Pacsika Rudolf: Citokin vihar
2020. május 27 – július 1.,
(FIGYELEM: a kísérőesemények időpontjai (pl. a tárlatvezetések) később kerülnek bejelentésre)
A kiállítás látogatható: 2020. július 1-ig.
Pacsika Rudolf sokszínű, behatárolhatatlan képzőművészeti tevékenységet folytat. Fontos számára, hogy szándékai ugyanolyan energia-telten, közvetlen hatással jelenjenek meg egy technikailag nehezen kivitelezett computer-installációban, mint a legegyszerűbb vonalrajzban. Ennek megfelel az a rendkívüli szabadság, ahogy alkotásainak megjelenési formáit váltogatja: szobor, fotó, videó, animáció, vázlatok, festmény, kinetikus-szobrászati elemek, meghökkentő egyensúlyi szituációk, speciális project-ek.
Korábbi munkáira alapvetően a konceptualista dematerializáló attitűd volt a jellemző, gyakran jelennek meg személyes hangulatú, mindennapi tárgyak az alkotásaiban. A széles megvalósulási spektrum épp ebből az anyagtalanságból és nem valami műfaj-fetisizmusból ered. Pacsika egy különösen nyitott, érdeklődő művész, aki alkotói munkája során a saját precíz logikáját követi. Alkimista módjára bontja ki egy-egy dolog alapját, hogy a közönséget folyamatos kérdezésre, látásra, egyfajta kulturális asszimilációra késztesse. Ötleteiben, szellemes megoldásaiban a könnyedség, játékosság kritikai érzékkel párosul. A kiállítótérben esetleg szokatlannak tűnő dolgok, a vizuális, pop-kulturális, művészettörténeti, gazdasági vagy politikai természetű referenciák egy olyan rendszer montázselemei, amelyekkel a létező, magát pragmatikusnak vélő világot és nyelvet érezhetjük abszurdnak. Noha szemlélete alapvetően intellektuális, szerinte a képzőművészet feladata kikapcsolni a kultúrának azt a verbális módját, ami akadályozó és alkalmatlan a világ megismerésére, ítéletek alakítására. Műveinek egyszerre lehetséges racionális, metafizikai és mindezt megkérdőjelező olvasata. Alkotói érzékenysége, amely egyszerre komoly, játékos és mély, sose fullad melankóliába.
Pacsika a 2015-ös OFF-Biennálén az Illetékesség című mobilszobrát állította ki, amely mozgáskorlátozott székekből álló szerkezet pneumatikus mozgatásához lélegeztető gépként használt egy kompresszort.
A mostani kiállítás címe mintha ez utóbbi műhöz kapcsolódna: – CITOKIN VIHAR – utalás az aktuális koronavírus okozta betegség azon fájdalmas, roham-jellegű fázisára, aminek során a szervezet védekezési reakciója során túlzott mennyiségű immun-anyag szabadul föl a tüdőben, még drámaibb állapotba taszítva a beteget.
Ahogy Pacsika fogalmaz a kiállítással kapcsolatban: ,, A cím nem a kiállítás témája, sokkal inkább magára a művészeti tevékenység folyamatára, alapinspirációjára utal. Amennyiben teret adunk azoknak az elméleteknek, hogy a művészet egyfajta túlélési stratégia, az említett immunreakciót az alkotás aktusának egyfajta metaforájaként foghatjuk fel. Vagyis az inspiráció gyökere a védekező, megmaradási életösztön, szellemi-intellektuális önvédelmi mechanizmus. A citokin esetében ez a reakció abszurd módon eltúlzott, a szándékával szemben egy önromboló, veszélyes eszkaláció. Az alkotás esetében egy olyan feszültséggel teli állapot, amiben a disszonancia remélhetőleg feloldódik valami fajta katharzisban.”
A Horizont Galériában a művész az utóbbi időszakban készített új munkáiból mutat be néhányat. Ezek az alkotások részben korábbi munkáinak továbbfejlesztései, másrészt újabb kezdeményezések. Elmondható, hogy a korábbi kiállításaihoz képest az egyéni kézjegy nagyobb szerepet kapott a megvalósításban, úgy mint a ceruza vagy a festékek használata, de a mozgó kép, illetve térben megjelenő művek is megjelennek.
Pacsika Rudolf az amszterdami Rijksakademie van Beeldende Kunsten posztgraduális képzésén tanult (1996-7), ahol tanára volt többek között Richard Deacon, Denys Zacharolopulos, John Hilliard, Dan Graham, Jaroslaw Koslowski, Herman Pitz. Ezt követően számos hosszabb rezidencia-programban vett részt, többek között Franciaországban (Centre D’Art Contemporain - Domain de Kerguéhennec; Zoo Galéria, Nantes; Cité des Arts, Párizs; Ein Hod, Izrael; AIR Krems, Ausztria). Továbbá számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, mint például: Trans-Europa Halles Festival - Wärkstetten und Kulturhaus, Bécs; Jeune Peinture '92, Grand Palais, Párizs; Around Us - RAM Galéria, Rotterdam; Kinetika Art Fair '10, London; Kunstunternehmen – Schlosspark, Karlsruhe; Lost and Found, CBK Dordrecht; Relationen, Schafhof – Europäisches Künstlerhaus Oberbayern, Freising; B5 Studio - Marosvásárhely) valamint helyen Budapesten és Szentendrén. Doktori címét az MKE-n védte meg. Alkotásai a Domain de Kerguéhennec, (Bignan, Franciaország), a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria; a Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre; valamint a Janco Dada Museum (Ein Hod, Izrael) gyűjteményeiben szerepel.
***
Rudolf Pacsika: CYTOKINE STORM
27th May – 1st July, 2020, Horizont Gallery
(ATTENTION: guided tour dates will be announced later on)
On view until: July 1, 2020
Rudolf Pacsika's art is diverse and uncategorizable. His intentions are translated with the same directness and energy into complicated and sophisticated computer installations as into spontaneous pencil drawings. Accordingly, he alternates the media of his works with wondrous liberty, from sculptures, photos, sketches and paintings to videos, animation films, kinetic installations, astounding situations of balance and special projects.
His earlier works, often featuring everyday personal objects, were characterized by the attitude of conceptual dematerialisation. Such dematerialization, and not some kind of "genre-fetishism", is at the core of the wide spectrum of his forms and materials. Pacsika is a particularly open-minded and curious artist who follows his own precise logic during the creative processes. Alike an alchemist, he digs to the roots of phenomena of his choice, compelling the audience to seeing differently and questioning what they see. In his ideas and ingenious short-cuts light-handed playfulness is coupled with a strong critical sense. His unusual visual, pop-cultural, art historical, economical or political references are bits and pieces of a virtual collage in which the existing world and language with their alleged pragmatism are mirrored as absurd. Although his approach is basically intellectual, for him the task of art is to switch off the prevalently verbal regime of culture which is often unsuitable and even obstructive to understand the world and form judgements. His works can be read rationally and metaphysically at the same time. His artistic sensitivity is serious, playful and deep, and it never turns into melancholy.
In 2015, he participated in the OFF-Biennale with a spectacular mobile sculpture (Competence) in which an air compressor was moving pneumatically a machinery constructed of wheelchairs. The title of the present exhibition seems to link to this work - cytokine storm is a fit-like phase of the current Covid19 disease: a syndrome in which the immune system activates an overload of white cells that release inflammatory cytokines in the lungs, pushing the organism into a yet more drammatic situation.
Pacsika writes about the exhibition: "The title is not the theme of the exhibition, rather it alludes to the artistic activity itself, to its underlying inspiration. In case we accept the theories that understand art as a sort of survival strategy, we might consider this reaction of the immune system as a metaphor of the creative act whose inspiration comes from some kind of a spiritual-intellectual defence mechanism against alienation. While in the case of a cytokine storm the absurdly exaggerated defensive reaction turns into a dangerous escalation, in the case of the creative work it produces a state of mind saturated with tensions whereby the dissonance will potentially dissolve in a certain catharsis."
Horizont Gallery presents some of the works he made in the last period. These pieces are in part further developments of older works, in part new initiatives. As opposed to earlier exhibitions, here the hands of the artist played a bigger role, in the works made with pencil and paints, but also videos and installations appear.
Rudolf Pacsika studied at the postgradual program of the Rijksakademie van Beeldende Kunsten in Amsterdam (1996-97) where his tutors included Richard Deacon, Denys Zacharolopulos, John Hilliard, Dan Graham, Jaroslaw Koslowski and Herman Pitz. He participated in a number of longer residencies, mainly in France (Centre D’Art Contemporain - Domain de Kerguéhennec; Zoo Gallery, Nantes; Cité des Arts, Paris; Ein Hod, Israel; AIR Krems, Austria), and exhibited widely both in the international scene (Trans-Europa Halles Festival - Wärkstetten und Kulturhaus, Vienna; Jeune Peinture '92, Grand Palais, Paris; Around Us - RAM Gallery, Rotterdam; Kinetika Art Fair '10, London; Kunstunternehmen – Schlosspark, Karlsruhe; Lost and Found, CBK Dordrecht; Relationen, Schafhof – Europäisches Künstlerhaus Oberbayern, Freising; B5 Studio - Târgu Mureş, Romania) and in Hungary. He has a DLA degree from the Doctoral School of the Hungarian Academy of Fine Arts. His works can be found in the collections of the Domain de Kerguéhennec, Hungarian National Gallery, Ferenczi Museum in Szentendre, the Janco Dada Museum (Ein Hod, Israel).
2020. május 19.