 12., 19:30
Helyszín: Római Magyar Akadémia, Róma, Via Giulia 1.
A kiállítás 2019. 09. 12. – 2019. 10. 13. között látogatható.
Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 10-től 19 óráig.
A belépés ingyenes.
Anna Margit • Asszonyi Tamás • Bálint Endre • Balogh László • Bukta Imre • Csíkszentmihályi Róbert • Deim Pál • ef Zámbó István • Elekes Károly • Farkas Ádám • feLugossy László • Hajdú László • Holdas György • Keserü Ilona • Kocsis Imre • Kondor Béla • Korniss Dezső • Lois Viktor • Matyófalvi Gábor • Regős István • Szántó Piroska • Vaszkó Erzsébet
Szentendre egy Duna-parti, multikulturális kisváros Budapest szomszédságában, melyet a XX. század elején fedeztek fel maguknak a képzőművészek. Ettől kezdve egyre több festőművész költözött a mediterrán hangulatú, ódon belvárosi utcácskákba. A harmincas években a korszak legjelentősebb hazai képzőművészei közé számító Vajda Lajos (1908–1941) és Korniss Dezső (1908–1984) Szentendrei program néven dolgozott ki átfogó művészeti stratégiát, mely hagyomány és progresszió összeegyeztethetőségén alapult. Szabadiskolák, művésztelepek jöttek létre a városban, amely a II. világháborút követően is megőrizte központi szerepét a magyar képzőművészetben. Bár a szovjet mintára újjászervezett intézményrendszer, majd az 1956-os forradalmat követő pártállami rezsim ideológiai alapú kultúrpolitikája aligha kedvezett a nyugati hagyományokat megjelenítő Szentendrének, a város szakmai respektje nem csökkent. A Kádár-korszak államszocialista rendszerében a művészeket három nem nyilvános, de a hatalom részéről egyértelműen képviselt kategóriába sorolták be: voltak támogatott, megtűrt és tiltott alkotók. A támogatottak jelentős anyagi és társadalmi elismerésekben részesültek, de az értelmiségi elit által legtöbbre becsült művészek jórészt azok voltak, akik a politikai elvárásoktól függetlenül, esetenként azokkal szemben is autonóm teljesítményeket hoztak létre. Szentendrén számos tűrt és tiltott alkotó élt ebben az időszakban – ez a kiállítás az ő munkáikból mutat be válogatást.
Jellemző a város szellemiségére, hogy amikor a legújabb, fiatal – nagyobbrészt autodidakta – művészek csoportja nem kapott kiállítási lehetőséget, 1968-ban létrehoztak egy saját fórumot: a Szentendrei Szabadtéri Tárlat alkalmi bemutatkozásaira vasárnaponként bárki elvihette a művét a város egyik magaslatára, a Templomdombra. Hamarosan nemcsak a kiállítók, hanem a közönség számára is egyre fontosabb lett ez a sorozat – a hatalom számára pedig egyre kellemetlenebb.
A Ferenczy Múzeumi Centrum küldetése a szentendrei képzőművészeti tradíció ápolása, amelynek meghatározó időszaka a magyar kommunista diktatúra kora, amikor a kultúra a szabadság megélésének egyik legfontosabb médiumává vált. A politikai vezetés évről évre, május elsején hatalmas felvonulásokat szervezett, melyek célja a demokrácia és a szabadság demonstrálása volt. Az a jelképes felvonulás, amelyet ugyanekkor a szentendrei művészeti aktivitás jelentett, nem volt ennyire harsány, nem tudósított róla a korabeli sajtó, de hiteles volt – mert valóban a szabadságról szólt.
Kurátor: Eged Dalma, Gulyás Gábor
A programváltoztatás jogát fenntartjuk!
...
Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az címen bármikor visszavonhatja.
//////////////////////////////////////////////////////////////////
March. Banned and tolerated art in Szentendre in the Kádár era
A selection from the collection of the Ferenczy Museum Center
The Ferenczy Museum Center’s exhibition at the Hungarian Academy in Rome
Official opening ceremony: 7:30 pm 12 September 2019
Venue: Hungarian Academy, Rome, Via Giulia 1.
The exhibition is on view from 12 September 2019 until 13 October 2019.
Opening hours: from Monday to Sunday from 10 a.m. to 7 p.m.
Admission is free.
Margit Anna • Endre Bálint • László Balogh • Jeno? Barcsay • Péter Bereznay • Imre Bukta • Béla Czóbel • Pál Deim • ef István Zámbó • Ádám Farkas • fe László Lugossy • László Hajdú • György Holdas • János Kmetty • Imre Kocsis • Dezso? Korniss • Viktor Lois • János Pirk • Piroska Szántó • János Szirtes • Ottó Vincze • András Wahorn
Szentendre is a small, multicultural town by the Danube, next to Budapest, which visual artists discovered for themselves at the beginning of the 20th century. From then on, more and more painters moved into the antiquated streets that exude a Mediterranean atmosphere. In the 1930s, two of the period’s most important Hungarian artists, Lajos Vajda (1908–1941) and Dezső Korniss (1908–1984) named their comprehensive strategy of marrying tradition with progression the Szentendre Programme. Free schools and artist colonies were established in the town, which retained its central role in the country’s art life even after the Second World War. Although the institutional framework, which was remodelled on the basis of the Soviet doctrine, and the party-state regime’s ideologically motivated cultural policy after the 1956 revolution were barely for the benefit of Szentendre, which represented the Western traditions, the town continued to garner respect from the profession. In the state socialism of the Kádár era, artists were classified into three categories, which were not publicly proclaimed but were evidently employed by the authorities: a creator could be supported, tolerated or banned. Those supported could count on significant material and public recognition, whereas the artists most highly esteemed by the elite of the intelligentsia were usually those whose accomplishments were autonomous irrespective of or even in the face of—the regime’s expectations. During this period, Szentendre was home to several tolerated and banned artists, and this exhibition selects from their works.
It was characteristic of the locals’ mentality that when the latest group of mostly self-taught, young artists was barred from the official exhibition venues, they created their own forum in 1968: held on Sundays on Church Hill (Templomdomb), the Szentendre Open-air Salon welcomed any work by any artist. These occasional exhibitions soon became treasured by exhibitors and audiences alike—and became increasingly awkward for the powers that be.
The Ferenczy Museum Center’s mission is to cultivate Szentendre’s artistic tradition, a key period of which coincided with Hungary’s communist dictatorship, when culture became one of the most important mediums of experiencing freedom. Every year, the authorities organized massive parades on 1 May to demonstrate the presence of democracy and freedom. The symbolic march that was art in Szentendre was less ostentatious and did not make its way into the headlines—but it was authentic because it was about freedom.
Curators: Dalma Eged, Gábor Gulyás
We reserve the right to make changes to the programmes.
...
During FMC events, photography and video recordings may occur. With your participation, you consent to the use of this material by the FMC on its website and social media sites. You may withdraw your consent at any time at .
2019. szeptember 09.