A részvétel módja, jelentkezési határidők:
A konferencián előadóként – az absztraktokat (max. 1000 karakter szóközzel, cím és szekció megjelölésével) rövid önéletrajzzal (max. 1 oldal) 2020. február 29-ig várjuk a konferencia email címére: latkep2020@btk.mta.hu. A konferenciára minden érdeklődő témajavaslatát várjuk, egyetemi hallgatóktól a szakma különböző területein régóta tevékenykedő szakemberekig. Az absztraktok alapján a szekcióvezetők és a Művészettörténeti Intézet közösen alakítja ki a konferencia végleges programját. A jelentkezőket a döntésről 2020. március végéig értesítjük.
A poszterszekcióban – az absztraktokat (max. 1000 karakter szóközzel) rövid önéletrajzzal (max. 1 oldal) 2020. február 29-ig várjuk a konferencia email címére: latkep2020@btk.mta.hu. A szekcióba elsősorban egyetemi hallgatókat, doktoranduszokat, fiatal kutatókat várunk kutatási témájukat bemutató poszterrel, melynek nem kell igazodnia a szekciókhoz. A jelentkezőket a döntésről 2020. március végéig értesítjük. A poszterek legyártásáról a résztvevők maguk gondoskodnak, de segítségként számukra a tavasz folyamán poszterkészítő workshopot tartunk, illetve grafikai sablont biztosítunk.
Látogatóként, érdeklődőként – a fesztivál ingyenes és mindenki számára nyitott. A workshopokon és az egyéb kísérőprogramokon való részvétel regisztrációhoz kötött, ennek részleteiről a későbbiekben nyújtunk tájékoztatást honlapunkon és a konferencia Facebook eseményénél.
A konferencia szekciói
A hely szellemisége: globális elmélet – lokális gyakorlat
Szekcióvezető: Hornyik Sándor
A szekció előadásai a szellemtudományoktól a hungarofuturizmusig ívelően arra keresnék a választ, hogy a magyar vizuális kultúra az elmúlt száz évben hogyan reagált a globális esztétikai és politikai kihívásokra. Vajon a magyarországi művészet modern történetét milyen mértékben határozták meg az univerzális, az internacionális és a globális nézőpontok és elméleti rendszerek? A Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél időben és térben is folyamatosan változó kulturális térképén hová érdemes pozícionálni Magyarországot a 21. század elején? Vannak-e egyáltalán a magyar képzőművészetnek olyan erős narratívái, amelyek egy sajátos helyet tudnak kijelölni számára Európán, illetve Közép-Európán belül. És ha vannak, akkor ezeket a narratívákat vajon milyen kulturális és politikai célok formálják, és miként dolgozzák fel egy – egyszerre valódi és képzeletbeli – hely globális lokalizációjának nyelvi és kulturális paradoxonát, ami éppúgy áthatja a „magyar műhely” eszmeiségét, mint az önkolonializáció diszkurzusát.
A kép megmozdul
Szekcióvezető: Perenyei Monika
A szekcióban olyan mediálisan összetett alkotói gyakorlatok vagy művek bemutatását tervezzük, amelyek a képről való gondolkodásban nem egy speciális médiumra korlátozódnak, hanem a vizuális kultúra különféle képfajtái (fotóalapú statikus és mozgókép, kinematográfiai és festészeti gyakorlatok) közötti átjárásokban formálódnak, vagy a mediális átjárás tartalmi részüket képezi.
A hetvenes évek végétől a tradicionális táblakép megújulása a fotografikus táblaképben gondolkodó alkotók intermediális alkotógyakorlatain keresztül vált szembetűnő jelenséggé. Ez az ún. kinematográfiai fordulat az állóképben gondolkodó alkotók filmes érzékenységére, az alkotói gyakorlatokban felismerhető kinematográfiai hatásokra utal. A mediális különbségek hangsúlyozásán túl sokkal inkább a képfajták között létező hasonlóságok felmutatása került előtérbe (kereten belüli komponálás, kollaboráció, performativitás). Ezzel párhuzamosan a digitális formátumban hozzáférhető – ismételhető, állóképekre bontható és átszerkeszthető – celluloid filmek nemcsak a kortárs képalkotói gyakorlatok forrásává, hanem a művészettörténeti kutatások tárgyává is váltak; a tradicionális művészeti példákat a szó szoros és átvitt értelmében is mozgósító filmes életművek hatásától nem függetlenül.
A konferencia e szekciójában az a feltevés a kiindulópontunk, hogy a mediálisan eleve összetett film felől, illetve a kinematográfia kontextusában érdemes gondolkodni a képalkotói gyakorlatokról, köztük a konvencionálisan a festészeti keretbe helyezett életművekről is.
A tervezett szekcióba jelentkezők számára a következő témaköröket javasoljuk:
- a festészet paradigmájában ismert életművek „rejtett” mediális sokszínűsége
- az álló- és a mozgókép határán alakuló képalkotó stratégiák
- a kép a képben alakzat tovább élése, illetve továbbgondolása festészet és fotográfia, festészet és film találkozásában
- film mint médiatörténet
Az Árpád-kori művészet kutatásának újabb fejleményei
Szekcióvezető: Havasi Kriszta
A szekció az Árpád-kori művészet alkotásaival, az ezekhez fűződő újabb – módszertanilag is sokszínű – kutatási eredmények bemutatásával foglakozna. Az előadások elsősorban a korszak egyes emlékeihez, emlékcsoportjaihoz fűződő művészettörténeti kérdések taglalását, újragondolását, az újabb észrevételek ismertetését célozzák. Az egyes emlékek feldolgozása, belső összefüggéseinek vizsgálata mellett a szekció szívesen fogad olyan referátumokat is, amelyek az emlékanyag tágabb, európai, közép-európai kontextusát tárgyalják. Legyenek ezek az előadások közelmúltban előkerült művek értékeléséhez, új témafelvetésekhez, avagy régről ismert emlékek és kérdéskörök új értelmezési lehetőségeihez kapcsolódók, akár átfogó feldolgozások, avagy részkérdéseket boncolgatók. A szekció interdiszciplinárisan nyitott, így örömmel várjuk más tudományterületek Árpád-kori művészetet érintő eredményeinek beszámolóit is.
Az építészet és játékszabályai a 19–20. századi városokban
Szekcióvezető: Csáki Tamás
A 18. század végétől a magyarországi városokban az építkezés és általában a települési környezet korszerűsödő, egyre kiterjedtebbé váló hatósági szabályozása az építészeti alkotás lehetőségeit is alapvetően befolyásolta. Az építtetői intenciók és a tervezői ideák mellett a szabályozók, külső keretfeltételek összetett együttese határozta meg a lakó- és középületek konstrukcióját, belső elrendezését, sőt megjelenését is. Néhány kiemelkedő jelentőségű középület kivételével a 19–20. századi városi építészetben a tervezőépítészek mozgásterét a városrendezési terveknek, az építési és egyéb szabályzatoknak az adott helyre és épülettípusra érvényes kitételei, az adott funkcióra vagy programra vonatkozóan előírt vagy ajánlott standardok, szabványok, típustervek határolták be. Az építészeti invenció, innováció, az egyedi építtetői igények kielégítése ugyanakkor sokszor épp e „játékszabályok” sajátos értelmezésében, kitágításában, áthágásában ragadható meg. Az alkotói individuumra összpontosító építészettörténet-írás után az utóbbi időkben egyre több hazai publikáció törekszik e bonyolult feltételrendszernek, az építészeti alkotás kereteinek, a tervezők választási lehetőségeinek a vizsgálatára. Szekciónkba is olyan előadásokat várunk, amelyek az építészeti alkotást e játékszabályokhoz való viszonyában vizsgálják. Olyan esettanulmányokat, amelyek egy konkrét épület, épületegyüttes, városi egység vagy épülettípus történeti elemzése kapcsán foglalkoznak e problematikával, de olyanokat is, amelyek egyes szabályozó intézmények, eszközök, standardok kialakulásának, alkalmazásának történetét mutatják be.
é r z é k e n y í t é s e k
Szekcióvezető: Bicskei Éva
A konferencia egyik szekciója a tárgyakkal kapcsolatos, bevett (művészet)történészi, muzeológusi szemléletmódunk felülvizsgálatát célozza (a segítő szakmákban alkalmazott, ismeretlen vagy marginalizált pozíciók megtapasztalásának katartikus élményével dolgozó közösségi tréningekkel, az „érzékenyítésekkel” analóg módon).
Ahelyett, hogy a tárgyakat per se változatlanokként fognánk fel (és egyoldalúan elemeznénk, provenienciájukat kutatva vagy interpretálásukra törekedve), empatikusan közelítünk történetükhöz: fizikai valójukban sűrűsödő sorsukat készítőik/tulajdonosaik életútjának eseményeivel párhuzamosan, azokkal együtt bontva ki, egymásra vonatkoztatva. Egy-egy tárgy előállítását, birtoklását, idő- és térbeli vándorlásait, funkció- és kontextusváltásait, az állagában és státuszában beálló változásokat, sérüléseket, pusztulásait és újjászületéseit, megőrzését, illetve a készítőjét/tulajdonosát ért egyéni érzéseket, élményeket és történelmi traumákat – azaz (akár a nemzeti kereteken túlnyúló) társadalmi, politikai, művészeti folyamatoknak úgy a fizikai állapoton, mint az egyéni identitáson hagyott nyomait – így egy közös, személyes(ített) élettörténet keretében beszéljük el. (Ez a közelítés leginkább a kiállítóterekben szokott érvényesülni, ahol a tárgyak [történeti] folyamatok illusztratív eszközeiből azok közvetítőivé, hordozóivá válnak; ágensekké, a látogató számára is felszabadító módon, komplex jelenségeket egyénítve.)
Olyan előadásokat várunk tehát az é r z é k e n y í t é s e k szekcióba, amelyek egy-egy, a képző- vagy iparművészet, az etnográfia, illetve a tudomány-, technika- vagy ipartörténet körébe tartozó objekt „biográfiáját” beszélik el; folyamatosan változó, hibrid vagy transznacionális identitásokat hordozó tárgyak (személyesített) történeteit.
Grafika: technika, műfaj, vagy gondolkodásmód?
Szekcióvezető: Földi Eszter
A fentiek közül valójában mi is a grafika? A hordozóanyag, vagyis a papír azonossága okán egy nagy halmazba sorolt rajzok, nyomtatott grafikák, illusztrációk, albumok, mappák egy egységként való vizsgálata mindig is problematikus volt, elég csak a megnevezésekben a mai napig uralkodó zűrzavarra gondolni.
Olyan előadásokat, témajavaslatokat várunk, amelyek a grafika fogalmát, konkrét megjelenési formáit nem történeti, hanem elméleti szempontból közelítik meg. Hogyan helyezkedett/helyezkedik el a grafika a képzőművészet rendszerében? Mikor és hogyan, milyen nagyobb folyamatok hatására változott a grafika szerepe és funkciója? Hogyan adaptálhatók a művészettörténet és társtudományainak módszerei a képzőművészet határterületein, például az iparművészettel közös metszéspontban keletkező grafikai művekre, mint amilyen az alkalmazott grafika körébe sorolható plakát, illusztráció?
HERstory – feminista művészettörténetírás
Szekcióvezető: Tatai Erzsébet
A címként választott szójátékkal arra szeretnék utalni, hogy a korábbi történetírói gyakorlattal szemben, amelyben férfiak írtak férfiak tetteiről, érvényre juthassanak a nők – úgyis mint akikről a történet szól, és úgy is, mint akik a történetet írják. Noha nyilvánvaló, hogy a history etimológiája nem a férfi történetét elbeszélő sztorihoz vezet. A szekció előadásai közé elsősorban a magyar, illetve magyarországi művészettörténetre vonatkozó feminista tanulmányokat várunk. A tanulmányok témája bármely korszak bármely művészeti alkotása, műfaja, gyűjteménye, kérdése, alkotója (életműve) stb. lehet. Feminista nézőpontú műértelmezéseket, művészettörténeti elemzéseket egyaránt szívesen látunk, melyek fókuszában egyaránt állhatnak nők és férfiak (alkotásai). Előnyben részesülnek a feminista historiográfiák, a magyar alkotó nőkre vonatkozó történeti vagy elméleti szövegek elemzése, a magyarországi feminista művészettörténet, illetve a vizuális kultúra jelenkori feminista diskurzusának elemzése – régiós keretben is.
Ikonográfia – új perspektívák
Szekcióvezető: Jernyei Kiss János
Panofsky interpretációs modelljének klasszikus definíciója szerint az ikonográfiai kutatás a műalkotások konvencionális tárgyát tárja fel: olyan jelentéseket, történeteket és fogalmakat, amelyeket az alkotók bevett, a hagyomány által szentesített képi formulák, szimbólumok és kompozicionális megoldások felhasználásával közvetítenek a szemlélőnek. Az ikonográfiával foglalkozó művészettörténészek gyakorlata ma is elsősorban az ábrázolási típusok feltérképezésére irányul, e tudásanyag közzétételének, rendszerezésének lehetőségei azonban az utóbbi évtizedekben sokat változtak, bővültek, és az újabb művészettudomány hatására a megközelítésmódok perspektívája is szélesedett. Hogy az alkotó az áthagyományozott jelek átvételével, módosításával vagy kifordításával mennyire aktívan avatkozik be a tradíció alakulásába, bizonyos művek hogyan állnak ellen a programrekonstrukció rutinszerű művészettörténészi eljárásainak, milyen mértékű lehet a jelentések „kikopása” a képi formulák öröklődése során, vagy a művészeti ágak, műfajok, modusok témákkal való kapcsolata miként befolyásolja az értelmezést, mind az újabban felmerült kérdések közé tartozik. A szekció ilyen és ehhez hasonló módszertani kihívásokkal foglalkozó előadásokat vár.
Ismert - ismeretlen műgyűjtemények
Szekcióvezető: Bubryák Orsolya
A konferencia gyűjtéstörténeti szekciója a 19. századi Magyarországon kialakuló főnemesi, főpapi, illetve polgári műgyűjtemények összetételét és azok nyilvánosságát vizsgálja. A korszak politikai és gazdasági változásai nyomán Magyarországon is megjelent egy új gyűjtői réteg, s kialakultak az első, határozott profillal rendelkező műgyűjtemények. Összetételüket alapvetően meghatározta, milyen céllal hozta létre tulajdonosuk, s ez éppúgy lehetett tudományos rendszerezés, művészi nevelés, mint értékmentés vagy akár pénzügyi befektetés. Igencsak különbözött ismertségük, „láthatóságuk" is: voltak, akik csak egy szűk kör számára biztosítottak hozzáférést, mások eleve nagyobb nyilvánosságot céloztak meg. A szekcióba olyan előadásokat várunk, amelyek egyes kollekciókkal, tulajdonosaik gyűjtői stratégiájával, illetve a gyűjtemények nyilvánosságával foglalkoznak, ide értve a kollekciók bemutatását célzó katalógusokat, kiadványokat is.
Képek és propaganda
Szekcióvezető: Katona Anikó
A szekció előadásai közé politika és művészet viszonyait feltáró esettanulmányokat várunk. Az előadások olyan művekkel, illetve mű-csoportokkal foglalkoznak, amelyek szorosan kapcsolódnak a politika szférájához, tartalmaznak propagandisztikus vagy politikai, ideologikus üzeneteket. Lehetnek akár a mindenkori hatalom reprezentációjának eszközei, vagy éppen ellenzéki, forradalmi, lázadó csoportok megnyilvánulásai. Műalkotások és nem művészi célból létrehozott képek egyaránt lehetnek az elemzések tárgyai, amelyek kapcsán sem térbeli, sem időbeli határt nem szabunk meg. A téma jellegéből adódóan a feldolgozások óhatatlanul társadalomtudományos jellegűek, az alkotásokat nem önmagukban, hanem társadalmi-politikai kontextusukban vizsgálják. Ebben a megközelítésben jelen van a vizuális kultúra kutatásának teljes eszköztára, amely a képek, épületek, szobrok működésmódjára kérdez rá: Mieke Bal meghatározása szerint a „látható dolgok társadalmi életével” foglalkozik. A szekció kiemelten fontos témái közé tartoznak a politikai ikonográfia jelenségei; illetve a kortárs populáris kultúrában továbbélő reprezentációk, szimbólumok elemzése.
Képi elbeszélések – irodalmi láttatások
Szekcióvezető: Sidó Anna
A szekcióba olyan problémaközpontú előadásokat várunk, amelyek irodalom és képzőművészet érintkezési pontjait vizsgálják. Többek közt azokra a témákra fókuszálunk, amelyek e két művészeti ág között lévő különféle intermediális átalakításokra, egyik művészet másikra tett hatására, a közös vagy éppen önmagukból eredő inspirációs forrásaira koncentrálnak. E metszéspontok vizsgálata arra is alkalmat adhat, hogy egy-egy előadás bemutassa a két művészi ág egyes korszakokban megegyező művészi problémáit, közös ismerethordozó közegét, egymást értelmező gesztusait, törekvéseit, illetve e két terület hasonló tematikai választásait, módszertani bázisait, valamint személyes kapcsolati hálójának keresztmetszeteit.
Könyvek, képek, évek
Szekcióvezető: Gosztonyi Ferenc
Szekciónk címét a századelő egyik jelentős műkritikusától, Feleky Gézától kölcsönöztük, akinek 1912-ben, a Nyugat kiadásában jelent meg a Könyvek, képek, évek című kötete. A több mint száz éve megjelent könyv címe pontosan leírja a megvizsgálni kívánt problémák körét. Szekciónkban olyan előadásokat várunk, amelyek egy-egy, művészettörténeti szempontból jelentős, gyakran forgatott vagy épp elfeledett kötetet elemeznek és értelmeznek újra. A középpontba állított, „újraolvasott” könyv lehet szakirodalom (pl. korszak- vagy művészmonográfia, teoretikus mű), vagy akár művészettörténeti tárgyú szépirodalmi alkotás is. A vizsgálat tárgya lehet a szerzői pozíció feltárása, a mű ideológiája, narratívája, tágabb vagy szűkebb kontextusa, kánonformáló szerepe, tudománytörténeti jelentősége, stb.
Kultuszképek és megfestett történetek – A képek szerepe a középkori Magyarországon
Szekcióvezető: Jékely Zsombor
A képek sokféle szerepet játszhattak a középkorban: lehettek ereklyetartók vagy kultuszképek, devocionális képek vagy szent történeteket illusztráló képsorozatok, a liturgia során szerepet kapó műalkotások vagy a politikai reprezentáció szolgálatában álló ábrázolások. A múzeumokba, könyvtárakba került, vagy sokszorosan átalakított templomokban álló alkotások egykori szerepe nem mindig felismerhető. Ebbe a szekcióba elsősorban olyan, egy-egy műtárgyat vagy műtárgyegyüttest feldolgozó, új kutatásokra épülő esettanulmányokat várunk, amelyek a középkori műalkotásokból kiindulva és/vagy források segítségével rekonstruálják a művek egykori kontextusát és szerepét, esetleg kitérnek a megbízók szempontjaira és a befogadás különböző szintjeire is.
Legenda és valóság. A textilemlékek gyűjtéstörténete és provenienciája
Szekcióvezető: Pásztor Emese
A szekció témája a textília, a viselet- és lakáskultúra nélkülözhetetlen anyaga, amelynek használatát elsősorban a funkció szabta meg, de a luxus iránti igény, a gazdagság és a hatalom kifejezőjévé is vált. A textilmunkák fennmaradásukat – rendkívüli sérülékenységük miatt – csak különleges körülményeknek, illetve okoknak köszönhetik. Az előadóktól az egyetemes vagy a magyar textilművészet tudományos szempontból kiemelkedő emlékeivel, emlékegyütteseivel, illetve témáival kapcsolatos új kutatási eredmények ismertetését várjuk, amelyek a textilemlékek egykori és mai gyűjteményezési szempontjaival foglalkoznak, illetve arra keresik a választ, hogy e használati- és luxustextíliák miként tükrözik a múlt textilkultúráját, milyen okból és mikor váltak megőrzendő emléktárgyakká, ereklyékké; továbbá igazolják-e az újabb kutatások a korábban feltételezett eredetüket.
Másolatok – biztonsági mentés?
Szekcióvezető: Radványi Orsolya
A szekció előadásai a másolatok, sorozatok, replikák, imitációk, parafrázisok, az eredetiség és hamisítványok problematikáját járják körül, műfaji és időbeli korlátok nélkül, szélesebben értelmezve a kérdést, mint ahogyan azt az utóbbi évek konferenciáin és kiállításain láthattuk-hallhattuk. Így a gipsz- és festmény-másolatok értékmegőrző, pedagógiai vagy éppen kanonizáló szerepét korábban már alaposan feldolgozó témák mellett most olyan ötleteket is várunk, amelyek a másolás aktusának szellemi hátterét, a készítés körülményeit, a művész és a megrendelő szándékát, valamint a művészeti közeg különféle szegmenseinek a kópiákhoz való, korszakonként eltérő viszonyulását vizsgálják. E tágabb horizont a képzőművészet mellett az építészeti, iparművészeti, a fotóreprodukciós és a kortárs művészeti kérdések felvetését is lehetővé teszi.
Mihaszna művészettörténet?
szekcióvezető: Zwickl András
A művészettörténet-tudomány számára időről időre esedékes önvizsgálat szükségessé teszi a diszciplína, illetve gyakorlásának értelmére és hasznára vonatkozó alapvető kérdések és az azokra adható aktuális válaszok megfogalmazását. Ezt manapság nemcsak a szakma képviselői számára mindig is elengedhetetlen önreflexió teszi indokolttá, hanem a külvilág felől érkező egyre erősebb legitimációs elvárások is. A konferencia szekciójában mind általánosabb kérdésfelvetések, mind konkrét esettanulmányok formájában azzal foglalkozunk, hogy a különböző területeken (oktatás, múzeum, műemlékvédelem, tudományos kutatás, műkritika, kortárs művészet stb.) mi haszna van a művészettörténetnek a 21. században; miért tanuljon valaki művészettörténetet, miért menjen művészettörténésznek ma Magyarországon.
Modernista relációk a pártállam idején
Szekcióvezető: Rieder Gábor
Az építészettörténetben már közel másfél évtizeddel ezelőtt – még a retróhullám közepén – elkezdődött a pártállam modern esztétikai tendenciáinak feldolgozása, az örökségvédelem kényszerétől sürgetve. A kutatások ellenére a 60-as, 70-es évek modernista építészeti állománya felett sűrűsödnek a fellegek, sok esetben áldozatul esnek az értékeikre érzéketlen ingatlanfejlesztési törekvéseknek. A képzőművészet (és iparművészet) területén csak az utóbbi pár évben indult el a Kádár-kori hivatalos modernizmus múzeumi feldolgozása. A Magyar Nemzeti Galéria nagy szabású, „Keretek között” című kiállítása nem pontot tett a kutatások végére, inkább felvetett számos kérdést, a 60-as, 70-es évekbeli művészeti mechanizmusok megismerése és a kánon kialakítása tekintetében. A szekció előadásai – egyes esettanulmányokon keresztül – arra keresik a választ, hogy milyen szövevényes, ellentmondásos relációk alakultak ki a Kádár-rendszer és a modern esztétika között, illetve miféle minőségek képződtek az egyes műnemek és műtárgycsoportok körein belül.
Összefonódás, lobbi, korrupció
Szekcióvezető: Székely Miklós
A művészet története olyan emberi viszonyok hálózataként is elmesélhető, amelyben egy-egy épület, műalkotás, vagy gyűjtemény létrejöttében a megbízó és az alkotó közötti személyes kapcsolatoknak kitüntetett szerep jutott. A művek valamilyen módon magukon viselik a megalkotásukban közreműködők közötti viszonyt, s értelmezhetőek a nagyvonalúság vagy a gyarlóság emlékműveiként is. A szekció előadásai az utóbbiakra, a személyes kapcsolatokon keresztül, gazdasági, politikai erőfölénnyel visszaélve elért vagy közvetlen anyagi ellenszolgáltatásért megkapott megbízásokra fókuszálnak. Olyan előadásokat várunk, amelyek megvalósult épületek, épületegyüttesek és környezetük vagy művészeti alkotások, esetleg köz- vagy magángyűjtemények létrejöttén keresztül mutatják be a személyes kapcsolatokat átható gyarlóság mechanizmusát. Különös tekintettel azon művekre, amelyek városainkban, középületeinkben, múzeumainkban fennmaradva közösségi emlékezetünket napjainkig formálják. Bátorítjuk azokat az előadásokat, amely az összefonódás, lobbi, korrupció mintázatait azok mélységében elemzik, illetve olyanokat, amelyek megbízó és alkotó hosszabb együttműködése eredményeként egyedi alkotásokon túlmutatóan nagyobb épületegyütteseket, urbanisztikai egységeket, vagy műalkotások időben és térben kiterjedt csoportját mutatják be.
Őszinteség és műemlékvédelem
szekcióvezető: Szakács Béla Zsolt
Camillo Boito 1883-as, a műemlékek helyreállítására vonatkozó javaslatának nyolcadik pontját Horler Miklós úgy fordította, hogy „őszinteség”. A Boito és kortársai által megalapozott modern műemlékvédelmi elvek megkérdőjelezése és a velük sokszor ellentétes jelenkori gyakorlat felveti, hogy mennyiben aktuálisak ma ezek az elképzelések, hogy értelmezhetők, illetve értelmezhetők újra/át, hogy viszonyulnak olyan, szintén újragondolásra szoruló fogalmakhoz, mint hitelesség és eredetiség. Az elvi kérdések mellett a szekció teret kíván biztosítani régi és kortárs helyreállítások interpretációjának, módszertani megközelítéseknek és annak a problémának, hogy hogyan tudja a műemlékvédelem a társadalom felé kommunikálni szándékait és tevékenységét.
Tárgyak metamorfózisa
Szekcióvezető: Kiss Erika
A tárgyak (kisművészeti, iparművészeti emlékek) kutatásában az utóbbi évtizedekben azok a megközelítések váltak meghatározóvá, amelyek a tárgy létrejöttén túl annak egész élettörténetét, fennmaradását, örökítését vizsgálják. Ezek során a tárgyak társadalmi biográfiája, létük különböző fázisaiban betöltött funkciójuk, diszfunkciójuk, átalakításuk, csonkításuk vagy kiegészítésük, illetve a tulajdonosváltások kerülnek a középpontba. A szekcióba várt előadásokat a tárgyak keletkezése utáni élete, fennmaradása foglalkoztatja, amelyben materiális-technikai jellemzőik és jelentésük változása, valamint a rájuk vonatkozó képi és írott források egyaránt szerepet kapnak. A komplex vizsgálat túlmutat a stílus- és technikatörténeti narratíván, és alkalmazásával a tárgyak keletkezésének idejére, létrejöttük körülményire vonatkozó releváns információk nyerhetők.
Tárgykultúra és dizájn a 20–21. században – a magyar alkotók és kutatók nézőpontjából
Szekcióvezető: Prékopa Ágnes
Kutatástörténet: margóra szorult-e a tárgykultúra kutatása a magyar művészettörténetben? Ha nem, miért annyira alulreprezentált ez a témakör az oktatásban és a szakmai projektek többségében?
Művészettörténet vs. dizájntörténet: a tárgykultúra megközelítésének irányai, feldolgozásának módszertani lehetőségei – a kutatás oldaláról. Iparművész, formatervező művész és designer: mesterségnév és identitás – az alkotók oldaláról.
Fehér foltok között néhány feldolgozott terület – ez az utóbbi évszázad hazai tárgykultúra-története. Példák elfelejtett műfajokra, felszámolt cégekre, feldolgozatlan életművekre.
Tudásmintázatok és kapcsolati hálózatok a műértelmezésben
Szekcióvezető: Pócs Dániel
A műalkotás értelmezési lehetőségeit alapvetően meghatározza, milyen ismeretanyaggal rendelkezett annak alkotója, esetleg a mű létrejöttére befolyással bíró megrendelő. A programadó személy műveltségének, tanulmányainak, olvasmányainak, kapcsolati hálójának, utazásai során szerzett tapasztalatainak, az általa begyűjtött vizuális információknak a lenyomatát detektálhatjuk a műalkotásokon, és ezek feltérképezése régóta komoly kihívást jelent a művészettörténeti kutatás számára. A szekcióba a középkor és kora újkor korszakával foglalkozó előadásokat várunk, amelyek egyes művek vagy műcsoportok mögött sejthető tudásmintázatokat mutatnak be, olyan esettanulmányokat, amelyek eltérő értelmezési lehetőségeket tárnak fel, modellezik egyes alkotók (programadók) kapcsolati hálóját, feltárják ezek írott vagy vizuális forrásait.
Utazás, migráció és identitás
Szekcióvezető: Mecsi Beatrix
Az utazás, helyváltoztatás, a saját szülőföldről való eltávolodás tapasztalatainak lenyomata a művészetben sok érdekes vizsgálati szempontot vet fel. Egy adott területen létrehozott ábrázolások, szimbólumrendszerek más kultúrába kerülve milyen változásokon esnek át és miért? Összefügg-e fizikai és kulturális távolság a tárgyak értelmezésével, megítélésével? Ha nem csupán szomszédos területekre, hanem ennél távolabbi kultúrákba kerülnek át műtárgyak – ahogy például kelet-ázsiai tárgyak Európába kerültek, – hogyan változik meg kontextusuk, funkciójuk, értelmezési kereteik? Mennyiben kapcsolódnak hozzájuk új és más jelentések, és ezek hogyan alakulnak át az idők során? Kikhez kapcsolódik e jelentésváltozások tudatosítása, az eredeti vagy az új közeg szereplőihez? Ezzel párhuzamosan a hazájukat elhagyók és új országban letelepedők új identitásuk konstruálása során nem egy esetben otthonról hozott tárgyakat értelmeznek újra. A saját kultúrájukhoz való visszakapcsolódás mutatja identitáskeresésüket, amely együtt járhat a szülőföld kultúrájának önreflektívebb megértésével. A panel előadásaiban megvitatásra kerülhetnek a saját és választott ország művészetének, kultúrájának megjelenése az Ázsiában híressé vált magyar képzőművészek alkotásaiban, illetve az erre vonatkozó reflexiók kérdései, az utazó művészek attitűdje és jellegzetességei, valamint az identitás kifejezése a művészet nyelvén keresztül.