Színház- és drámatört.dramaturgia
Kód:
ALÁTDRA
Oktató:
Dr. Duró Győző DLA
Oktatás nyelve:
Magyar
Felelős tanszék:
Látványtervező Tanszék
Oktatási idő, vizsgák, kreditek
| 1. év | 2. év | 3. év | 4. év | 5. év | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. félév / kredit | 2. félév / kredit | 3. félév / kredit | 4. félév / kredit | 5. félév / kredit | 6. félév / kredit | 7. félév / kredit | 8. félév / kredit | 9. félév / kredit | 10. félév / kredit | ||||||||||
| 2K | 1 | 2K | 2 | 2K | 2 | ZV | |||||||||||||
| A tantárgy címe: | Színház- és drámatörténet, dramaturgia |
| A tantárgy rövidített címe: | Dramaturgia |
| Tantárgykódja: | ALÁTDRA |
| Felelős tanszéke: | Látványtervező tanszék |
| Oktatója: | Duró Győző |
| Melyik tantárgycsoportba sorolt: | Kötelező általános és szakmai elméleti ismeretek |
| Képzési idő szemeszterekben: | 3 szemeszter |
| Hányadik szemeszter(ek)ben tanulják a tárgyat? (1-10): | 2., 3., 5. szemeszter |
| Képzési idő hetente: | 2 óra |
| Tanulmányi szint: | Szakmai törzsmodul. |
| Tanórák száma összesen: | 80 óra |
| A tantárgy kredit értéke: | 2. szemeszter 1 3., 5. szemeszter 2 |
| Az oktatás nyelve: | magyar |
| Tanulmányi előkövetelmények: | A szemeszterek egymásra épülnek. |
| A félév végi számonkérés(ek) típusa(i): | Kollokvium, a 6. félév végén záróvizsga. |
| Tanulmányi követelmények: | A tantermi előadások és a kötelező irodalom anyagának elsajátítása. |
| Az ismeretek ellenőrzésének módja: | Az egyes szemeszterek során hallgatói kiselőadások tartatása a tárgyalt témákból, illetve a kötelező irodalom tételeinek közös, interaktív feldolgozása. |
| Az osztályzat kialakításának módja: | A szemeszterközi szereplés és a kollokviumon nyújtott teljesítmény együttes figyelembevétele; illetve a záróvizsgán a bizottság tagjainak konszenzusos értékelése. |
| Vizsgakövetelmények: | A kollokviumokon a félévi tantermi előadások és a kötelező irodalom anyagáról, a záróvizsgán a három szemeszter során szerzett ismeretek egészéről kell számot adni. |
| Oktatási módszerek: | Vetítettképes előadások, valamint hallgatói kiselőadások és a kötelező irodalom közös, interaktív feldolgozása. |
| Javasolt tanulási módszerek: | Rendszeres részvétel a tanórákon, a kötelező irodalom elolvasása, tájékozódás az ajánlott szakirodalomban, felkészülés kiselőadásokra |
| A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatainak száma: | Felkészülés legalább szemeszterenként egy kiselőadásra, illetve a kötelező irodalom anyagának elolvasása. |
| A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatainak típusa: | Kiselőadás, szakirodalom-olvasás. |
| A tantárgy feladata a szakképzés céljának megvalósításában: | Alapos és aktív általános és szakmai műveltség elsajátíttatása, a hallgatók alapvető drámaismereti repertoárjának kialakítása, gyakorlati szakmai tapasztalataiknak színháztörténeti kontextusba helyezése, a tervezési feladatok elméleti hátterének biztosítása. |
| A tantárgy leírása, oktatandó főbb tanulmányterületek (szemeszterenként): | A legfontosabb színjátéktípusok formanyelvét, illetve előadásfajtáik jellemző vonásait mutatja be és elemzi szemeszterenként más-más megközelítési szemszögből. 1. szemeszter:Dráma és színház Azokat a főbb színháztörténeti korokat vizsgálja, amelyekben a drámai szöveg határozta meg elsődlegesen a színpadi közlés mikéntjét, így mód nyílik az adott színjáték-fajták dramaturgiájának föltérképezésére is. 1.Mi teszi a színházat színházzá? A színház mint kommunikáció 2. A dráma szövegében kódolt és a színpadi ábrázolás teljességében megjelenő világ 3. Az antik görög színjáték és az athéni drámai versenyek. 4. Mítosz és dráma. 5. Shakespeare és a Theatrum Mundi. 6.Politika és dráma viszonya a reneszánsz Angliában. 7. Molière harca az abszolutizmussal. 8. Goldoni és a commedia dell’arte átértékelése. 9.A romantikus ábrázolásmód a drámában. 10. Ibsen, „Észak Freudja”. 11.Csehov színpadi realizmusa. 12. Brecht és az epikus dráma. 13. Az abszurd dráma világszemlélete. II. szemeszter:Látvány és színház Azok a fontosabb színháztörténeti időszakok válnak elemzés tárgyává, amelyekben a színjáték elsősorban a vizuális közlés dominanciájával hatott nézőire. E megközelítés világképmodellnek tekinti a vizsgált korok meghatározó színházi tereit, amelyek alakjukkal és architektúrájukkal nemcsak a bennük fölépíthető díszletek és az ezek közt célszerű jelmezek, illetve az alkalmazható egyéb hatáseszközök jellegét írják elő, de utalnak a színjátéknak az adott korban betöltött társadalmi szerepére is. 1. Távol-keleti színjátékformák: India és Indonézia táncjátékai. 2. Távol-keleti színjátékformák: Kína és Japán népszínházai. 3. A vallási látványszínjáték kibontakozása a keresztény liturgiából. 4. A misztériumjáték, a mirákulum, a moralitás és az interludiumok. 5. Az európai barokk látványszínháza. 6. Az opera világa: zene és látvány 7. Appia, Craig és Reinhardt „látványreformjai” doboz- és térszínpadon. 8. Az avantgárd színház játékterei. 9. A modern tánc színházteremtő ereje. 10.A rendezői színház speciális térkoncepciói (Brook üres tere, Mnouchkine kiállításterei). 11.Visszatérés a rítushoz (Grotowski szegény színháza és Kantor halálszínháza). 12.A színház mint totális kép (Robert Wilson landscape play-ei). 13. A posztdramatikus színház látványvilága . III. szemeszter:A színész színháza Azokat a színházi korszakokat veszi sorra, amelyekben a színészi alakítás vált a színpadi hatásmechanizmus fő szervezőelemévé, mintegy az előadások fókuszává. Az elemzés vizsgálja a színész hatáseszközeit, amelyek segítségével a színpadi produkció egészébe beilleszkedni és abból kiválni is képes, a szereppel történő azonosulásának vagy az attól való távolságtartásának koronként változó arányait és technikáit, a közönséggel folytatott közvetett vagy közvetlen kommunikációjának hagyományait, illetve státuszának mindenkori társadalmi megítélését. 1. A színész az európai antikvitásban: a mimosztól a római vígjátékig. 2. A színészi hatás eszközei a japán nó-színházban. 3. Színészet az Erzsébet-kori Angliában. 4. A commedia dell’arte színészei. 5. Molière és Goldoni a színész művészetéről. 6. Diderot Színészparadoxona. 7. A romantikus színészet stílusjegyei. 8. Sztanyiszlavszkij színészképzési módszere. 9. Mejerhold és a biomechanika. 10. A film és a színház eltérő színésztechnikai követelményei. 11. Artaud és Grotowski önfeláldozó színésze. 12. Színészi megnyilvánulások a performatív műfajokban. 13. Korunk elvárásai a színész művészetével szemben. |
| Tankönyvek (jegyzet, példatár, szakirodalom, esettanulmány stb.): | I.szemeszter Kötelező irodalom – drámák: Szophoklész: Oidipusz király Euripidész: Bakkhánsnők Shakespeare: Szentivánéji álom Shakespeare: III. Richard Molière: Don Juan Goldoni: Két úr szolgája Kleist: Homburg hercege Ibsen: A vadkacsa Csehov: Cseresznyéskert Brecht: A szecsuani jólélek Ionesco: A kopasz énekesnő Ajánlott irodalom: BÉCSY Tamás: Rítus és dráma. Bp., 1992, Mécs László Lap- és Könyvkiadó. BENTLEY, Eric: A dráma élete. Pécs, 1998, Jelenkor. BRUSTEIN, Robert: A lázadás színháza. A modern dráma útja Ibsentől Genêt-ig. I–II. köt. Bp., 1982, Európa. BULGAKOV, Mihail: Molière úr élete. Bp., 1974, Gondolat. DURÓ Győző – NÁNAY István (szerk.): Dramaturgiai olvasókönyv. Bp., 1993, Marczibányi Téri Művelődési Központ. ESSLIN, Martin: Az abszurd dráma elmélete Bp., 1967, Színháztudományi Intézet – Népművelési Propaganda Iroda. FISCHER-LICHTE, Erika: A dráma története. Pécs, 2001, Jelenkor. KOTT, Jan: Istenevők. Vázlatok a görög tragédiáról.Bp., 1998, Európa. KOTT, Jan: Kortársunk, Shakespeare. Bp., 1970, Gondolat. NYERGES László: Goldoni velencei komédia-színháza. Egy XVIII. századi színházi reform története. Bp., 1991, Akadémiai. II. szemeszter:Kötelező irodalom – drámák: Nó-dráma: A Dódzsó-templom Ismeretlen szerző: Nimwégai Márika Ismeretlen szerző: Akárki Calderón: Az élet álom Maeterlinck: Pelléas és Mélisande Jarry: Übü király – szakkönyvek: JÁKFALVI Magdolna (szerk.):Színházi antológia. XX. század.Bp., 2000, Balassi. – részletek, megbeszélés szerint. SZÉKELY György: A színjáték világa. Egy művészeti ág társadalomtörténetének vázlata.Bp., 1986, Gondolat. – részletek, megbeszélés szerint. Ajánlott irodalom: APPIA, Adolphe: A zene és a rendezés. I. köt. Bp., 1968, Színháztudományi Intézet. BROOK, Peter: Időfonalak. Bp., 1999, Európa. BROOK, Peter: Az üres tér. Bp., 1973, Európa. BROOK, Peter: Változó nézőpont. Írások 1946–1987.Bp., 2000, Orpheusz – Zugszínház. CRAIG, Gordon: Hitvallás a színházról. Bp., 1963, Színháztudományi Intézet. CRAIG, Gordon: Új színház felé. Bp., 1963, Színháztudományi Intézet. EŐSZE László: Az opera útja. Bp., 1960, Zeneműkiadó. FUCHS Lívia (szerk.): Fejezetek a modern tánc történetéből. Bp., 1995, Magyar Művelődési Intézet. FUCHS Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között.Bp., 2004, OSZMI. GROTOVSKI, Jerzy: Színház és rituálé. Szövegek 1965–1969. Bp. – Pozsony, 1999, Kalligram. India színházművészete. Bp., 1962, Színháztudományi Intézet. JÁKFALVI Magdolna: Avantgárd – színház – politika. Bp., 2006, Balassi. KANTOR, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról.Bp. – Szeged, 1994, MASZK – OSZMI. KÉKESI KUN Árpád: A rendezés színháza. Bp., 2007, Osiris. KOKUBU Tamocu: A japán színház. Bp., 1984, Gondolat. KOLTAI Tamás: Peter Brook. Bp., 1976, Gondolat. MNOUCHKINE, Ariane: A jelen művészete. Beszélgetések Fabienne Pascaud-val. Bp., 2010, Krétakör. NAKAMURA Matazó: Kabuki az öltözőben és a színpadon. Bp., 1992, Gondolat. OBRAZCOV, Szergej: A kínai színház. Bp., 1960, Gondolat. PILINSZKY János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Egy párbeszéd regénye.Bp., 1977, Szépirodalmi. PLEŚNIAROWICZ, Krzysztof: A halott emlékek gépezete. Tadeusz Kantor halál színháza. Bp., 2007, OSZMI. SCHLEMMER, Oscar – MOHOLY-NAGY László – MOLNÁR Farkas: A Bauhaus színháza. Bp., 1978, Corvina. STAUD Géza: Max Reinhardt. Bp., 1977, Gondolat. SZÉKELY György: Edward Gordon Craig. Bp., 1975, Gondolat. „A színészek színházában hiszek.” Max Reinhardt színháza.Bp., 1994, OSZMI. III. szemeszter: Kötelező irodalom: DIDEROT, Denis: Színészparadoxon. In: D., D.:Színészparadoxon. – A dráma-költészetről. Bp., 1966, Magyar Helikon. 5 – 98. pp. NÁNAY István (szerk.): A színésznevelés breviáriuma. Bp., 1983, Múzsák. – részletek, megbeszélés szerint. Ajánlott irodalom: ARTAUD, Antonin: A könyörtelen színház. Esszék, tanulmányok a színházról. Bp., 1985, Gondolat. ARTAUD, Antonin: A színház és az istenek. Válogatott írások. Bp., 1999, Orpheusz. BARBA, Eugenio: Papírkenu. Bevezetés a színházi antropológiába. Bp., 2001, Kijárat. BARBA, Eugenio – SAVARESE, Nicola: The Secret Art of the Performer: A Dictionary of Theatre Antropology. London and New York, 1995, Routledge. BRECHT, Bertolt: Színházi tanulmányok. Bp., 1969, Magvető. COHEN, Robert: A játék hatalma. Bp., 1993, Alfa. COHEN, Robert: A színészmesterség alapjai. Pécs, 1998, Jelenkor. COJAR, Ion: Színművészeti poétika. A színpadi folyamat elemzése.Marosvásárhely, 2006, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Kiadója. CSEHOV, Mihail: A színészhez. A színjátszás technikájáról.Bp., 1997, Polgár. DULLIN, Charles: A színészet titkairól. Bp., 1960, Színháztudományi Intézet. DZSIVELEGOV, A. K.: A commedia dell’arte. Bp., 1962, Gondolat. FÁY András: Színészeti tanulmányai. Bp., 1940, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. FISCHER-LICHTE, Erika: A performativitás esztétikája. Bp., 2009, Balassi. GOLDONI, Carlo: Emlékezései. Bp., 1963., Gondolat. GÓTH Sándor: Ha Molière naplót írt volna… Bp., 1943, Rózsavölgyi és Társa. GROTOWSKI, Jerzy: Színház és rituálé. Bp. – Pozsony, 1999, Kalligram. HEVESI Sándor: Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete. Bp., 1965, Gondolat. HULL, S. Loraine: Színészmesterség mindenkinek. Bp., 1999, Tericum. JÁSZAI Mari: Írásai. Emlékezések – napló – tanulmányok.Bp., 1955, Művelt Nép. JERSOV, Pjotr: A színészi alkotás. I–II. köt. Bp., 1963, Színháztudományi Intézet. JOUVET, Louis: Egy komédiás feljegyzései. Bp., 1943, Bibliotheca. JOUVET, Louis: A testét vesztett színész. Bp., 2005, Kijárat. KNYEBEL, Marija: A színészi szó. Bp., 1962, Színháztudományi Intézet. MĂNIUŢIU, Mihai: Aktus és utánzás. Esszé a színész művészetéről.Kolozsvár, 2006, Koinónia. PAULAY Ede: A színészet elmélete. Iskolai kézi könyv. A Színészeti Tanoda használatára.Pest, 1871, Kocsi Sándor ny. PETERDI NAGY László (szerk.): Mejerhold műhelye. Bp., 1981, Gondolat. RAKODCZAY Pál: A színészet a művészetek rendszerében. Aesthetikai párbeszéd. Bp., 1896, Dobrowsky és Franke. RASI, Luigi: A színész művészete. Bp., 1904, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai). REDGRAVE, Michael: Mesterség és művészet. Bp., 1964, Színháztudományi Intézet. RITOÓK Zsigmond (szerk.): Színház és stadion. Bp., 1968, Gondolat. RUSZT József: Színészdramaturgia és színészmesterség. Bp., 1969, Népművelési Propaganda Iroda. SOMLÓ István – LENGYEL György (szerk.): Színészek, rendezők. Bp., 1964, Gondolat. SOMLÓ István – LENGYEL György (szerk.): Színészek, szerepek. Bp., 1959, Gondolat. STAUD Géza (szerk.): A francia színház a XVIII. században. Bp., 1974, Gondolat. SZÉKELY György (szerk.): Angol színházművészet a XVI–XVII. században. Bp., 1972, Gondolat. SZILÁGYI János György: Atellana. Tanulmányok az antik színjátszásról.Bp., 1941, a szerző kiadása. A színész művészete ma. I – II. köt. Bp., 1963, Színháztudományi Intézet. SZTANISZLAVSZKIJ: Beszélgetései a Nagy Színház színiiskolájában (1918–1922). Bp., 1949, Parnasszus. SZTANISZLAVSZKI, K. Sz.: Egy színész felkészül, Bp., 1946, Athenaeum. SZTANYISZLAVSZKIJ, K.: Színészetika. Bp., 1964, Színháztudományi Intézet. |
| Felhasználható fontosabb technikai és egyéb segédeszközök: | Számítógép, projector. |