„Budapest a Fiatal Tehetségekért” díjat kapott Lovász Luca

A „Budapest a fiatal tehetségekért” programot a Fővárosi Önkormányzat olyan fiatalok támogatásaként hívta életre, akik látásmódjukkal és kreatív, innovatív gondolkodásukkal irányt mutathatnak a jövő nemzedékének.

A program keretében 2020-ban a képzőművészet területén a „Budapest a Fiatal Tehetségekért” díjat a Fővárosi Önkormányzat képviseletében Gy. Németh Erzsébet humán területekért felelős főpolgármester-helyettes asszony adja át Lovász Luca ötödéves festő hallgatónak.

A díjazott személyét szakmai zsüri – Mélyi József művészettörténész, Topor Tünde művészettörténész az Artmagazin főszerkesztője és dr. Bor Judit osztályvezető a Főpolgármesteri Hivatal munkatársa – választotta ki az Art Market Budapest 2020 rendezvényen, a Magyar Képzőművészeti Egyetem standján kiállító hallgatók bemutatott művei és portfólióik alapján.
 

„A zsűri nehéz helyzetben volt – az egykori Ki mit tud?-okból ismerős közhely most megint elhangozhat, mégpedig több okból is. Az egyik ok az, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak műveiből egy olyan környezetben kellett válogatni, amelyben általában az ár a döntő tényező. Ebben az esetben azonban a jelenbeli eladhatóságot, vagy a jövőbeli piacképesség lehetőségét azonnal ki kellett zárni a szempontok közül. Másrészt azért is volt nehéz a döntés, mert az egyes hallgatói munkák az egyetem különböző alkotó-tanszékeit képviselték, s így igencsak különféle megközelítésmódokat kellett egymással összevetni. A „nehéz helyzetben” a zsűri Lovász Luca munkáit választotta, mégpedig többek között azért, mert az Art Marketen kiállított műve számos művészi megközelítésmód metszéspontjaként is értelmezhető.

  Lovász Luca festőhallgató, műve a kortárs festői problémák közül mindenekelőtt az uralkodó digitális képalkotás és a klasszikus festménykészítés viszonyára mutat rá, vagyis hogy az algoritmusok, 3D-modellek, pixelmanipulációk korában milyen szerep juthat az anatómia, geometria, festékkeverés és vászonfeszítés tudásával is felvértezett kétkezi művésznek? Vajon ellentartson-e a korszellemnek, vagy hullámlovasként haladjon vele? Esetleg válasszon arany középutat? S vajon melyik szerep mivel jár a végtelen képalkotói szabadság korában? Egy másik megközelítésmód már kilép a festészet mai problémaköréből; nevezhetnénk diszciplínák feletti szemszögnek is. Ha feltételezzük a különböző művészeti ágak kortárs átfedéseit, áthallásait, vagy áthatásait, akkor ezzel kapcsolatban feltehető a kérdés: vajon Lovász Luca kiállított műve átléphetné-e jelenlegi dimenzióhatárait? Elképzelhető-e, hogy a virtuális világban, animációként mozdulnak meg a színes formák: lehetséges-e, hogy tekergőzni, csavarodni kezdenek, s mégis megtartják képi egységüket és komolyságukat? Vagy éppen hogy nem a számítógép illuzionisztikus világában kelnek életre a tárgyak, vagyis az ételek, hanem kilépnek a szobrászi térbe? Művi színeikkel, gravitációtól elszabaduló tömegükkel, ürességükkel vajon hogyan viszonyulnának a valósághoz?

  A megközelítésmódok közül a leglényegesebb a jelen valóságából indul ki. A hamisság, a minden ízében manipulált, a természetestől lehető legtávolabbi termékek világából. Ahol egy ügyes színválasztással lehazudható a csillag az égről, ahol a legkárosabb anyag egy reklámfelirat erejéig a legtáplálóbbnak nevezhető, ahol minden felszín mögött más mélység létezik, mint évtizedekkel, évekkel vagy akár napokkal ezelőtt. Ennek a szavakban és képekben egyaránt áramvonalasított, mandarinzselészerű világnak a lényegére, vagyis a felszínességére és átmenetiségére mutatnak rá Lovász Luca művei. Nem keltenek pánikot és nem kínálnak fel álmegoldásokat – egyszerűen képi formát adnak egy világgal kapcsolatos, egyre általánosabbá váló érzetnek. Kiállított műve akár világportrénak is tekinthető, s ennyiben Andy Warhol élelmiszer-képeinek késői rokona: hiszen ma is azok vagyunk, amit megeszünk vagy megiszunk, banán vagy Coca-Cola. Aligha véletlen, hogy az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású akciójára éppen egy művészeti vásáron került sor: Maurizio Cattelan duct tape-pel ragasztott falra egy banánt. Lovász Luca műve, miközben mindettől sok tekintetben különbözik, egy viszonylatban mindenképpen összevethető vele: alkotása a látványosan üres és folyamatosan bomló világ komolyan veendő képe.”

Mélyi József
művészettörténész

A rendezvényen kiállító hallgatók: Czagány Ivett, Kautzky Sára, Kiss Barnabás László, Leitert Vivien, Lovász Luca, Majoros Lili Zsófia, Mozsolits Málna