Felsmann Tamás DLA

Doktori témahirdetés

A MŰVÉSZI JEL ÉS AZ INTERSZUBJEKTIVITÁS A VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓBAN

Vajon meghúzható-e az egyetemes és az egyéni jelrendszerek közötti határ?
Milyen mértékben térhetünk el a „közmegállapodástól”, hogy jelzéseink hatásosak, ugyanakkor egyediségünket tükrözőek maradjanak?
Megfigyelvén a társadalmi csoportok jelrendszereit (család, szakterületek képviselői, polgári közösségek, különféle fogyatékkal élők csoportjai stb.), érdemes vizsgálat tárgyává tenni, miként bővül vagy szűkül a jelek rendszere.
Az egyén és a társadalom fejlődésével párhuzamosan változik a jelkészlet, melyből gazdálkodunk Gyerekkorban szinte csak egyetlen személy, az anya képes érteni speciális jelzéseinket. Felnőttként is újra és újra értő tolmácsra szorulunk. Melyikünknek milyen jelzőrendszerek jutnak egy élet során, érzékenységünktől, neveltetésünktől, kulturális hovatartozásunktól függően?
Intencionálisan alkotható-e új egyetemes jelrendszer? Valóban biztosítékot nyújt-e mindannyiunknak, hogy értsünk a világból és egymásból? Melyek azok az erők és csoportok melyek a földrajzi elkülönülés, a kulturális szakadék vagy egyéb szélsőségeik miatt ellehetetlenítik az egyetemes jelrendszerben való biztonságos és szabad közlekedést? 
Lehetséges-e egyáltalán értékítéletet hoznunk az egyetemestől eltérő, egyéni jelrendszerekkel kapcsolatban? Gazdagabb, mélyebb rendszerekbe nyerünk betekintést egy ilyenfajta kutatás által, valamint a grafika kifejezőeszközeinek felhasználásával.