Elhunyt Sváby Lajos

Életének 85 évében hosszú betegség után elhunyt Sváby Lajos festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem korábbi rektora. Az elhunytat Egyetemünk saját halottjának tekinti.

Sváby Lajos 1954-1960 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol Pór Bertalan és Kmetty János voltak a mesterei. 1963-1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten él. 1975-től tanár a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995 között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.

Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.
Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben

Sváby Lajos 1954-1960 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol Pór Bertalan és Kmetty János voltak a mesterei. 1963-1965 között Dunaújvárosban dolgozott, 1965-től Budapesten él. 1975-től tanár a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelynek 1990-1991 között megbízott, 1991-1995 között (nyugdíjba vonulásáig) pedig választott és kinevezett rektora volt. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták.

Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. 1967-es kiállításán kékes, szürkés, majdnem fekete munkákat állított ki.
Változás (1969) című alkotása címében is megfogalmazza a festészetében lezajló folyamatokat; ez az első harsány, színes képe. Ebben a periódusban festett műveire az erőteljes színek mellett, a háttér sötét, fekete árnyalata, a meghatározhatatlan tér jellemző (Kialakulás, 1970). Biblikus témavilágot idéz az Izsák feláldozása (1971) című mű, ahol az apa valóban feláldozza fiát. Az 1975-ben készült Örkény István arcképe című munkán jelennek meg a háttéri elemek, szűk doboztérbe zárva, erőteljes rövidülésben ábrázolja az írót. Szélsőséges példát jelent az Alagútban (1979) című mű, ahol az önarckép szinte teljesen eltorzul a közeli szemből való nézet követelményeinek megfelelően.
Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Zárt tér (1982) című képén maga a vászon síkként metszi el az elénk táruló jelenetet: egy buja nőalakot férfikezek simogatnak, de ezek a kezek csak testrészekként jelennek meg, nincs mögöttük a férfi alakja. A kéz megjelenése a teremtésre is utalhat, míg az alak elszigeteltségét a magyar kultúra sajátosságának kifejezéseként is értelmezhetjük. Korábbi munkái közül az Odüsszeusz távol Penelopétől (1971) című mű állítható ezzel párhuzamba, de ott nincs annyira egyedül a figura.
Az 1980 körül megjelenő pasztellképei konkrétabb távlatokat mutatnak, míg rajzain az időtlenséget, a tér nélküliséget jeleníti meg. Genezis (1989) című rajzsorozatát egymásba fonódó növények és emberi testek zsúfolt együtteséből építi fel. 22 rajzból áll a sorozat, ihletője a művésznek a Szent Földön tett látogatása, mely inspirálta a biblia mélyebb megismerésére.
Könyvek illusztrálására is vállalkozott, köztük Somlyó György Nem titok című verskötetének illusztrátora (1992). Számos művét jeles közgyűjtemények őrzik, köztük a Damjanich János Múzeum, Szolnok; a Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely; a Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; a Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest és a Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár.

Díjai

1963. Derkovits-ösztöndíj
1973. Munkácsy Mihály-díj
1985. Érdemes művész-díj
1994. Kossuth-díj
1995. Kingston Egyetem díszdoktora
2000. Magyar Művészetért 2000-díj
2005. Prima Primissima Díj
2009. Abádszalók díszpolgára
2010. A Román Kulturális Intézet nívódíja
2007. Kisoroszi díszpolgára