Versus | PÁL Katja & VETŐ Orsolya Lia
2020. SZEPTEMBER 16. – OKTÓBER 24.
scroll down for English version
Minimalizmus versus szenzualitás, monokromitás versus színkavalkád, organikusan kavargó-hömpölygő formák versus reduktív térszerkesztés. PÁL Katja és VETŐ Orsolya Lia kiállítása a festészet utáni absztrakció különböző problematikájának, megközelítéseinek eltérő nézőpontját képviselik, a VILTIN Galériában rendezett közös kiállításuk mégis az ellenpontok egymást kiegyensúlyozó erőviszonyairól tanúskodik. Mindkét festő alkotói gyakorlatában a táblakép térbeli lehetőségeinek vizsgálatával és határainak kutatásával foglalkozott az elmúlt években: a táblakép formai határait megtartva, a kép terét annak valós testén, a vakrámára feszített vászon lehetőségein keresztül, vagy éppen azok eltolásával, variálásával kísérletezve vizsgálták. VETŐ többnyire megmaradt annak hagyományos formájánál, ugyanakkor a képszéleken túlfutó gesztusokkal nyitott a tér felé. PÁL formázott vászonra festett képei a kompozíció alárendeltjei, fehér kontúrjai a képsík határain átlépve a térben folytatódhatnak, akárcsak VETŐ gesztusai, lírai megoldásai.
PÁL Katja munkáiban a nonfiguratív festészeti hagyományokat értelmezi újra. Munkásságának középpontjában a festészet természete, illetve a műalkotás és a befogadó közötti kapcsolat kutatása áll. Konstruktív szellemiségű festményei a művészi játékosság mentén geometrikus alapelemekből építkeznek, s egyedi, formázott fatáblákra készülnek, ezzel is távolodva a táblakép klasszikus, négyzetes keretétől. Műveinek befogadói útja során kimozdítja a nézőt a passzív, statikus szerepből. PÁL a képtestet rendeli alá a motívum, alakzat megjelenítéséhez: formázott fatáblái nem lépnek ki a síkból, sokkal inkább a kép terére vetítik ki az elforgatott, megvágott axonometrikus térrajzokat. Az alapszínekre redukált színmezők és a fehér kontúr alakította homogén terek kétdimenzióban jelennek meg, majd a geometria statikus zártságát feloldva, a körülötte lévő tér végtelenjében folytatódnak. A művész előzetes számítógépes tervezés után alakítja ki képtesteit és a kompozíciót. Megvágott fatábláit többszörösen átcsiszolja és finom szövésű vászonnal fedi, amelyet több rétegben alapoz, megidézve ezzel a 70-es évek monokróm és minimalista művészeinek már-már spirituális mélységeket érintő manuális gondosságát. Festményei formájuk, szerkezetük mellett a perspektíva szabályaival is játszanak, kompozíciói gyakran a vászon oldalán vagy terén kívül folytatódnak, nézőpontjuk iránytól függően változik.
VETŐ Orsolya Lia festményei egy organikusan fejlődő folyamat részeinek, állomásainak tekinthetők. Az ecsettel, spaklival, ronggyal felvitt stilizált természeti formákból kiindulva kreálja allover hatású képtereit, ahol a formák és motívumok popartos játékossággal vegyítve alakulnak mintává. A nagy kiterjedésű színmezők lágyan elmosódó vagy éppen élesen kirajzolódó mikrobiológiai narratívával keverednek egymásra helyezett rétegekben. Bátran egyensúlyozva az absztrakt és figurális festészet határmezsgyéjén, sajátos materialitást hoz létre képein, lélekkel rendelkező entitásokkal. Festményeiben a művészettörténeti előképekhez való viszony, a nyomhagyás gesztusának vizsgálata és a színek szeretete szolgált kiindulópontként, majd formái és kompozíciói a léptékváltás által egyre absztraktabbá váltak, szétfeszítve a táblakép determinálta kereteket. Érzéki, gesztusalapú festészetében hangsúlyosan jelen van a digitális korra való reflexió. Az élénk, gyakran vibráló színű, hol lazúrosabb, hol pasztózusabb gesztusok kilépnek a térbe, motívumai kiemelkednek a vászonról, s önálló életre kelve, fluid módon keringenek a színátmenetes háttér előtt, hogy végül egy mesterséges rendbe kimerevedve álljanak előttünk.
PÁL Katja (1979, Muraszombat, Szlovénia) 2010-ben szerzett diplomát a ljubljanai Képzőművészeti és Dizájn Akadémia festő szakán. Apai ágon magyar származású. Jelenleg Zalaegerszegen él és dolgozik. Európa-szerte számos csoportos kiállításon vett részt, egyéni kiállítása Magyarország és Szlovénia mellett Ausztriában, Nagy-Britanniában, Írországban és Olaszországban is megvalósult. A nemzetközi D’Clinic rezidenciaprogram elindítója, mely Lendván, majd Zalaegerszegen működött.
VETŐ Orsolya Lia (1991, Budapest) 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Kósa János és Nemere Réka osztályában, majd 2016-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán. 2018 óta a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Számos hazai és külföldi csoportos és egyéni kiállítása volt az elmúlt években. 2011-14 között Amadeus-Fundamenta Kisalkotói Ösztöndíjban részesült, 2014-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlaton díjazták. 2019 óta az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében doktori ösztöndíjban részesül.
----------------------------------------
Minimalism versus sensuality, monochrome versus colour-cavalcade, organically whirling forms versus reductive space construction. The exhibition of Katja PÁL and Orsolya Lia VETŐ deals with the different aspects of post-painterly abstractions’ issues, yet their duo exhibition at VILTIN Gallery shows these opposite counterpoints’ balanced relationship. In the last couple of years, both artists’ practice has been examining the margins and possibilities of painting’s spatiality. Either by keeping its formal borders within the picture’s surface, within the capabilities of the stretched canvas, or to push off and experiment with the wooden frame. PÁL’s paintings of shaped canvases are dependents of the composition, her white contours proceed the surface of the image to carry on in the space, just like VETŐ’s gestures and lyrical expressions.
Katja PÁL reinterprets the traditions of non-figurative painting. Her main research focus is on the nature of painting, as well as on the relation between the viewer and the artwork. Her constructive-like paintings are built of fundamentally geometric elements on the borderline of artistic playfulness, this way her unique, shaped wooden canvases move away from the classical square form of panel paintings. Through the journey of spectatorship her viewers are removed from a passive static role. PÁL subordinates the canvas to the presence of the motif and the shape. Her shaped canvases do not exceed the planar, rather project the space of the image onto the traversed and cut axonometric drawings. The basic-coloured fields and the white contours’ homogen spaces appear in two dimension, then open up the static geometric density to go on in the endless of the surrounding space. The artist pre-plans her compositions and formations on the computer. Her cut wooden-bases are sanded multiple times and covered with fine-spun canvas, which is primed with several layers, recalling the 70’ monochrome and minimalist artists’ spiritual manual solicitude. Beside their form and construction her paintings play with the roles of perspective as well, her compositions often carry on on the side or beyond the canvas, their view of point changes accordingly their direction.
The works of Orsolya Lia VETŐ can be considered as a part of an organically evolving creative process. Her Allover paintings consisting of stylized natural elements created by brush, painting knife and rag, where the shapes and forms became patterns with the playfulness of pop-art. The large colour areas are mixed with the lightly blurred or strongly contoured microbiological narratives on the stacked layers. Bravely balancing on the borderline of figural and abstract painting she built a distinctive materiality on her images with soulful entities. Her starting point is based on the relation to the tableau of the art history, on the examination of gesture and on the love of colours, then as a result of scaling her works become more abstract, expanding the tableau determined frame structures. Her sensual, gesture-based technique heavily relates to the digital age. The vivid, often vibrantly coloured, occasionally glazy or chunky gestures step into the space, emerging from the canvas to come to life, fluidly hovering in front of the gradient background, only to stop in an artificial position.
Katja PÁL (1979, Murska Sobota, Slovenia) graduated in 2010 at the Academy of Fine Arts and Design of the University of Ljubljana, at the department of Painting. She lives and works in Zalaegerszeg. Beside her solo exhibitions in Europe, especially in Hungary and Slovenia, she had shows in Austria, the United Kingdom, Ireland and Italy. She is the founder of the international residency program D’Clinic, which operated in Lendava and Zalaegerszeg.
Orsolya Lia VETŐ (1991, Budapest), graduated at the Hungarian University of Fine Arts’ Painting department, in the class of János Kósa and Réka Nemere, then in 2016 at the art history department of Pázmány Péter Catholic University. Since 2018 she is a doctoral student of the University of Pécs. Between 2001 and 2014 she received the Amadeus-Fundamenta Art Scholarship, she was awarded at the 61st Vásárhely Autumn Exhibition. Since 2019 she earned the New National Excellence Program’s Doctoral Research Scholarship. She has taken part at numerous solo and group exhibitions.
2020. szeptember 17.