Rendszerváltások // Pátosz menedzsment No. 5.

Beszélgetés-sorozat a magyar művészet toposzainak múltjáról és jelenéről

Időpont: 2019. október 22., 18:00-20:00
Helyszín: Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza (1086 Budapest Magdolna u 5-7.)

#5 Katharina Roters - Szolnoki József: Anamnézis, video,
8 perc, 2016.

A pátosz menedzsment egy nem létező fogalom, amely a pátoszformula és a dühkezelési terápia (anger management) fúziójából született. Az efemer fogalom egyik forrása tehát a pszichológiához és a szociálpszichológiához vezet, a másik pedig a művészettörténethez, konkrétan Aby Warburg munkásságához. Warburg egyik levelében a kultúra pszicho-történészeként írta le magát, aki azt vizsgálja, hogy az erős érzelmeket, a szenvedélyeket és a szenvedéseket, az eksztatikust és a tragikust megjelenítő vizuális toposzok hogyan vándoroltak át egyik történelmi-kulturális korszakból a másikba. A pátosz menedzsment ekként az ikonológiai módszer modernizálásaként és aktualizálásaként azzal foglalkozna, hogy az elmúlt száz évben a magyar vizuális kultúra hogyan élte meg a rendszerváltásokat, hogyan viszonyult az azok által felkavart ideákhoz és érzésekhez, és hogyan értelmezte át saját toposzait és pátoszformuláit. A beszélgetések során egyrészt arra keresnénk a választ, hogy a közelmúltban a magyar képzőművészet mely toposzai, milyen szimbólumai és allegóriái váltak aktuálissá, másrészt arra is, hogy mi történt ezekkel a toposzokkal a független magyar államiság évszázada folyamán.

A televíziós "hét műtárgya" műsorokat és későbbi művészeti eseményeket (Kis Varsó és Erhardt Miklós) is megidéző beszélgetés-sorozaton, kiválasztott művek mentén hívjuk beszélgetésre az alkotókat.

Koncepció és házigazda: Hornyik Sándor, művészettörténész

"A képernyő-kultúra és az elektronikus display megerősödése a reprezentáció és a kommunikáció terepén nem csak a tények és az adatok termelését, illetve hamisítását könnyítette meg, de az objektivitással szembeni szkepszist is felfokozta, ami a kézzelfogható tárgyak, a dokumentumok és az autentikus emlékek újabb és minden korábbinál kiterjedtebb kultuszához vezetett nemcsak a kultúratudományokban, de a kortárs képzőművészetben is, amit a németektől kölcsönzött kifejezéssel nevezhetnénk akár múltfeldolgozásnak is. […] A múltfeldolgozás Magyarországon is gőzerővel zajlik az utolsó rendszerváltás óta, mégis meglepően kevés az olyan meta-szinten (elméleti tekintetben) is reflektált képzőművészeti vállalkozás, mint Katharina Roters és Szolnoki József kiállítása, amely nem csupán egy család múltjának sötétebb foltjaira kíván fényt deríteni, de magára az emlékezés, illetve a múltalkotás folyamatára is kritikailag reflektál…” Hornyik Sándor: Az identitás hekkerei. Katharina Roters és Szolnoki József munkásságának emlékezetpolitikai vetületei. Artmagazin online (http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/az_identitas_hekkerei.3593.html?pageid=119)

A tranzit. hu 2019-20 folyamán címmel eseménysorozatot indít, amely előadások, kiállítások, kutatási bemutatók, tematikus folyóiratszámok formájában azt vizsgálja, hogy a politikai fordulópontok milyen valós és szimbolikus változásokat hoznak egy adott korszakban. Miként élnek tovább nézetek és történetek a felszín alatt, hogy aztán egy másik rendszerben újrainterpretálva meghatározó narratívaként kerüljenek elő. A projekt számára kidolgozott vagy adaptált esettanulmányok az elmúlt száz év politikai, társadalmi és kulturális eseményeinek korszakonként változó, gyakran politikailag kisajátított és egymásnak ellentmondó értékeléseit mutatják be.

A következő eseménye:
#6 2019. november 15., Nemes Csaba

www.facebook.com