FERi szereti: Monique L.
Szépfalvi Ágnes: Monique L.
2020. október 21 - november 21.
vernissage : 2020. október 21. 5-8pm
A FERi szereti egy informális sorozat, a galéria valamennyi évadát átszövi. Olyan munkát, sorozatot mutat be, mely elkerülte eddig a specifikusan női szempontból való bemutatást és fontosnak tartjuk, hogy a művészettörténeti köztudatba visszaemeljük, gazdagítva az értelmezési horizontot.
Úgy alakult, hogy ebben a sorozatban legtöbbet az ún. középgenerációból szerepelnek alkotók, akik számára az adott munka születésekor nem állt készen a közeg, hogy munkájukat speciálisan nőiként vagy a szcénának szánt női szempontú kritikaként értelmezzék. Az azóta eltelt tíz vagy olykor húsz év azonban meghozta és lehetővé tette azokat a szempontrendszereket, melyekkel ezeket a munkáikat más fénytörésből láttathatják. És látják immár saját maguk is.
FERi új kiállítása egy 1996-ban létrehozott alteregóról szól, melyet a ma Agnes von Uray, akkor Szépfalvi Ágnesként alkotó fiatal festőnő teremtett meg, akkori férjével és alkotótársával, Nemes Csaba, festőművésszel és Szoboszlai János, művészettörténésszel.
A szerzőiség kérdése hatalmas és izgalmas vitákat generált a huszadik században, speciálisan női alkotók álnév- vagy alteregó mögé sokfajta előjellel bújtak, más irányokba fordítva kritikájukat. Legtöbbször védelmül szolgált, a feminista kritika, a speciálisan női beszédmód, vagy adott esetben a nőnemű beszélő iránt kevéssé fogékony vagy egyenesen ellenszenves közeggel szemben.
Szépfalvi Ágnes 29 éves volt, elvégezve a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakát, joggal érezhette volna, hogy saját nevén alkot kizárólag. Nemcsak a diploma után szült két gyermeke, az így kihagyott évek, vagy a figurális festészettel szembeni érdektelenség a kilencvenes évek közepén, okozott benne félelmet, hanem saját, önálló jogán való kilépés is. Monique L. megszületett, a rejtélyes, franciás hangzású névhez egy fiktív, ám valós elemeket tartalmazó életrajz társult, mely bemutatta a magát “diplomata feleségként” aposztrofáló fiatal művészt. Szépfalvi felvette a “hobbi tevékenységet” végző “feleség” szerepét. Megannyi visszatérő, szimbolikus szerep egyesült Monique L.-ben, aki tizenegy festménnyel, önálló kiállítással mutatkozott be a budapesti Francia Intézetben, mely ekkor meghatározó szereplője volt a képzőművészeti közegnek.
Monique L. felveti, hogy értelmezhetjük-e a három szereplő kollaboratív projektjének, valamint hozzáad ahhoz a recepciótörténethez, mely Nemes Csaba és Szépfalvi Ágnes egyidőben kezdődő közös storyboard munkáiról szól, illetve akár Szépfalvi Ágnes Agnes von Uray névváltásához is.
A kiállítás rekonstruálja a Francia Intézetben bemutatott anyagot, feleleveníti az akkori szereplők emlékeit, az anyag némi utóéletét és egy videóban Agnes von Uray mai szempontjait saját, egykori alteregójához.
Külön köszönet: Kozák Gábor, Nemes Csaba, Szoboszlai János
FERi a kiállítási és egyéb programjait a Summa Artium Alapítvány, az Open Society Initiative for Europe támogatásával valósítja meg.
2020. október 18.