Signals / Hoóz Anna, Szécsényi-Nagy Loránd

2020. 10. 06., 19:00
PINCE 1122 Budapest, Hajnóczy József u. 5.

Egy technológiai korszakváltás során, az elavult eszközök leváltásával olyan attribútumok vesznek ki a médiumból, melyek aztán nem reprodukálhatóak az új, korszerű eszközökkel. Ezek eltűnésével és az általuk kiváltott érzetek-emlékek elhomályosodásával általában senki sem számol. A kazetta szalag végén a magnó kattanása, a bakelit sercegése, a polaroid színátmenetei csak jelentős idő elteltével tűnnek fel hiányként a használók számára. A VHS korszak letűntével majd a digitális éra térhódításával az analóg modulációk hibák szinte teljesen eltűntek. A feledésbe merülő analóg hibák utáni vágy azonban jelenvaló maradt, mivel a hozzájuk kapcsolódó emlékek tudattalanul részünkké váltak.
A videó architektúrájában a kiállító művészek által létrehozott másodlagos idő rezonanciákon, sajátságos feedback-eken keresztül kívánják feltérképezni az emberi értelmezhetőség és a gépi látás határának dimenzióját. Olyan határfelületet hoztak létre a mozgóképes anyagokban, melyen keresztül a médium saját magával modulálódik, ezáltal egy új fázis, layer jön létre. A visszacsatolás során a képi adatok önmagukba folynak, majd úsznak tova a képernyőkön. Különböző képsorokból állítottak össze olyan (ön)generált képfolyamokat melyek struktúrája az ismételt jelek egymásra rétegződésén keresztül épül fel. A jelörvények olyan analóg képzajként jelennek meg, melyben csupán az eredő képi tartalom fragmentumaiként ismerhetőek fel; egy letűnt virtuális világ töredékei.
A kiállítás megtekinthető október 20-ig, előzetes bejelentkezéssel a címen.
A Budapest Art Weekkel közös program.

---

Having moved into a new technological age, as obsolete devices are replaced, their determining attributes are also removed from the medium, that are then unreproducible with new, state-of-the-art devices. However, the fading of the memories and emotions caused by the lack of these devices is usually something that nobody accounts for. The click of the cassette at the end of the tape, the crackling of the vinyl, and the gradients of the polaroid appear to be missing for the users only after a significant time. With the disappearance of the VHS era and the spread of the digital age, analogue modulation errors have almost completely disappeared. However, the desire for forgotten errors remains present as the memories associated with them became unconsciously part of us.
In the architecture of the video installation, the exhibited artists want to map the dimension of the boundary between human interpretability and machine perception through secondary time resonances and specific feedback. In video works an interface has been created in which the medium modulates with itself, thus creating a new phase, a layer. During the feedback, the image data flows into itself and then floats on the screens. By compiling (self-) generated image streams from different image sequences, the structure of which is built up by overlapping the repeated signals, vortexes appear as analogue image noise, in which they can only be recognized as fragments of the original image content; fragments of a vanished virtual world.
On view until 20th of October only by appointment via .
This event is also part of Budapest Art Week.

www.facebook.com