Horváth Ádám: Fingerprints Are Blown By The Wind Towards Sacred

Megnyitó: 2020. szeptember 16., 18:00 óra
Kurátor: Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő
A kiállítást megnyitja: Keresztesi Botond
A kiállítás megtekinthető: 2020. október 21-ig.

A természet önmagában sokszor képes a megtévesztésre, az illúzióra. Sok rovar olyan tökéletesen hasonul, hogy még a gyakorlott entomológusnak is, nézze bár egészen közelről, csak nehezen válik felismerhetővé. Olykor a külső szemlélő számára már csak egy korhadozó rönk látszatát kelti egy több száz éves, minden gyökerével a földhöz kapaszkodó fa, amely kidőlni látszik ugyan, de biztosabban tartja magát mint bármelyik épület. Bizonyos helyzetekben megtéved, megzavarodik a szem és az agy, s létrejön az illúzió. Van olyan illúzió, amelyik puszta tévedés, s van olyan, amely a valóságtól való elszakadásra csalogatja a képzeletünket. A tudomány hadakozik a tévedés ellen, a művészet pedig kacérkodik az illúzióval. Az észlelés illúziója több mint puszta tévedés. Sok esetben éppen ez a fajta tünemény, fantazmagória az, amely képes rávilágítani a valóságra.
A Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land című kiállításon szereplő festményeket és szobrokat leginkább a bioromantika beszédmódja, hangulata jellemzi, amely pont, hogy a jelenünket nagymértékben meghatározó technoromantika´ja´val szemben definia´lja önmagát. Ennek a szemle´letnek a lényeges része, hogy a műveket egyfajta teremto?ero? hatja a´t, amely egyara´nt ra´nyomja be´lyege´t az alkotások minden rétegére. So?t egyu´ttal legitima´lja me´g azokat az absztrakt elemeket is, amelyek la´tszo´lag nem a´bra´zolnak semmit sem. Mi több, intenzíven áthatják őket a transzhumanizmus eszméi, filozófia alapvetései. Az alkotásokban mindenek felett meghatározóan jelen van az izoláltság és a misztikum, amely lényegében megteremti az atmoszférájukat. Másfelől dominánsan megtalálható bennük az otthonkeresés, a gyökértelenség érzése, amely tudat alatt vagy tudatosan, de alapvetően foglalkoztatják a jelen generációját.Ez a fajta sötét, mágikus kontextus az organikus struktu´ra´kkal kiegészülve, egy szokatlan utópiára illetve disztópiára felépített magánmitológiára mutatott ra´, mely egyféle óda a csalódottságról, a gyógyulásról és a kényszeres megoldásokról. Másrészről pedig szerelmi vallomás a természet csodás illúzióinak.
Horváth Ádám képeit átható preromantika nem mint téma vagy mint stílus, sokkal inkább mint a művek esszenciájaként van jelen. A természetet és annak különböző elemeit mint egy metaforát használja az alkotásokat pedig, mint egy mágikus ereklyetartó. A jelen kiállítás egy aktuális továbbvitele, az ‘I found a shelter at the river shore’ című kiállításán bemutatott, a kortárs képzőművészet és a mágia kapcsolatának az újjáéledésének.

Opening: September 16., 2020 6PM
Curated by: Kristóf Kovács (Gergely Sajnos)
Opening speech: Botond Keresztesi
The exhibiton is on view until October 21., 2020

Nature on its own is capable of deception and illusion. Many insects can assimilate so perfectly that even an experienced entomologist, even by taking a closer look, can hardly recognize them. Sometimes, for an outside observer a hundred-year-old tree, which is clinging to the qround with all of its roots and is about to fall, might only seem like a rotting log, even though it is steadier than any building. In some situations, the eye and the brain are deceived, confused, and an illusion occurs. There are illusions which are mere deceptions, while others lure our imagination into breaking away from reality. Science fights against deception, while art flirts with illusion. The illusion of perception is more than mere mistake. In many cases, it is this kind of phenomenon, phantasmagoria that is able to shed light on reality. Paintings and sculptures featured in the exhibition titled ’Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land are’ mostly characterized by the manner of speaking and atmosphere of bioromanticism, which defines itself in contrast to technoromanticism, that largely determines our present. A significant part of this point of view is that the artworks are pervaded by a kind of a creating force, which also leaves a mark on each layer of the works. Moreover, at the same time, it legitimates even those abstract elements that are seemingly not portraying anything. What is more, they are intensively pervaded by the ideas and philosophical premises of transhumanism. Above all, isolation and mysticism are decisively present in the artworks, which basically set their atmospheres. On the other hand, searching for home and the feeling of rootlessness can dominantly be found in them, that, either consciously or unconsciously, but fundamentally preoccupy the present generation. This kind of dark, magical context, supplemented by organic structures is pointing out an unusual utopia or dystopia-based private mythology, which is a kind of an ode about disillusionment, healing and compulsory solutions. On the other hand, it is a love confession to nature’s wonderful illusions. The preromanticism that pervades the images of Ádám Horváth is not present as a theme or a style, but rather as the essence of the works. He uses nature and its various elements as a metaphor and the artworks as a magical shrine. The ongoing exhibition is a sequel of an actual one, namely the rebirth of the relationship between contemporary art and magic featured in the exhibition titled ’I found a shelter at the river shore’.

www.facebook.com