Életrajz
Sturcz János (1958 május 10.) 1982-ben végzett művészettörténet-történelem szakon. Szakdolgozatát Fülep Lajos korai művészetfilozófiájáról írta, 1982-89 között az ELTE Művészettörténet Tanszékén dolgozott. Fő oktatói és kutatói területe a századelő magyar és egyetemes művészetfilozófiája, valamint a kortárs művészet története volt. 1988-ban Soros ösztöndíjjal a New York Universityn végzett posztgraduális tanulmányokat Robert Rosenblum professzor irányításával. Hazatérte után a Corvina Kiadónál, majd az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, Maróti Géza munkásságával foglalkozott. 1994-ben Természetesen címmel a közép-kelet-európai kortárs művészet közvetlen természethasználatát elemző kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. 1994-ben féléves Fulbright ösztöndíjjal New Yorkban dolgozott, melynek eredményeit a kortárs amerikai művészet legfrissebb irányzatait elemző tanulmánysorozatban publikálta az Új Művészet című lapban 1995-96-ban. 1995 szeptembere óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének docenseként tanítja a 20. századi és kortárs képzőművészet történetét. Ettől kezdve elsősorban a fiatal művész generáció munkásságával foglalkozik, több mint nyolcvan alkotó kiállítását nyitotta meg, írt róluk kritikákat, elemzéseket. 1997-99 között András Edittel, Andrási Gáborral és Turai Hedviggel közösen dolgozott az Open Society által támogatott, a kortárs magyar nőművészetet feltáró kutatási projektben. 1998-ban a magyar művészeti élet anomáliáiról, strukturális problémáiról írt vitacikke nagy vihart kavart. 1998-ban az európai képzőművészeti főiskolai hallgatók számára kiírt 4. ISTROART Biennálé nemzetközi zsűrijének tagja. 1999-ben tanulmányainak válogatott kötetét adta ki, melyben művészetfilozófiai írások, az amerikai és a magyar kortárs művészet legfrissebb eredményeiről, legifjabb alkotóiról szóló tanulmányok kaptak helyet. Ugyanebben az évben a Velencei Biennálé nemzeti biztosa és kurátora, az "érzéki konceptualitás" sajátos szemléletű csoportját bemutató kiállítása jelentős nemzetközi és hazai visszhangot váltott ki. 2001-ben előadások a magyar posztkonceptuális művészetről a stockholmi Konstfackban és az oslói Statens Kunstakademin. 2002-ben a nemzetközi monokróm festészetet bemutató kiállítás (A szín önálló élete) társkurátora volt a Műcsarnokban. 2003-ban védte meg PhD disszertációját summa cum laude minősítéssel, melynek a művésztest jelentésváltozásait elemző fejezete 2005-ben jelent meg. (Címe: A heroikus ego lebontása) 2004-ben előadássorozatot tartott közép-kelet-európai és balkán művészetről Oslóban a Kunstakademi-n és a Kunsthogskolan-on. 2005-ben az Új-Delhi Triennálé magyar nemzeti biztosa, kurátora. 2005-ben a globalizáció közép-kelet-európai művészeti reflexiójáról tartott előadást a new yorki School of Visual Arts konferenciáján. Ez évben vett részt az öt közép-európai képzőművészeti egyetem hallgatói számára kiírt Essl díj nemzetközi zsűrijének munkájában. 2005-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. 2005-től a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj kuratórium tagja. 2006-ban Németh Lajos díjjal tüntették ki. Több mint száz tanulmány, katalógusszöveg, kritika szerzője.