1956-os Forradalom és Szabadságharc - megemlékezés

Különös érzés a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 1956 októberére emlékezni.

Miközben felsejlenek előttünk a szabadságvágytól hajtott fiatalság október huszonharmadikai demonstrációjának képei, felidézzük a zsarnokság bukásának történetét, pillanatnyira sem szabadulhatunk november hetedik napjának emlékétől.

1956. november hetedikén a Képzőművészeti Főiskola Andrássy úti épületében a szovjet hadsereg katonái megöltek nyolc magyar fiatalt.

Közülük négyen a főiskola hallgatói voltak.
Bódis Antal.
Csűrös Zoltán.
Komondi Sándor.
Kovács József.

A másik négy fiatalember honvédként esett el.
Dancs Miklós.
Juhász Sándor.
Kamuti Lajos.
Széll László.

Vértanúnak, mártírnak nevezzük őket, s joggal: rövid életükkel és halálukkal tanúskodtak valamiről, valami mellett.
Bibó István szép megfogalmazása szerint 1956 „az emberi méltóság forradalma” volt, s ez a nyolc fiatal bizony épp az emberi méltóság értékéről tett tanúbizonyságot.

November negyedikén, mikor a szovjet tankok már elözönlötték Budapest utcáit, Bibó államminiszter az elnéptelenedett Parlament épületében kiáltványt fogalmazott. Mint írta, fegyveres ellenállásra parancsot adni nem áll módjában: „felelőtlenség volna… tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni”.

Három nappal később ez a nyolc fiatal mégis, parancs, utasítás, rendelet nélkül, önként adta „drága vérét” a szabadságharc ügyéért – és minden későbbi nemzedék szabadságáért, emberi méltóságáért.

A miénkért is.

Ezért most, 2020. október 23-án is hálával és tisztelettel emlékezik rájuk a Magyar Képzőművészeti Egyetem közössége.