Bodies in Conversation/Conservation

Megnyitó: 2021. június 21. (Hétfő) 18:00 óra
Helyszín: Art9 Galéria (1092 Budapest, Ráday utca 47)
Megtekinthető: 2021 július 2-ig, keddtől péntekig 14-18 óra között

Kiállító művészek:

Csapó Júlia
Cseh Dániel
Farkas Aliz
Fébert Zsófia
Guzs Viktória
Horváth Júlia
Jákli Zoltán
Kautzky Sára
Kiss Norbert
Kovács Anita
Mészáros Mónika
Orbán Tekla
Takács Rozina
Teleki Emma

A kiállítást megnyitja: Vető Orsolya Lia
A kiállítás anyagát válogatta: Nemere Réka és Farkas Aliz

"A férfi és női princípiumokról, társadalmi és biológiai nemről és szerepekről szóló, helyenként heves vitákba torkolló diskurzus egyidős az emberiséggel. Bár az őskori, utólag Vénusz-szobrocskáknak aposztrofált leletekről ma sem lehet száz százalékban kijelenteni, hogy mi vezérelte készítőjüket, utólag termékenységvarázsló szertartáskellékként vagy isten(nő)nek ajánlott kegytárgyként tekintünk rájuk; részint ebből következtetve feltételezzük, hogy az archaikus kultúrák matriarchális berendezkedésűek, mindemellett polarizáltak voltak (azaz két princípiumra oszlottak). A különböző, napjainkban is élő természeti vallásoknál ugyancsak előfordulnak női és férfi jellegekkel bíró entitások. A kultúra “komplexebbé válásával” is egyértelműen fennmaradt a kettősség: az ókori távol-keleti kultúra hozadéka például a mára ezotéria-részelemmé silányult jin és jang, vagy a kevésbé ismert, a zsidó misztikában előforduló dualitás, a káv és igul. A görög mitológiában az istenek már saját nemmel és személyiségjegyekkel rendelkeznek, melyek többnyire szintén tipikusak, vagy inkább sztereotipikusak a nőkre és férfiakra vonatkozóan. Így például Zeusz általában haragos – ezért mennydörög az ég. Nincs ezen mit csodálkozni, mivel felesége, Héra rosszindulatú és pletykás. Aphrodité vele szemben egyszerre fiatal és kortalan, szereti a virágokat, és megcsalja hitvesét, Héphaisztoszt. Pallasz Athéné, Zeusz lánya pedig személyiségzavaros: nő létére sisakot hord, és egyszerre istennője a jognak és a művészeteknek. Viszont már az ókori kultúrákban megbillent a princípiumok egyenrangúsága. Ezt sikeresen fejlesztette tovább a keresztény kultúrkör, mely szerint Isten Ádám oldalbordájából faragta Évát, akinek egyebekben azt is köszönhetjük, hogy most nem a Paradicsomban ülünk meztelenül és békésen, hanem felöltözve háborúzunk annak falain kívül. A női princípium tehát a férfi kiegészítője, rosszabb minőségű másolata lett – a hit pedig olyan mélyen beleásta magát a köztudatba, hogy konzervatív hangok még a szigorú értelemben vett jelenben is amellett érvelnek, hogy „mondjuk valakihez tartozni” az egyetlen valid női életfeladat.
A Bodies in Conserv/versation kiállítói nem kötelezték el magukat egyetlen eddig megszokott narratíva mellett sem. A személyes értelmezés lehetősége minden művész számára adott volt, így valakinek ezt az őskori képi világhoz való visszatérés, másnak a barokk testes Vénusza, megint másnak a kortárs női sztereotípiák feje tetejére állítása lett. Az alkotások közös célja feltenni a kérdést: beszélhetünk-e, vagy beszélhettünk-e valaha poláris princípiumokról? Kijelölhettük-e a nő helyét a tűz mellett, és a férfiét a bástyán? És ha igen, jogosan tettük-e ezt?" - Mészáros Mónika

www.facebook.com