Gaál József

Kutatás, oktatás

A művészi megismerés lehet gyors, megvilágosodáshoz hasonló ráébredés. Az odavezető út viszont sokszor hosszantartó folyamat, és minden alkotói eredmény újabb feladatot követel. Az alkotófolyamat része a keresés közbeni katartikus rátalálás, mikor a kutatás megfogható bizonyossággá áll össze, formát kap a kaotikus érzés. Számomra a művészet érzelemmel telített gondolat, amelynek tárgyiasítása, művészetté alakítása már nagyon eltérő formában jöhet létre. Oktatási elvem, hogy a hallgatóval együtt találjuk meg – az értelmezések szabadsága és a választás alternatívái által – az egyéni alkotói utat. Az alkotás, mint az egyéniség megnyilvánulásai, az alkotói háttértől, a személyiségjegyhez kötött sajátosságoktól, individuális érzelmi töltettől és szándéktól elválaszthatatlanok. Azonban, az ösztönös alkotói cselekvés, művészi érzék, tehetség nem teljesedhet ki tudatosan alakító művészi hozzáértés nélkül.

  Egymásra épülő oktatási formában az alkotói és intellektuális érettség kialakítása a cél. Évfolyamonként különböző kiselőadások, csoportos beszélgetések által példákkal kell bemutatni és megvitatni a különböző művészeti, festészeti világlátásokat, alkotómódszereket. Az első évfolyamnál konkrétan megszabott feladatok segítségével kezdődik a műtermi munka. Majd felismerve a festőnövendék művészeti irányultságát, hajlamait – egyénre szabott feladatokkal az önálló, egyéni elképzelések segítése is fontossá válik. Már a kezdeti lépésekkor meg kell ismertetni a különböző festészeti hagyományok, konvenciók típusait, tanácsokkal alternatívát mutatni az egyéni festészeti programhoz. Összehasonlító elemzések segítségével segíteni a hallgatót lehetséges képépítési módszerek és megoldások irányába. Tanításom része a művészet ontológiai problémáinak felvetése, ellentmondásos szerepe, változása a társadalmi, politikai meghatározottsága által. A felsőbb éves hallgatók konzultációin már elvont, művészetfilozófiai problémák felvetése is lehetséges, szolgálva a gyakorlatban megvalósítandó műveket. A konzultációnak része a különböző esztétikai felfogások ismertetése és a művekben rejlő világnézeti problémák felvetése, megvitatása. Túllépve a beidegződéseken és konvenciókon - az önálló döntésre, saját művészi világkép kialakítására kell ösztönözni, keresve helyét és szerepét a művészeti közéletben. Az emocionális hajlam és a tudatos, rendszert építő felfogás egyensúlyára törekedve, de az egyéni stílust, és alkotói módszert tiszteletben tartva kell segíteni a hallgatót műtermi munkájában. A végzős hallgatóknál már oktatási módszerem részévé vált a töprengő, hallgatóval együttgondolkodó őszinte beszélgetés. Az alkotói világkép a mintakövetést meghaladva már kialakult, saját formanyelvezetéhez, kifejezési szándékához kell a segítő konzultációt igazítani.   Így szembesül a valódi feladattal, amelynek lényege az önálló alkotás, a sajátosan egyéni művészi kifejezés. Túllépve a didaktikus feladatokon fontosnak tartom a kereső, kételkedve kutató kísérletezést, a siker mellett elfogadva az apróbb kudarcokat és vajúdásokat is, mert ezek idézhetik elő a szemléletbeli változásokat, így tud megszabadulni a rossz beidegződésektől. A diploma előtt lévő hallgatókat már összetett, komplex művészetelméleti és esztétikai tanácsokkal kell felkészíteni a diplomamunka elkészítésében, a megírandó szakdolgozat kidolgozásához, források felkutatásához is segítséget nyújtani.

  A képzés alatt a hallgatónak ajánlatos munkanaplót vezetni, amelyben feljegyzi a konzultációk folyamán kiadott feladatokat, a csoportos beszélgetésekből leszűrt ismereteket, hasznosítható információkat, festészettechnikai módszereket, munkáját segítő egyéni gondolatait, kiállítások és művészeti előadások hasznosítható tapasztalatait. Az elméleti órák anyagát továbbgondolva integrálnia kell saját művészi munkájába. A művészeti munkához szükséges tapasztalat megszerzése egyéni, függ a hallgató alkatától, felfogásától. A formaalakító és technikai készség kialakítása már nem stúdiumokon keresztül történik, hanem törekedni kell az önálló tartalommal bíró műalkotás létrehozására. A fejlődési folyamatnak része az alkotói magatartás, hogy a létrehozott mű már építőköve az életműnek. Ezt a motiváltságot kell kifejleszteni a hallgatóban, a benne rejlő alkotói ösztönt felszabadítani, a tudatos rendszerteremtő munkára rávezetni. Elengedhetetlen a kortárs hazai és nemzetközi művészeti irányzatokban való tájékozottság, de ezen túl még fontos a filozófiai, világnézeti önállóság, a hagyomány, a művészeti örökség ismerete. A művészeti munkához való anyaggyűjtés önálló és egyéni, már a kreatív alkotómunka része, a tanár csak közvetlen tanácsokkal, együttdolgozással tudja a hallgatót irányítani.

  A művészeti oktatás csak állandó párbeszéddel lehetséges, ezért alapvető szerepe van az egyéni konzultációnak és a személyes kontaktusnak. Így a feladatot hallgató és mester közösen találják ki. Mivel a művészeti munka értéke és maximuma objektív módon nehezen mérhető, és az egyéni festészeti nyelvezet kialakítása is sajátos módon történik, ezért minden hallgató saját munkáját segítő feladatok megoldásával fejlődhet. A hallgatónak saját választásán alapuló művészeti programban fel kell kutatnia, és ki kell fejlesztenie egyéni karakterrel rendelkező festészeti látásmódját, melynek része a tartalmi és technikai összhang kidolgozása. A művészeti világlátásának fejlődéséhez elméleti bázist kell létrehoznia, meg kell ismernie a társművészetek eredményeit és a filozófiai, világnézeti szemléletekről is rendszerező tudást kell szerezni. Az önmegismerés folyamatának része a másik alkotó világának megismerése, értelmezése. Az alkotói viszonylatok, módszerek eltérő és szinte kimeríthetetlen módjai, kapcsolódásai új megoldásokat adnak az alkotómunkához. Elméletnek és gyakorlatnak nem szabad szétválnia, az analitikus tanítási, alkotói módszereken túllépve az átélt valóságból kell táplálkozni, ezért a művész személyisége, irányultsága határozza meg a tanítási módszereket. 

  A műtermi munka folyamán a hallgató képessé válik műalkotások – festmények – létrehozására, sajátos, egyéni stílust, festői látásmódot alakít ki. Művészeti munkáját már önállóan is képes folytatni, művészeti világképe valódi megélt tapasztalásokon kell, hogy alapuljon, és azt újabb tapasztalatokkal fejleszti. Állandó fejlődését biztosítja a jó munkakapcsolat a hallgatókkal és mesterével. Elsajátítja a festészeti technikákat és ábrázolási konvenciókat úgy, hogy azt saját céljainak megfelelően átalakítja és továbbfejleszti, vagy akár teljesen új technikákat dolgoz ki művészeti kifejezésének érdekében. A hallgató megismerve a különböző irányzatokat, az elmúlt és kortárs hazai és nemzetközi művészeti irányzatokat alakítja saját festészetét. A különböző művészetelméleti és esztétikai irányzatokat megismerve kialakítja saját felfogását, rendszerbe foglalja a művészeti szemléleteket, így kialakítva önálló gondolkodásmódját. Mindezt segíti a tanárral folytatott párbeszéd, konzultáció és csoportos kiselőadás. A hallgató önállóságát bizonyítva elkészíti diplomamunkáját, amelyek egyéni művészi tartalommal bíró műalkotások, és szakdolgozatában elméleti írásával elemzi munkáit.

  Előadásaim célja művészettörténeti példák felhasználásával, a XX. és XXI. században megjelenő irányzatok - izmusok, trendek bemutatása. Célja a műtermi munkához szükséges elméleti alapok biztosítása, a művészettörténeti elemzésen túlmutató alkotás lélektani elemzések, művészeti eszmerendszerek összehasonlításával. A műtermi korrektúrával összefüggő elméleti kérdések alapján - stílus, alkotói módszer, megformálás, technika és anyaghasználat összefüggésében egyéni alkotói utak bemutatása. Az osztályvezető tanár ismerve a hallgató érdeklődését, addigi munkáját, teljesítőképességét határozza meg feladatát. Szellemi bázist teremtve, körülírva a megoldási lehetőségeket, példákkal bemutatva kell ösztönözni a hallgatót kreatív képalkotásra. A tantárgy célja, hogy a festőnövendék megismerje a képi megfogalmazás komplexitását, önelemző módszerrel utat találjon az intuitív, imaginativ képépítés irányába.

 A hagyományos festészeti technikák, a tradicionális gyakorlat megismerése és alkalmazása. A festészettechnikai alapismeretek elsajátítása után fontos a festészet technikai, anyagtani kutatás. A hagyományos képalakítási módszerek mellett a műfaji határok tágítása, új médiumok, eszközök, technológiák megismerése. A festészeti médiumok analízise – a régi és új médiumok kölcsönös hatása és egymásba épülése úgy technikai, mint tartalmi szempontból. Kísérletező feladatok a festészet határait, kifejezési formáit tágító intermediális és multimediális technika közvetett, vagy közvetlen felhasználásával. Új kihívást jelent az úgynevezett média design és a kommunikációs hálók által generált új kifejezési formák hatása a festészetre. A műtermi munkát kiegészítő tantárgyak keretein belül hallgatói közreműködéssel alternatív megoldási lehetőségeket vizsgálunk, majd a kiadott feladatok segítségével a hallgató önállóan keresi és fejleszti tudását.

  A hallgatót egyéni adottságaira figyelve irányítani a művészi kifejezésmódjának elsajátításában. Elméleti ismeretek és a kísérletező kutatás tapasztalataira támaszkodva ösztönözni kell a hallgatót önálló műalkotások létrehozására, és tudatosabb festészeti világkép kialakítására. Kiegészítve az egyéni konzultációt az osztály bevonásával, egymást elemezve tudatosítani a művészi feladat célját. Az alkotáshoz szükséges információk befogadásához irányított és szelektív tanulás szükséges, amely közvetlenül beépíthető az alkotótevékenységbe. Az analitikus elemző és befogadó aktuson túljutva már a művek létrehozására koncentrálva kell segíteni a hallgató munkáját. A munka folyamán felgyűlt tapasztalatokat mérlegelve, a növendék intellektuális és érzelmi indítékait megértve tudatosítani kell vele az alkotási folyamat összetettségét. Az oktatás formája alkalmazkodó, mert az intuíció és a tudatosság, a lelki és szellemi beállítottság minden hallgatónál változik, fejlődik. A festészet tipológiai elemzések lényege, hogy többféle alkotói módszert kell egyszerre figyelembe venni és az oktatói munkában organizálni.

  Az elméleti tantárgyak által koordinált és összetett képzési formává alakul a műtermi munka, amely a művészeti képzésben kiemelt fontosságú. A tantárgyak keretén belül a hallgatókkal együttműködve megvalósítható a művészeti képzés és kutatási tevékenység.

 Az elméleti tantárgyak a műtermi munkával összefüggő rendszerként biztosítják a manuális és elméleti, érzelmi és intellektuális képességek fejlődését az alkotómunkában.